Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-04 / 5. szám

Huszadik évfolyam. Ü. S25. Budapest, 1877. február 4. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KI ADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. IBlóflzietési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Igénytelen nézetek és egy kis elmélkedés a vallásos közöny okai- s gyógyszereiről. (Felolvastatott a nyíregyháza-vidéki ref. papi értekezlet 1876-dik év október 4-diki gyűlésén.) (Vége.) Végül meg kell még emlékeznem a papi és egyházi terhek viseléséről! Yaiinak olyan egyházak, melyeknek hívei, kivált a mai szűk napokban valóban ajkuktól vonják el a falatot, hogy a papot, tanitót fizethessék, egyházukat fentarthassák. Tegyük szivünkre kezünket, s valljuk meg, hogy több egyházban a túlterhelt hivek nem csoda, ha megunják az örökös zaklatást! Bizony fájó seb ez, mely egyaránt veszélyes akár érintetlenül évődni hagyjuk, akár hozzányuljuuk, hogy meggyógyítsuk! Tenni azonban minden áron kellene valamit, még pedig nem csak ott, hol magok a hivek mozognak e tekintetben, hanem más helyen is, hol a baj tudomásra jön ! Hogy mit ? Azt találják ki bölcsebbek én nálam, de legalább már megkellene vetni az alapot a mai nemzedéknek a jövendőség számára ?*) Igen sok lelkésznek keserűen kell tapasztalnia, mily mértékben sülyed a vallásosság az „enyém" és „tied* kérdése miatt! A papot, kinek egész héten vesződni kell a hívekkel a tisztátalan proventus, a rosta-aljak miatt, talán az indulat hevében nem egyszer a teremtettékig is fakadva, nem tudom, mily lelki állapottal hallgatja aztán vasárnap a nép, vagy viszont a pap mily apai szeretettel képes a hivek lelki üdvét támogatni ?! Hát a papi földek adója, az ártéri költségek fizetése, hány egyházban forgatta már fel az az előtti jó rendet s istenes nyugalmat ? Isten a megmondhatója! Prédikáljuk az igazságot, s egyszer csak eljönnek az adóvégrehajtók, *) Egyházmegyénk egy községében Gáván senki nem fizet papnak, tanítónak, egy rövid évtized alatt nőtt meg az alap, meleg érdeklődéi- és sok sikerrel. L. Ö. lefoglalják, elárverezik a kurátornak ingóságait oly adósságért, melyből ő egy fillérnyivel sem tartozott j Aztán kurátor uram elmélkedhetik felőle, hogy „micsoda az igazság?" Ennek nem vagyunk m^ okai, igaz! a felelősség súlya arra esik, ki az egyházi földeket is adó alá vetette, de annyi igaz, hogy a vallásosság szent ügye és a belhivatalnokok iszszák meg keserű levét. íme ezen okokat gondolom én olyanoknak, melyek ha — hitem szerint — a keresztyénség általános fejlődését megakadályozni képtelenek is : mindamellett itt és amott akadályokat gördítenek annak útjába s helylyel közzel vallásos közönyt s elhidegülést eredményeznek. Most megkísérlem annak előadását, miként lehetne ezen okokat nagyobb részben megszüntetni ? Elsőben is a papnak minden áron arra kell törekedni, hogy tisztelettel párosult szeretet környezze, (nem mondom; tekintély, mert ón e szót valami ridegnek, és olyannak találom, mely azt látszik kifejezni, hogy a pap valami külön vált magasba emelkedjék hivei felett.) Mi által szerezheti meg pedig magának e tiszteletteljes szeretetet a lelkész ? Az által, ha keresztyéni szeretetteljes jellem, tiszta példányszerű élet, igazság, becsületesség, alapos készültség, zavartalan nyugodtság jellemzik minden lépteit ugy a család körében, mint azon kivül mindenütt. Kezdjük tehát a családon! Kifejezhetlen szerencse, ha a lelkész igazán papnénak termett nőt talál magának házastársul, ki őt tökéletesen megérti, ki, ha netalán a pap természeti gyarlóságból téves lépést teszen, azt a szeretet lelkével mások, különösen a hivek előtt elfedezni törekszik! Jaj azon papi családnak és jaj azon egyháznak is, hol a pap oldala mellett élő nő nem fele segítség, hanem egész ellenség, ki akár mi véletlenségből, 9