Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-28 / 43. szám

191) Werner Magdolna pécsi nyilv. joggal felruházott tan- és leánynevelő intézetébe járó növendékek érdemsorozata. Igazgató Warga Ferenc. Növendékek sz. 6 osztályban 92. 192) A Zirc-cisterci rend székesfehérvári kath. főgymnasiumának értesítvénye. Igazgató Gerlach Benjámin. Értekezés: A népdalköltészetről s a növényország szerepléséről a magyar népdalokban, Mészáros Amandtól. Tanulók sz. 390, az I-ső osztályban 117. A bibornok herceg prímás 1000 frttal az ifjúsági segélyzőegylet alapitó-tagjai közé lépett. 193) A kegyes tanitórendiek veszprémi nagygymnasiumának értesítője. Igazgató Lévay Imre. Értekezés: A szüléknek, Lévay Imrétől. Tanulók sz. 272. DR. BALLAGI GÉZA. Az eperjesi jogakadémia érdekében. (Vége.) Van a cikknek egy másik, positiv része, a melyben a szerző egy protestáns tanárképző intézet fontosságát hangsúlyozva, egy ilyennek felállítását sürgeti a jogakadémia mellőzésével. Egy prot. tanárképző intézet szükségét s fontosságát, bármely oldalról tekintsük azt, ki merné tagadni ? En bizonyára nem ! Csak arra nézve, mintha egy ilyennek felállítását a jogakadémia felállítása lehetetlenné tenné s mintha ilyennek felállítása a jogakadémia újra életbe léptetésénél egyszerűbb és könynyeb b volna, vannak némi szerény megjegyzéseim. Vannak a jogakadémiának, bár a szükséghez képest korántsem elégséges, de azért elég tekintélyes alapitványai, melyeknek más célra, tehát pl. a tanárképző intézet céljaira való felhasználíatását nem engedi meg az alapítók világosan kifejezett akarata, mire nézve, én legalább, a könnyű vérű megalkuvás jogosultságát el nem ismerem. Vannak továbbá erős érdeklődések, melyek a jogakadémia javára igénybe vehetők, de más intézetre nézve ki nem aknázhatók. Elég lesz talán egyetlen egy példára hivatkoznom. Eperjes városa a jogakadémiának 1000 frtnyi évi subventiót szavazott meg ; kísértsük meg ez ajánlatát egy Eperjesen felállítandó tanárképző-intézet javára igénybe venni, s nehezen hiszem, hogy az ajánlat ez intézetre kiterjesztetnék s illetőleg átruháztatnék ; ennek a város részéről lehetnek igen elfogadható okai. A A város indokai, melyeknél fogva az ajánlatot a collegiumnak tette, első sorban a jogakadémiának a városra nézve közforgalmi tekintetben nagy fontosságában gyökereznek. Hasonló rovatba jutnának mindazok, a kik az akadémiát valamely más, mint protestáns szempontból pártolják. Ezekből eléggé láthatjuk, hogy a jogakadémia a tanárképző intézetnek nem praejudicál s hogy a jogakadémia föntartásának meglevő alapjái s a kilátásban levők nagy része más felé fel nem használhatók. A másikra nézve, mintha a tanárképző felállítása könnyebb és egyszerűbb volna, egy egész tárháza az ellenvetéseknek merül fel szemeim előtt; csak a leg -főbbeket akarom futólag érinteni. De tán nézzük elébb, mit is ért S. úr egy ily intézet alatt? Ebben nem kívánja kiválóan tárgyaltatni pl. a „classica philologiát" melyet a „mexikói archaeologiával" egy színvonalra kegyeskedik leszorítani. Kedvesem! nekem nem szokásom a kákán is csomót keresni; de engedje meg, nagyon kevés utánjárással megtudhatta volna, hogy jelenlegi gymnasialis rendszerünk alapját épen a classica philologia, az általános classicai műveltség képezi s képezni fogja mindaddig, mig nemzeti műveltségűnk azt feleslegessé nem teszi, az pedig soká lesz nem csak nálunk, hanem a continens legműveltebb nemzeteinél is. De minek művelését kívánja hát S. úr az általa tervezett intézettől ? ! Hát bizony csak azt, hogy művelje a „turáni összehasonlító nyelvészetet nemzetünk s szomszédaink történetét" — de a germán törzsét nem különösen, — „s földünk természetrajzi, földrajzi és földtani titkait" kutassa és kívánja e mellett a nyugotiak „hangya szorgalmú munkássága" eredményeit egyszerűen recipiáltatni. Classikai műveltség alapján nyugvó általános önálló nemzeti művelődésről nem is álmodik még csak mint ideális célról sem. És mindezt ugyan miképen óhajtja életbe léptetni ? Elég jellemzően tüntetik fel ezt a cikk e külön kérdésre vonatkozó egyedüli positiv szavai: „a theologia s gymnasium tanárai, a nélkül, hogy szakjaik körét átlépnék, vállalkozhatnak s megvagyok győződve, hogy fognak is vállalkozni néhány órára hetenként a tanárképzőben." Diffieile est satyram non scribere! Mi lenne hát eszerint az az intézet?? Kétségkívül egy olyan a theologiához jól rosszúl oda bigyesztett lógó& intézet, melyben iminnen amonnan egyesek hetenként egy-két órában műkedvelősdit játszanak. Hogy jó nyomon vagyunk, abban megerősít az a bizonyos „egyszerű és könnyű" felállithatás s még némely más részlet. Hallgatással akarom mellőzni azon különös megfoghatatlanságokat, hogy szerzőnk, ki pedig középtanodai tanárainkat ugy látszik nem tartja eléggé képzetteknek, a tanárképzőben őket szivesen látná tanárokul, vagy rosszalja, hogy tauárainkat „még mindig a papok közül fogdossuk" — a mi valóban gyakran nem a legjobb következményű szokott lenni, — de másrészt teljesen megelégszik azzal, hogy a hitjelöltek oktatására hivatott hittanárok képezzék s készitsék elő tanárjelölteinket, ezek oly ellentmondások, melyek önmagokban halomra dőlnek ; csak arra az egyre vagyok kissé kíváncsi, hogy annak a tanárképzőnek növendékeit, mily fegyelmi szabályok alá akarná vetni, nehogy a kisebb tanulókra veszélyesek legyenek, mert hát az akadémia csak akadémia marad, akár jogászokat, akár tanárjelölteket nevel." De hogy némi részletet is lássunk, kérdem mi is lenne pl. azzal a „turáni" nyelvészettel?! Tudomással birok körülbelől mindazon prot. középtanodai tanárokról, kik e tárgygyal behatóbban foglalkoznak s biztosítom S. urat, hogy félkeze ujjai alig telnének meg azok neveivel,