Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-28 / 43. szám

a felekezetek kötelességévé, felhatalmazza a ministert valamely tankönyv betiltására, ha azt államellenesnek vagy egyébként ártalmasnak s a használatra egyáltalán alkalmatlannak találja. Ily nagy s úgy szólván korlátlan hatalom tág kapút nyitna a visszaéléseknek. Készséggel elismerjük mi a ministernek azon jogát, hogy a netán államellenes tanokat tartalmazó tankönyveket betilthassa, de az egyébiránt ártalmas ós alkalmatlan tankönyvek megbirálhatásának jogát felekezetünk fel nem adhatja, a nélkül, hogy ügyét ne veszélyeztesse. Mi tehát ezen rendelkezés mellőzését javasoljuk, annyival inkább, mert a hasonló intézkedések már a népiskolai oktatásról szóló törvényből is kihagyattak. 9. Hasonlókép mellőzendő volna a 67. §. 5-ik pontjában foglalt azon rendelkezés is, mely a protestáns tanintézetek vagyonának mikénti kezelésére is kiterjesztené a minister felügyeleti jogát, mert a protestáns egyház soha bele nem egyezhetnék, hogy a kormány bármily cím alatt is beavatkozhassék iskolai alapítványainak s jövedelmeinek kezelésébe. Azon célnak, hogy a minister tudomást szerezhessen magának valamely intézetünk anyagi helyzetéről, tökéletesen megfelel a 67. §. 4-dik ponlja, mely szerint, minden tanoda köteles évenként illető főhatósága utján értesitvónyt benyújtani a közoktatási ministerhez, melyből kitűnjék az intézet anyagi ós szellemi állapota stb. 10. A 68. §. a nyilvánossági jog megvonhatásáról, s az ezt megelőző megintésekről rendelkezvén, miután már kifejeztük abbeli véleményünket, hogy a tanerők számára, az épületek minőségére vonatkozó rendelkezések sem vehetők fel helyesen a törvénybe, ebből folyólag e szakaszt annyivalinkább kihagyandónak tartjuk, mert az abban foglalt intózkedós nézetünk szerint a tanügynek nagy kárával, végtelen zaklatásoknak és folytonos súrlódásoknak nyitna tért. 11. A 69. §-ban foglalt azon intézkedésre nézve, hogy a kormány vizsgálatot rendelhessen, ha valamely közóptanodában erkölcsi bajnak vagy államellenes iránynak jutna tudomására, készséggel elismerjük ugyan ennek helyes voltát, de szükségesnek látjuk, hogy ez önkormányzati jogaink sérelme nélkül történjék; miért is akkép volna e szakasz módosítandó, hogy a vizsgálat az önkormányzati joggal bíró felekezet illető hatósága által, vagy legalább annak közbejöttével eszközöltessék. 12. A törvényjavaslatnak az érettségi vizsgálatokra vonatkozó intózkedósei körül helyeseljük ugyan, hogy az érettségi vizsgák tartását nem e célra kinevezendő bizottságokra, mint a régibb javaslatban volt, hanem minden 8 osztályú középtauoda tanártestületére bizza; azonban sajnálattal tapasztaljuk itt is, hogy nem elégedett meg a javaslat azzal, hogy az eddigi gyakorlathoz képest egyházunk főhatóságainak elnökségét tiszteletben tartva, a kormány közegeit csupán ellenőrzőkónt szerepeltesse, hanem egyenesen a vizsgavezetőivó teszi őket. Mi azt hisszük, hogy az érettségi vizsgálat által feltüntetett általános műveltség ós képzettség megbirálására leginkább azon intézet elöljárósága ós tanártestülete vau hivatva, a mely intézetben a tanuló tanulmányait végezte; mert csak az ismerheti az illető tanulónak az egész tanfolyam alatt tett előmenetelét, erkölcsi és jellembeli fejlettségét, ós csak az állapíthatja meg biztosan és méltányosan I az érettségnek megfelelő bizonyítványt. Az államközegek jelenlétének — nézetünk szerint — nem lehet egyéb célja, mint egyrészről ellenőrizni az érettségi vizsgát vezető bizottság eljárását, másrészről pedig betekintést szerezni a vizsgáló tauárok tanmódszerébe, tanítási eljárásába. Éppen azért kívánjuk, hogy a tanfelügyelő, vagy a minister által kiküldendő bármely vizsgálati biztos, csakis ügyelői szerepében maradjon, s az elnökség joga, mint eddig, úgy ezután is fenntartassék egyházi főhatóságaink számára. Sajnálattal látjuk továbbá, hogy az érettségi vizsgálatokra vonatkozó azon rendelkezés által, mely szerint a vizsgálati utasítást az egyetemek ós műegyetem tanári karának meghallgatásával a minister állapítaná meg, oly eljárás terveztetik, mi a mellett, hogy ismét az autonom jogok sérelmével járna, egyszersmind önmagában is célszerűtlen, mert ily utasítások készítésére befolyni sokkal kevésbé lehetnek hivatva az egyetemeknek tanárai, mint azok, kik a középtanodai oktatással foglalkoznak. E részben is tehát az útasitás megállapításának jogát autonom jogaink keretében fenntartani, s a javaslat 82. ós 85-ik gg-it ezen észrevételeinek megfelelőleg módosíttatni kivánjuk. Ezek azok, melyeket jelzett álláspontunkból szükségesnek láttunk kiemelni s úgy vagyunk meggyőződve, hogy a kivánt módosítások elfogadása, nemcsak iskoláink protestáns jellegének megőrzését, az államkormány felügyeletének kellő biztosítását, hanem 85*