Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-30 / 39. szám

ellenében állottunk valamennyien, mint egy ember, engedett s készitetlük munkálata alapján az esperességhez benyújtandó véleményünket. R. társunkat az ejthette tévedésbe, hogy M. munkálata a eonferentia által nem terjesztetett be, egyenesen elfogadás végett az esperességhez, hanem miután annak egyes pontja ellen csakugyan emelkedtek hangok némi módosítás céljából jónak látszott előbb még egy bizottságnak adatni ki. S e célzattal a conferentiára következett esperességi gyűlés ide vonatkozó határozata nem csak elleniében nincsen, de a legszebben megegyez. Hogy e gyűlés határozatával a eonferentia jegyzőkönyvének hitelességét támadni meg egyátalában nem lehet, az is világos lesz, mihelyt a eonferentia és esperességi gyűlés közötti viszonyt és zsinati előmunkálatokra adandó esperességi vélemény történetét végig gondoljuk. Különben is, ha M. munkálata annyira jeles, miként R. elismeri, hogyan tehető gondolkodó emberekről föl, hogy azt elvetették volna ? Vagy az az egy-két szenvedélyes orthodox, miként R. irja, képezte volna a munkálatot elvető többséget ? Egy-kettő, ha még oly orthodox és mint ilyen, még oly szenvedélyes, akkor sem képezhet többséget ott, a hol oly sokan vannak, mint voltunk a conferentián. Ha pedig egy orthodox többség csakugyan elvetette volna a munkálatot, midőn R. szerint ezen orthodox többséghez tartozik maga a eonferentia jegyzője is, semmiképen sem tehető föl, hogy az ugy szerkesztette volna mégis a jegyzőkönyvet, hogy a gyűlölt munkálat további dolgozatok alapjául elfogadtatott. Ha pedig mégis igy szerkesztette, ez is a szerkezet hitelességét, azt bizonyítja, hogy M. munkálata az esperesség által adandó vélemény alapjául elfogadtatott. TÖRÖK JÓZSEF. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A jövö pápa. A pápa halálának híre újra átfutotta Európát. A hír nem való ugyan, ámde a tűz nincs füst nélkül. A pápa sem nem halott, se nem haldokló, de bizonyos, hogy fokonként erőtlenedik s egy 85 éves emberről minden pillanatban lehet a hírt várni, hogy nincs többé. Ezért nem lehet csodálni, hogy e rettenetes véletlen foglalkoztatja a lelkeket. A napokban több újság közölte azt az állítólag Rómából érkezett telegrammot, hogy a „vatican a jövő conclavera vonatkozó bullát bevégezte" és hogy e bulla a bibornok kamarást hatalmazza föl a conclavé vagy közvetlen összehívására, vagy a távollevő bibornokok megérkezésének bevárására. Hozzáteszik és mi is jeleztük már, hogy több nem olasz bibornok reclamált és tudatta Rómával, hogy ők senkitől sem hallották, hogy az ő közreműködésök mellőztetnék és hogy a jövő pápa az ő megérkezésük előtt is megválasztatnék. Mi igaz e hirekből ? . . . Nehéz volna megmondani. Álljon itt hát az, a mit a Genevai újságnak Rómából irnak : Az utóbbi időben több izben jeleztem s több összevágó informatio folytán újra állitom, hogy IX. Piusnak az olasz occupatio kezdete óta létezik egy a jövő conclavera vonatkozó breveje vagy bullája, hogy exen okmányban — hasonló a VI. VII. Pius és XVI. Gergely által készítettekhez — fölhatalmazza a bibornokokat — ha ők alkalomszerűnek vélik — a conclave nem lényeges 'formalitásainak mellőzésére, mint pl. a pápa halála és a conclave megnyitása közti időközre, az összejövetel helyére stb,, hogy ezen okmányt, mely IX. Pius oratóriumának egyik kelyhében vagy ostyatartójában kellőleg lepecsételten van elhelyezve, a halál bekövetkezésekor, a bibornok kamarás — ki a szent szék üressége alatt a végrehajtó hatalom feje —- előterjeszti a bibornokoknak. Ezen informatio pontosságában annyival inkább is lehet hinni, mivel azokat legújabban a Volksfreund, az érsekségnek és magának a bécsi pápai követségnek is organuma, tekintélyes forrás után ily szavakkal erősítette meg : „Bizonytalan, hogy a jövő conclavex'a vonatkozó olyan intézkedések léteznének, melyeknek másodrangúnál nagyobb fontosságot lehetne tulajdonítani. Csupán annyi igaz, hogy IX. Pius Rómának az olaszok által történt elfoglalása alkalmával készített egy ily conclavera vonatkozó bullát, mely hasonló, a hasonló körülmények között más pápák által is készített bullákhoz." Ez a bulla tehát, mely csak a szent atya halála után fog közzététetni, távol a kíváncsi szemektől, biztos helyen van letéve. A nélkül, hogy ismernők IX. Pius bullájának határozott szövegét, s a nélkül, hogy tudnók, miszerint a bibornokok a nekik adott jognál fogva, miként fogják azt fölhasználni ; mától fogva bizonyos lehet előttünk az, hogy IX. Pius utódának választása érvényesíttetni fog és hogy a katholikus világot egy pápa és egy ellenpápa által nem fogjuk két felé szakadva látni. Ez utolsó pontra nézve teljesen osztjuk a Genevai Újság levelezőjének felfogását. IX. Pius halálát sokan a kath. egyház feloszlásának jeléül kívánják tekinteni. Ugy gondolkodnak, hogy ekkor újra kezdődni látandjuk a nyugoti nagy szakadást; a tiara felett vetélkedő és különböző helyekről proklamáló pápákat ; és hogy kivált Poroszország fogja e mozgalmat, Bísmark vezetése alatt, egész a szakadásig támogatni, hogy megszabaduljon az ultramontán párt oppo siti ójától. Mi nem hisszük, hogy a dolgok igy történnének s hogy Bismark befolyása, ha még ily machiavelli szándékot táplálgatna is, ennyire mehetne. Hajdanában két három pápát láttunk vetélkedni a tiara felett, mert akkor Európában erősen szervezett nemzeti egyházak voltak, melyek e követeléseket támogatták. Ma már nincs ilyen