Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-07 / 1. szám

a Jézus idejében sem, és bizonyára nem is volt akkor a Jézus követői között egy lélek sem, aki a Jézus tetteit természetfelettieknek tartotta volna. Az emberi roszakarat és tudatlanság tette Jézus némely tetteit csodásokká s igy természetfelettikké, és pedig csak azért, mert azt, amit az evangyélisták leirtak, szószerint fogták fel és betű szerint értelmezték. Ma is csak a tudatlanság és roszakarat taitja Jézus némely cselekedeteit csodásoknak, és pedig egyedül azért, mert attól fél, hogy a Jézus, csodák nélkül, nem lehet Krisztus, vagyis nem lehet a világ Megváltója és üdvezitője. Én pedig azt állitom és azt hirdetem, hogy a Jézust Krisztussá, azaz a világ megváltójává és üdvözítőjévé nem is annyira az ő cselekedetei tették, mint sokkal inkább az általa hirdetett azon eszmék, amelyek hivatva vannak ma is vakokat, sántákat, poklosokat és süketeket gyógyítani, hivatva vannak halottakat feltámasztani; én azt állitom, én azt hirdetem, hogy a Jézus, Krisztus volna akkor is, ha egyetlen egy cselekedetét sem jegyezték volna is fel az ő apostolai, vagyis ha nem ismernők is az ő cselekedeteit. Ilyen értelemben nem lehet és nem szabad tehát a ref. népiskolákból kizárni az úgynevezett bibliai csodákat, mert azok tanítása élő és okos hitre vezérel. Végre szabad legyen megjegyeznem, hogy a természetfeletti, vagyis a csoda tettek elvetése mellett nem esik el a Jézus istenfiúsága, mivel Jézus nem azért Isten fia, mert egyes nyomorultakat természetfeletti uton meggyógyított, hanem világboldogító cselekedetei és eszméi tették őt Isten fiává. Ha Jézus istenfiúsága természetfeletti, vagyis csoda tetteken alapszik : miképen volnánk m i Isten fiai, kik nem vihetünk véghez semmi természetfelettit ? — pedig a Jézus minékünk testvérünk s az ő Atyja a mi Atyánk is, és igy mi is Isten fiai vagyunk!*) Ágya, 1876. dec. 20. NAGY SÁNDOR, ref. lelkész. *) U. i. Ha, akár a felfogást, akár az értelmezést illetőleg tévutoD járok: debreceni hittanár Tóth Sámuel barátomtól útbaigazítást kérek és várok. Nagy S. Azon reményben, hogy a felhívott tanár úr nem fogja megtagadni a kért útbaigazítást, mi egyeló're minden megjegyzés nélkül adjuk e cikket. Szerk. ISKOLAÜGY. A tanítók mellékfoglalkozása és az 1868-iki népiskolai törvény I4l-ik §-a. Az 1868. 38. t. c. 141. §-a igy szól: „A tanitó országos, vármegyei, városi, községi és egyházi képviselő, valamint esküdtszéki tag is lehet ugyan, de semminemű hivatalt a tanítóság mellett nem viselhet. Olyan teendőket azonban, melyek helyben és tanórákon kivül végezhetők, az iskolai felsőség előleges engedelmével elvállalhat." — E törvény folytán — a dunamelléki ref. egyházkerület 1876. októberi gyűlése jegyzőkönyvének 20-ik pontja szerint felhivatik az egyházkerület, hogy: „a tanítóknak mellékhivatalok viselése meg ne engedtessék, ha pedig tanítási óráik végzésén kivül helyben elvégezhető mellékfoglalatosságot akarnának magokra vállalni, ez iránt az illető egyházi hatóságtól kell engedélyt nyerniök." Azonban, hogy melyek legyenek az ilyen előleges bejelentés alá tartozó és engedély mellett gyakorolható mellékfoglalatosságok, — arról mind az 1868. évi népiskolai törvény, mind az 1876. évi póttörvényczikk, mind az egyházkerületi jegyzőkönyv mélyen hallgat, pedig az illetőket nagy zavarból mentené ki akár egy miniszteri, akár egyházkerületi útasitás, mely az ilyen mellékfoglalkozásokat lehetőleg körülírná és meghatározná. — Hogy a tanitó mellékhivatalt, p. o. községi jegyzőséget, postamesterséget, biztosító ügynökséget stb. nem viselhet, az igen természetes; mert ezeknek bármelyike gyakran elvonhatná őt főkötelességétől, a tanítástól, — de hogy hivatalos óráin kivül minden tisztességes mellékfoglalatosság gyakorlására az iskolaszék vagy presbytérium engedélyét legyen kénytelen kikérni, s ezek tetszésök szerint eltilthassák attól, ezt az egyéni szabadság legnagyobb megszorításának tartom. — Hiszen ez esetben annak a szatmármegyei tanítónak, ki üres óráiban művészi kivitelű fapipákat farag s azokat csekély jövedelme szaporítására értékesiti: előbb az iskolaszék jóváhagyását kell kikérnie, hogy ezen mellékfoglalkozást gyakorolhassa, — vagy ha valamelyik tanitó az irodalom terén való működés által akar magának némi mellékjövedelmet szerezni, — előbb meg kell kérdeznie az illető hatóságtól, valyon megengedtetik-e neki üres óráiban verseket irni, vagy valamelyik szépirodalmi vagy szaklap dolgozótársává lenni; mert hát ez is mellékfoglalkozás. Hogy a legszelídebb kifejezéssel éljek, igen visszásnak tűnik fel az idézett 141-ik §-ban az : miszerint azt megengedi, hogy a tanitó példáúl megyei képviselő lehessen, a mi pedig a legjobb esetben is minden megyegyülés alkalmával legalább 3 napra elvonja őt iskolájától, — de ha a tanitó hivatalos óráin kivül magán órákat akar adni, erre nézve az iskolai hatóság engedélyét kell kinyernie, a mi ha történetesen-a 141. § alapján — bármi okból tőle megtagadtatik, szomorú szivvel kell lemondania a 142-ik §-ban felette szűkre szabott fizetésének ily tisztességes és épen szakmájába vágó mellékfoglalkozás általi szaporításáról, — mert a törvény arról nem intézkedik, hogy a tanitó, a néha csupa szükkeblűségből hozható letiltás ellen hova fordúljon, hol keressen orvoslást. A közoktatási minisztérium, meg lehet győződve arról, hogy a népiskolai törvénynek talán egyetlen §-a sem fog oly készségesen végrehajtatni, mint ez; mert his*í ez semmi költségbe nem kerül, — de az iskolák célszerű berendezése, kellő tanszerekkel való ellátása