Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-18 / 46. szám

tünkre vonatkozólag már eddig is fölmerültek s a zsinat ügyeivel szorosabb vagy tágabb kapcsolatban állanak; úgyszintén constatálni azokat is, melyekre nézve nem létezik, az egyházkerületek egymással közlött s kezeinknél levő jegyzökönyveiben, vélemény különbség. Igy példáúl, ha mérvadók s kötelezők egyházkerületeink határozatai reánk, képviselőikre nézve, úgy egy alkotmányozó zsinat kellő időbeni megtartásának szüksége felett vitatkozni, majdnem idővesztegetés lenne, a mennyiben küldőink ezen, kölönben első helyen fölmeriilendhetett s hazai alkotmányunk átalakulása óta, a régiekhez képest egészen más alakot öltött s ekként méltán vitássá válandhatott kérdésben már előre egyhangúlag i g e nnel feleltek. Hasonlóan áll a dolog bizonyos tekintetben magára jelen conventünkre nézve is, mert a mely superintendentia, a debreceni, minden kétértelműséget kizáró indítvány, illetőleg meghívás folytán s értelmében küldte ide követeit, az jóformán elfogadá, valamint azt, hogy tanácskozásaink ez által kirekesztőleg, a zsinat előkészítésére vonatkozó tárgyakkal foglalkozzanak, s így bele nyugodott előre már abba is, hogy ennek hozandó határozatai, a mennyiben a jelzett korlátokon túl nem fognak lépni, mindnyájunkra nézve kötelező erővel bírjanak. Ugy annyira, hogy több oldalról azon meggyőződésnek adatott kifejezés, mely szerint alig lenne ez alkalommal más lényeges teendőnk, m'nt egy bizottságnak oly végbőli megválasztása, hogy ez hovahamarébb készítse el a célba vett alkotmányozó zsinat tervezetét. Hanem arra nézve, hogy mi történjék ez után ezen rendszeres munkálattal, eltérők a nézetek, s ezen különböző vélemények összeegyeztetését hiszem én egyik föladatunknak; mert mig egy rósz azt óhajtja, hogy a mondott bizottság munkájának befejezése után azonnal üljünk ismét össze annak megbirálása végett, s a miben ezen folytatólag tanácskozandó adhoc convent majd megállapodik, az rögtön úgy terjesztessék sanctio alá, mint már az egyetemes magyar reformált egyház végmegállapodása, addig mások a:<t előbb még az egyházkerületek, sőt egyházmegyék retortáján kívánják keresztül vezetni s csak e hosszadalmas műtétei után juttatni e kivételes convent, s innen majd mint protestáns részről befejezett tényt, a korona elibe, Hogy ez iránt is előre tisztába kell magánkkal jönni, könnyen belátható. Nem kevésbé szükséges az az iránti megállapodás, ha vájjon adjunk-é utasítást a megválasztandó egy vagy több hizottságoknak. Számosan vannak ugyanis, kik azt hiszik, hogy ezt tenni felesleges volna, miután választásunk kétségtelenül oly szakavatott, bizalmunkat teljes mérvben bíró egyénekre fog esni, kik minden tekintetben képesek lesznek megfelelni fölalatuknak s hitfeleiuk nézetei iránt is tájékozva vannak; mások ellenben ugy vélekednek, hogy magokra a megválasztandó bizottsági tagokra nézve is kívánatos leend, ha tájékozhatások tekintetéből, legalább azon főalapelvek most fognak általunk megállapittatni, melyekre kívánjuk egyházunk kijavítandó, s a kor kivánataiuak jobban megfelelendő ős alkotmányát s szervezetét fektetni. Itt tehát megint tág tér nyílik az eszmék és nézetek kölcsönös kicserélésére ós a mennyire lehet egyesítésére. Hogy mindazon többi vitás elvi kérdéseket, melyek utolsó conventünk óta s leginkább ez intézményre vonatkozólag oly élesen állíttattak egymással itt-ott szembe, nem kivánom azon alkalommal érinteni, midőn épen arra mutatkozik kilátás, hogy megtalálandjuk azon helyes útat, melyen karöltve haladhatunk ezen'úl ama szorosabb egyesülési, közös cél felé, melyet eddig különböző módokon igyekeztünk elérni, igen természetes ós megvagyok róla győződve, hogy tanácskozásaink folyama alatt is gondosan fog minden mellőztetni, mi ebbeli föladatunk elérhetését nehezítené. És épen ezért, csakis későbben ha majd a főkérdésen túl leszünk, fogom a m. és főt. convent engedelmével azon néhány közérdekű kevés tárgyakat fölemlíteni, melyeket részint egyes superintendentiák, részint egyesek terjesztettek egyik vagy másik okból előnkbe. Elmerem mondani, hogy azon több mint fél szá/ad alatt, melyen keresztül egyházunk belélete egyes mozzanatait is észlelve szolgálom felekezetemet, nem volt időszak, melyben oly élénken, annyira egyhangúlag s mintegy ösztönszerűleg nyilvánult volna szorosabb egyesülésünk szükségének érzete, mint napjainkban! A mai áramlat e cél utolérhetésót a közelebbi időkben meghiusult próbatételek után egy alkotmányozó