Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-18 / 46. szám

gálát, melyet a másik fél a keresztyén szabadság érdekében végez, még oly szerény és igazolt legyen is, a másik részen azon ellenvetésre talál, hogy a hitetlenségnek készül magát karjaiba vetni. De még is egy a bizonyos dolog: ha meg van is a lélek egysége egyházunkben, kötelességünk, kik az egyetértést inkább szeretjük mint a szétvonást, hogy ezt az egységet fen tartsuk a békességnek kötele által, mely bennünket körül vesz. Habár nehéznek látszik is e feladat, hozzá kell látnunk, és minden egyes tegye meg a magáét a maga részéről. Az apostol így biztat: Igyekezvén megtartani a lélek egységét. A hol szorgalomról van szó, ott komoly, hosszú ós kitartó munka követeltetik. A béke kötele magától nem fonódik testünk körül, mától holnapig nem vagyunk vele kószen ; nem gyermekjáték a lélek egységét megtartani, minden erőnk felhasználását igénybe veszi. Mit kell tehát tennünk? Rosz tanács volna: igyekezz napjaink ellentéteit elsimítani, elleplezni. Mint lehetne az igazságot szerető férfiúról feltenni, hogy meggyőződésót elrejtse ! És ha lehető volna is, a tudomány vívmányai ezer meg ezer nyílásokon hatolnak be a nép közé, melyek a régi egyházi nézeteket átváltoztatják, ós mohó szomjjal nyeleinek. Nyíltan ós világosan kell erről szólani, hogy megmutassuk, hogy ez által a keresztyénség magva és lényege, hitünk ós kegyességünk érintetlen h agyatik. Azért arról szó sem lehet, hogy a szellemek megszűnnek egymásra csapni. Nyilt csatában dííl el az ellentétek sorsa napjainkban. De ha már Isten akaratából harc idejében élünk, annyival inkább szükséges, hogy minden igyekezetünket arra fordítsuk, hogy a szellemek harca és tusája alatt öntudatával bírjunk az egybekötő léleknek, hogy ne felejtsük, miszerint egy Istennek vagyunk gyermekei. Igy azután lehetséges, hogy ezen harcokat nem folytatjuk harag és szenvedélyes elkeseredetséggel, hanem nyugalommal, mint olyanok, kik nem a magok dicsőségét, de az igazságot keresik, lehetséges, hogy ezen harcok olyanná válnak, a melyet nem halálos ellenségek vívnak, hanem kiket különfélesógek mellett is a szeretet és a béke köt össze. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy kettős irányban szorgalmatoskodjunk. Elsőben is tekintettel a mi felebarátinkra. Ha az első benyomásra nem hallatszik át tőlök az ugyanazon léleknek szava, egósz erélylyel legyetek rajta, hogy megtaláljátok; ha előttetek nyilatkozatok, nézetek állanak, melyek első tekintetre nektek idegeneknek, visszataszítóknak, sértőknek tetszenek, ne legyetek elhamarkodók az ítéletben, hanem vizsgálódjatok szeretettel, mely mindeneket remél, váljon a mi nektek idegenszerű, abban az érves hüvelyben, nem-e ugyanazon Urnák lelke lakozik, mint ti bennetek. Vajha igaz komolysággal tennétek, ezer esetben teljesülne ide vágólag is az irás szava : „Keressétek és megtaláljátok", és a kik fölött most oly könnyedón pálcát törtök, azokkal a béke kötele fűzne össze. Mindenek előtt azonban fordítsuk igyekezetünket saját szivünkre. Mi emberek már termászetünknél fogva türelmetlenek vagyunk, annyira, hogy idegen véleményt eltűrni nem akarunk, még a legjelentéktelenebb dolgokban sem, mennyivel kevésbé, ha oly dolgokról van szó, melyek vallásos életünkkel szoros kapcsolatban állanak, avagy oly vallási nézletekről, melyek úgy szólva szivünkhez nőttek. Oly közel vagyunk ahhoz, hogy a leggyöngédebb érintés összerezzent ós sért, hogy nyomban azt gondoljuk, el akarják venni a mi hitünket, és elveszítjük a józanságot, a mely szükséges arra, hogy megismerjük, miszerint még is meg van a léleknek egysóge. Könynyen azt gondoljuk, hogy a harag tüze bennünk isteni tűz, pedig csak a meggondolatlan szenvedélyessógnek izzója. Ha ellenkezőleg a lélek egysóge és az egyház bókéje sziveden fekszik, légy rajta, fegyelmezd a te szivedet komolyan, hogy világosan tudja megbírálni a lelkeket, Istentől vannak-e, mindenek előtt a saját szív hullámzásait, hogy tüz-e az, mi ott kigyulad, a szent léleknek tüze, vagy pedig egy megszenteletlen fanatismusé, a mely minden táborban, minden oldalon fellelhető. Óva őrizd azért magadat, nehogy vak buzgóságodban a béke kötelét, mely téged felebarátoddal egybeköt, szótmesd és az ég tüzét hívjad alá azokra, kik egy léleknek gyermekei. Lelkiismeretetekre kérdlek titeket, szorgalommal kerestétek és megtartottátok-e a lólekegysóget ? Minden párt ós minden álláshoz fordulok. Te liberális fórfiú, midőn te egy orthodox paptól oly nyilatkozatot hallasz, a mely a te világ- ós óletnózletedtől idegen, mily hamar készen vagy a te ítéleteddel: pap, képmutató. De hogy ő benne is igaz őszinte szívnek kegyessége lakik, a melyen te is példát vehetnél, azután nem tudakozódtál. Kérlek, ez teszi-e megtartani a lélek egységét? Te orthodox fórfiú, te orthodox nő, ha te egy liberális papot hallanál, a ki oly nézeteknek hódol, melyek a régi egyházi tanokkal nem egyeznek, mily hamar kószen lennél az itólettel: „hamis próféta, hitetlen farkas báránybőrben, béres, ki a nyájat félre