Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-30 / 39. szám

nagyra magasztalta. Ily Ítéletében tisztult vallásos öntudatára támaszkodott. Mi ugyanazt tesszük. Mindamellett fenhangon hirdetjük; a biblia a világ legfenságesebb és legtiszteletre méltóbb könyve, melyben mindenütt észrevehető az isteni szellem lengése ; e könyv íróinak mindegyikében, ha kiilönfóle mértékben is, lakott az Isten szelleme; a szent irás mindig maradandó valláskönyve az emberiségnek, hol nem vallástótelekben, de utóórhetlen történetekben, példákban és tényekben, a vallásos élet oly bőségben, tisztaságban ós mélységben nyilvánúl, mint semmi más irományban ; a biblia azon akna, hol a leggazdagabb aranyerek fekszenek, csak ásni, fáradozni kell utánok és a tiszta ércet elkülöníteni a salaktól. Ellenfeleink ugyan azt teszik, mint mi, csak hogy nem akarják nyíltan és szabadon bevallani. A biblia nekünk nem oly gyenge növény, mely a megbeszélés ós vizsgálat fris levegőjót nem tudná kiállani, hanem oly erős tölgyfa, mely ellenáll a zivatarnak, melyet a tudós kóse meg nem sebesíthet ós melyet a világbölcsesóg pókhálója le nem ránthat. A második vádpont szerint a liberálisok tagadják és megvetik a csodát. Itt meg kell jegyezni, hogy az ortliodoxok sem fogadnak el minden csodát. Vannak, kik velünk szintén tagadják, hogy B i 1 e á m szamara beszélt, hogy a nap és hold Józsua parancsára megállott, hogy a beteg a Jézus ruhájának megérintése által meggyógyult stb. Ellenben erősen állítják, hogy Józus csodálatos nemzése, testi feltámadása, testi menybemenetele mindenáron megtartandó és ki ezeket a csodákat tagadja, a keresztyén névre nem tarthat többó igényt. És már most kérdem, nem állanak-e ily orthodoxok a csodák azon megkülönböztetésével egészen liberális^ alapon, ós nem gyakorolják-e szintén az annyira gyűlölt kritikát! Ki bármely csodát tagad, annak nincsen többó joga a szabadelvűeket vádolni. Valaki a serdülő ifjúság előtt állította : „Vegyétek el a csodákat és vajmi kevés marad fel!" Mi ellenben mondhatjuk: mindenünk, a legfőbb, a legjobb marad fel. Ő marad, ki egy volt az atyjával szeretetben és kiben az isteninek teljessége lakozott, mint emberben lakozhatott anélkül, hogy az emberit megsemmitse ós ki mondta: „az atya nagyobb nálamnál". — Ha minden csoda megszűnik, akkor ő megmarad, kiről taníttatik: „Egy az Isten ós egy a közvetítő az Isten és emberek között, t. iaz ember Jézus Krisztus", ki mondta: „E nemnek semmiféle jel (csoda) nem adatik% ki a sze- I rencsótleneket magához hivá nem a testi gyógyítás, de a lelki vigasztalás céljából, ki atyjától nem kérte segítségül az angyalok légióját, hanem a szenvedés tűzpróbáját alázatossággal ós hősiességgel kiállván, szellemét, az Isten kezeibe ajánlá. — Es ha ő emberfeletti hatalommal rendelkezett volna, akkor miféle erkölcsi becscsel birna azon körülmény, miszerint Józus a viharok között nem rettegett ós a féltékeny tanítványoknak e szemrehányást tette: „Ti kishitűek !" Tartsák őt az ordoxok a földön járó Istennek, nekünk ő teljes, tiszta szent ember, kinek életközösségében az üdvöt találjuk. Szívesen átengedjük a gyermekeknek ós a gyengéknek a csodát oly mankó ós lépcső gyanánt, melyen mi is egyszer felemelkedtünk, a tisztább, legistenibb, vidámabb és bizonyosabb hit regióiba, melyekben csodákra többó nem szorulunk. A harmadik vád, melyet az orthodoxok a szabadelvűek ellen emelnek, a hittételekre vonatkozik. Itt meg kell jegyezni, hogy nem igaz azon állítás, mintha a liberálisok a hittóteleket megvetnék. Tisztelik azokat, mint apáik hitének, meggyőződésének ós igazságosságának emlékét. De azon jogra, melylyel apáink éltek, midőn meggyőződésüket szavakba foglalták, mi is igényt tartunk, mi is hitünket úgy akarjuk kifejezni, mint az saját meggyőződésünknek megfelel. A protestántisnous legnagyobb győzedelmet vívott ki, midőn a kath. egyházat a tridenti zsinatban kónyszerité, hogy minden időre változhatlan tételekben fejezze ki hitét. Ez halálórája volt azon egyháznak. Mi meg nem újítható, az az enyészet martalékává leend. Mi protestánsok is erre az útra akarunk lépni, ós a jövő nemzedéket inteni: „ Azt hitték apáitok ! Nektek nincs jogotok mást hinni, az ő hitök legyen a ti hitetek is!" Az igaz ugyan, hogy a liberálisoknak nincsenek oly hittételeik, melyek minden betűinek alávetnők magokat, de az sem tagadható, hogy ők nem képmutatók s minden külső szavuk és tételük a belső hitnek és meggyőződésnek felel meg. A fődologban mindenütt egyet értenek ós hisznek a menynyei atyában, az üdvözítőben, a szent lélek erejében, a bűn, kegyelem, szentesülós, szeretet és remóny és örök élet tanaiban, melyek alapján Péter, Pál ós János apostoloktól tárt karokkal fogadtattak ós övéiknek ismertettek volna el. A liberalismus ellen emelt negyedik vád az, hogy a szeretetm(íveiben szegény. Itt röviden arra a tényre utalunk, hogy E1 s a s z b a n, ós hozzá tehetjük