Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-07 / 40. szám

Huszadik évfolyam. 40. ÜKBudapest, 1877. október 7. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Szerkesztő- és Előfizetési díj: Hirdetések dija KIADÓ -HIVATAL,: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel felévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egy szeriért 7 kr sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük a ír ult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Egyháziatlanság. Senki se vonja azt kétségbe, hogy ez a jelenség a keresztyén egyházakban létezik. Mindenütt merülnek fel panaszok az egyháziatlanságnak félelmes terjedése miatt. Minden felekezetben hangzik a neheztelés, hogy sokan nem járnak templomba, egyházi célokra nem adakoznak, az egyház működését, haladását, törekvéseit közönyös szemekkel nézik. Vannak, kik általában nem érzik a kö/ügyek iránt való érdeklődésnek szükségét, kikben egy időre a szellemi élet mintegy tóli álomban dermedez s csak testileg élnek. Ezek természetesen az egyház iránt is tuskószerü közönyösséggel viseltetnek. Vannak mások, kik korunk eszmeáramlatának hullámaiból itt-ott kikaptak véletlenül egy-egy gondolatot, melyek által saját ismereteik, egyéni hajlamaik ós érdekeik után indulva olyan nézotre jutottak, mely szerint ők felette állnak az egyháznak; az a kapocs, mely őket az egyházhoz kötó, csak a szabadság nyűge volt. Megszabadítván magukat e terhes láncoktól — lenézik az egyházat. Vannak végre még mások, ós úgy látszik, ide tartoznak némely nyilvános intézetek is, kik a haladás es méitől áthatott kebellel, korunk kívánalmait alaposan átórtve azon meggyőződésre jutottak, miszerint az egyház minden haladásnak legyőzhetlen akadálya, ellensége. Ezek tehát meggyőződésből nem szeretik az egyházat, nem törődnek az egyház lépéseivel, figyelemre se méltatják törekvéseit s maguk számára működési tért lehetőleg az egyházon kivül keresnek. Csak ez utóbbiakhoz akarok; mert ezekhez lehet szólni. Megkísértem szemeim elé álMtaui ezen szabadelvű férfiak gondolatmenetét. Korunk — szerintük s bizonyára minden józan s önzetlen gondolkodó szerint — kétségkívül átmeneti korszak; hiába tagadják azt a stabilismus emberei. Az emberi szellem fejlődik, halad, az már bebizonyításra nem szorul, s a kik tagadják a szellemnek e legfényesebb tulajdonát, azok maguk is csak bi onyságul szolgálnak arra uézve, hogy az emberiség folytonosan előre halad mindenben, s így a végetlenhez való viszonyában is. E haladásnak vannak különféle stadiumai; a mi korunk átmeneti stádium. A haladás barátai ilyenkor nem tehetnek jobbat „mint hogy az újkor vívmányait, eszméit elhintegetik, tenyésztik; elkészítik jól a talajt, hogy majd mikor a várva várt, óhajtott s a fejlemények vas következetessége szerint szükségszerűieg elmaradhatlan átalakulás megindul; lehetőleg csendesen, békésen mehessen az végbe. Ez mind helyes. Azonban — így gondolkodnak ők tovább — az egyház jelen állása, iránya egyáltalában meg nem ongedi az uj eszmék terjesztését s a Inva sikerült azoknak beférkőzni, onnan tűzzel vassal kiirtja azokkat. Ennélfogva nem tehetünk mást, mint hogy az egyház hatalomkörén kivül igyekezzünk működni ama cél felé. A) egy magán intézetet alapít olyan tanerőkkel, kiknek szellemi iránya az övével megegyez s így törekedik az ifjúságra hatni. B) magán, társas körökben társalgás utján igyekezik az ő eszméinek barátokat szerezni. C) az irodalomhoz, a sajtóhoz századunk e most már nem tudom hányadik nagyhatalmasságához fordul s így akar eszméi számára közvóleméuyt teremteni. Ezek határozottan separatistikus gondolatok. A ki magát hazájából száműzi; tettének első, természetes következménye az, hogy elveszti pohárjogát s hazája ügyeibe nem szólhat. Igy ki az egyház kebeléből kizárja magát, az elvette maga alól az er-79