Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-11 / 45. szám

T -A. O KÖNYVISMERTETÉS. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület térképe. Egyházi térképeinket alig néhány éve kezdték ki­adogatni, s ma már az, mely cikkünk cimét viseli a harmadik e fajta termék. Registráljunk. 1870-ben jelent meg „A magyar korona országai­ban levő mindkét hitvallású ev. és unitárius hitközségek térképe," melyet superintendentiák és traetusok szerint, közigazgatási beosztással együtt, összeállított, rajzolt, kia­dott és Lónyay Menyhértnek ajánlott Ilátsek Ignáe, m. k. térképész. Mérték aránya 1 : 72,000. E nagy abroszon a ref. egyházak zöld, az ág. ev. vörös, az unitáriusok fekete pontok és betűkkel jelölvék. Megjelenése idején e lap hasábjain már ismertettük. Társul szegődött ehhez 1876-ban egy részleges tér­kép, mely a tervezett szatmári, felső-tiszai, vagy tisza­szamosközi ref. egyházvidék 5 politikai vármegyéjét u. m. Szatmárt, Máramarost, Ugocsát, Bereget és Ungot tartalmazza. A bécsi katonai földrajzi intézet által lehető pontosan készíttetett el, a községeket kivétel nélkül elő­tünteti, az anya és fiókegyházak különbözőleg vannak megjelölve, a hegyek, völgyek s vizek, hiven vétettek föl. Átalában a térkép hely raj zilag s mértanilag, tökéletesen szabatos. A mértékegység szerinti arány, mely méterek­ben használtatott 1: 300,000. Örvendetes jelenség, hogy végéhez közelgető esz­tendőnk, e tekintetben sem tűnik el nyomtalanul. Kezünk­ben immár egy csinosan kiállított mappa, mely a király­hágóntúli fényes egyházkerület községeit ábrázolja. Teljes cime: „Az erdélyi ev. ref. egyházkerület térképe. Tekintettel az egyházi s legújabb politikai fel­osztásra. Hivatalos adatok nyomán tervezte s Magyar-Gyerő-Monostori br. Kemény Gábor úrnak, hivatala szerint legidősebb egyházkerületi főgondnoknak, m. k. belügymin. államtitkárnak, a magy. történelmi társulat alelnökének, Gy.-Fehérvár sz. k. város orsz. képviselő­jének stb. stb. tisztelete jeléül ajánlja Szász Domo­kos ev. ref. lelkész s az „Erdélyi Prot. Közlöny" tulaj­donosa s felelős szerkesztője. Kolozsvárit, 1877. Kiadja Stein János. Nyomatott az ev. ref. főtanoda könyvnyom­dájában." A kitűnően szerkesztett „Erd. Prot. Közlöny" en­nél hasznosabb és becsesebb mellékletet gondolva sem nyújthatott volna olvasóinak. Mindenesetre jó gondolat volt Szász Domokos úrtól, olyasmit adni ki, melynek azon a vidéken, egyetlen pap „muzeumából" sem sza­badna hiányozni. A kivitel is ügyes, és per excellentiam gyakorlati. A különböző egyházmegyék, különböző szinekkel jelöl­vék, a politikai határokat vörös csikolatok pécézik ki, mihez képest az egyházmegyék számjelzése fekete római, mig a politikaiaké vörös arab. A határokon kivül eső tisztásokat, Ízléses oeconomiával, az egyházmegyék és püspöki vizsgálat alatti egyházak, valamint a felsőbb tanodák pontos és részletes statistikai kimutatása tölti ki. Mindez azonban, ha egyben-másban eltérőleg is, de azért már megkisérltetett az eddigi térképeken is. De a mi egészen uj, eredeti gondolat, s a melyre vonatkozik előbbi „gyakorlati" kitételünk: az, az egyházközségek jövedelem szerinti osztályozásának megjelölése. Ez itt első, amaz másod, odébb harmad, tova túl ott zsugorog a negyed osztályú egyházközség, melyek mind egy szálig, pontosan, s lehető világosan tüntettetnek föl. Tgaz, hogy e megjelölések más egyházkerületekben, hol nincsenek az egyházak classific-álva, nem is alkal­mazhatók. De azért, hogy a hol ez üdvös rendszer van elfogadva, ottan akad arra való ember, ki azt megörö­kítse : mégis csak érdem marad, s ki nincsen elfogulva, annak is fogja tekinteni. Nekünk, kik Erdélytől távol, a központon dolgozgatunk, s munkálódásaink tárgyát gyakran képezi az egyetemes magyar prot. egyház ki­merítő statistikája, nekünk, kiválóan nagy okunk van arra, hogy örömünket, s azzal együtt hálánkat fejezzük ki azon egyén iránt, kinek dolgozata képesít bennünket arra, hogy egyik legnagyobb kerületünk állapotáról, egyetlen egy színezett térkép segélyével, aprólékos pon­tosságig értesülhessünk. Kezünkben e térképpel, vargabötü vetése nélkül járhatjuk be azt a görbe országot. Kezében e térképpel sohasem téved el a vándor supplikáns. S kiterítve maga elé, szinte látjuk, miként mereng rajta, a fejedelmi kol­légium egy-egy kápláni vizsgát absolvált lakosa. Nekünk is van okunk merengeni e térképen, bár elszóródásunk nem oly gondolatokkal bibelődik, mint amaz atyánkfiáé, ki a Felvinc, Miriszló, Décse és Gom­bás közti lajtorján emelkedik és száll le igényeiben. Előttünk a régi Erdély, mint valami megkövült mastodon. A Szilágyság kutyafej-alakja, Zaránd dülény­idoma, ott meredezik. Látjuk, hogy itt azon egyedüli hazai ref. egyházunk képe ábrázoltatik, melyben a tra­ditiok érvényben vannak, s a mult emlékei e tekintetben összetartják azt, a mit más téren a jelen már szétvá­lasztott. A fejedelmi fényes múlt, az a tündéries korszak, melyben Bethlen, s öreg Rákóczi osztották parancsaikkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom