Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-07 / 40. szám

Nem az a baj tehát, hogy a felvilágosult elmék az egyháznak némely intézményeit, dogmáit, hagyományos szokásait elavultaknak tekintik, nem szeretik,' elvetik; hanem az az egyháziatlanság baj, mely az egyháznak haladási törekvései, mozgal­mai iránt is teljes közönyösséggel viseltetik, azt hivén: mi jó jöhetne Galileából. A hiányokat, árnyoldalakat tekintik alapjellemvonásoknak ós ennek következtében elfeledik, mi az igazi alapjelleme az egyháznak, mi az egyház. Azon ellenvetésre, miszerint az egyházban nem lehetséges működni a jövőért, csak rövid meg­jegyzésem van. Tények beszélnek, melyek nem szo­rulnak bizonyításra s melyeket nem lehet tagadni. Alig van oly egyház, melynek ne volnának felekezetei. Keresztény, katholikus, protestáns, zsidó, muhamedán, görög egyházak mind, mind el vannak szakgatva kü­lönböző s egymással ellenséges viszonyban álló fele­kezetekre. S e felekezeteknek alapja rendesen u j eszmék, melyek ez anyaegyházban vagy nem létez­tek, vagy ha implicite léteztek, következetesen megvaló­sítva nem voltak. A felekezetek szaporodása tehát eszmék fejlődése. S az eszmék fejlődésót semmiféle hatalom nem gátolhatja. Az egyházak sem. Nem szükséges tehát separat állást foglalni el a keresztyénség nagy táborában. Nincs kényszerítve arra senki, hogy az egyház körén kivül keressen ma­gának a vallási érdek körül működési tért. Nem.szük­séges ez ós a mellett célszerűtlen, mert az ilyen mun­kásság mint a pusztai folyócska csepjei a sivatag homoktengerében elenyészik. S ha tekintetbe vesszük azt, hogy az emberektől eltávolodni ez épen nem ha­ladás sőt visszaesés, ha tekintjük azt, hogy az erők sikertelen, céltévesztett működése mindig valóságos kár: méltán mondhatjuk, hogy a separatismus állás­pontja a haladásra nézve veszedelmes. SAS JÁNOS. KÖNYVISMERTETÉS. „Lang Henr ik válogatott vallásos beszédei. Magyarra fordította Mi trovics Gyula ref. hittandr és főiskolai lelkész Sárospatakon. Szerző életrajzával. Sá­rospatak. Nyomtatta Steinfeld Béla a ref. főiskola betűi­vel. 1877" Felolvasta a Nyíregyháza vidéki ref. papi körnek a Sóstón tartott gyűlésében szept. ] 2. 1877. Lukács Ödön. (Vége.) A világ szerinte nem e»y kárhozatos bünfészek, mely a deismus istenével örök harcban állana, mint egy demiurgos; szerinte minden világi jelenség, mely valaha létezett, vagy ezután létezni fog, az időben és térben ma­gát kijelentő isteni gondolat és akarat ténye; azért a világ teljesen Istentől függ ; ő a világnak teremtő oka is.* S ha jól ítélünk, épen ez a felfogás szüli azon egész­séges világnézetet prédikációiban, mely nem tartja meg­bélyegzőnek, beszennyezőnek a világiakkal való foglalko­zást sem. Mily elbájolólag körvonalozza pl. karácsonyi beszédében a katholicus egyoldalú felfogásra következett egészséges protestáns világnézetet, midőn igy szól: „a föld megvettetvén az embertől, föllázadt ellene s igy * L. d. 68. 1. szólott: „Miért tapodsz te szét engemet? Nem rajtam nyugszanak-e lábaid? Nem bennem gyökereznek-e erőid." És a világ megvettetve az emberktol, igy beszélt: „Nem Istennek világa, lényének előterjesztése, dicsőségének öl­tönye, gondolatainak kijelentése vagyok-e én? Miért mondasz te engem bűnösnek?" Es megbosszulta magát az emberen ! Ily körülmények között az ember ismét magára maradt, föleszmélkedett és igy beszélt: Nem! a világgal szemközt nem az az ember feladata, hogy elátkozza azt, hanem hogy képezze és uralkodjék azon. Az legyen mostantól kezdve feladatom, hogy az ég erőit, a lélek kincseit, szent akaratom erejét fektetem, mintegy tőke gyanánt a világba, hogy tudomány és munka által hóditom meg és oly módon teszem azt sa­játommá, a nélkül, hogy ez által azért lelkem kárt szen­vedne \ ily módon lesz sajátom a föld, mégis keblemben marad az ég, az legyen feladatom, hogy mint szabad ember, úr legyek a föld javai és annak gazdagsága fe­lett, s összegyűjtvén azokat, szellemi életem céljaira for­díthassam és minden földit Istennek, az égnek szolgála­tába állítok. Ez a prot. világ!"... stb. Igy felfogá­sában a világ fogalma: az állandó törvénysze­riiségszakadatlan láncolat a, összefüggése, ugyan azért a csoda teljes képtelenség. Azon állítás, hogy Isten a természet összefüggésén kivül is tesz valamit, ez állásponton ép oly különös, mint azon mondás, hogy egy ember egy mértföldet szaladott, miután lábait a szegre akasztotta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom