Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-23 / 38. szám

Valóban, az ujabbkori háborúk sokat lepleztek le, ami eddig a vizsgáló szeme előtt is eltakarva volt ós nekünk nincs okunk a tett felfedezósekkel dicsekedni, „Sursum corda!" Most, hogy az események nem várt fordulatai népünk szive legbelsejóig hatottak, s Isten örök igazsága gyöngéknek vélt eszközeiben oly fényesen nyilvánult: itt az alkalmas idő, eszméltetni az embereket Isten szabta emberi szent hivatásukra, hogy hasonló esetekben tömegesen tiltakozzanak a nagyravágyás oly merényletei ellen, mely őket öncóltalan silány eszközökké akarná aljasítani. Csak egyetlen egy érdek van, melynek megvédése vérünk áldozatát joggal megkövetelheti, s ez a szabadság, mely nélkül az ember megszűnik ember lenni, amint ezt az orosz nép történelmének legújabb fekete lapja a napnál fényesebben hirdeti. BALLAGI MÓR. Vallás-e a liberális protestantismus? (Vége.) A mint a világhoz való erkölcsi magatartásunk, úgy végre a mi magatartásunk embertársainkhoz is ugyanazon istenfogalomból származik, mely minden fogalmainkat és nézeteinket uralja. A világtól különböző, de abban jelenlevő Istenhez az ellenképet az ember képezi, egyrészről szenvedő ós a világtól elhagyatott lény, küzdve a föld külső nélkülözéseivel és a még nagyobb belső szükséggel, hogy így lényének végetlen isteni tartalmát a szenvedély ós őrültség burkaitól tisztán ós örök szépen kifejtse és erkölcsi műremekké képezze. Ebből származik a részvét, a könyörület minden ember iránt, mivel mindnyájan szenvedők vagyunk, származik a sirás a sírókkal, a készség: enyhíteni ós segítni, a jótékony kéz, a résztvevő szív, az elnézés ós a megbocsátás. De ugyanazon ember másrészről egy isteni lélek lakóhelye, Isten képe, az örök kegyelem hordozója, önmagában cél. Ebből származik az ember iránti tisztelet, mely nein engedi, hogy egyik ember a másikkal, mint céljainak ós érdekeinek eszközével bánjók, a mely tisztelet végre kizárja azt, hogy az ember embertársát önuralmára és haszonleső céljaira kizsákmányolja. Innen a társadalom legfőbb törvénye : Nem uralkodni, hanem szolgálni! „A ki köztetek legnagyobb, legyen ti szolgátok \u

Mindenki úgy tekintse életét, mint a világérti váltságdíjat, ós munkáját, mint szolgálatot | a társadalomban. Igy az egész emberiség egy test, sok tagokkal, melyek mindegyike nem a saját, hanem az egész javát keresi, a mely közös jóban mindegyik a magáét találja fel. Ez a valódi keresztyén socialismus. ^ Ezek ama legfőbb ethikai eszmék, melyeket a liberális protestantismus képvisel és hirdet. Haszonvehetetlenek-e ezek? Nem nyugosznak-e egy tág vallásos világnózlet rendithetlen alapján ? Vajon nem-e erkölcs és vallás egyben ? Nem léphetnek-e fel az ujabb időnek, részben oly nagy hű-hóval hirdetett kísérletei mellett, melyeknek célja az erkölcsiséget vallásos alapjától elválasztani ós az ethikai érzelmeket, mint a létérti harc külsőén betanult ügyességi formuláit leszármaztatni — ismételjük, nem léphetnek-e fel azon kísérletek mellett, melyek némelyike azon épen nem örvendetes eredménynyel végződik: az ember porból van és porrá kell lennie. A liberális protestantismus ezek szerint bir egy ethikát, mely az ő metaphysikájából meríti órzelmeit és alapelveit, tehát egy ethikát milyent a vallás követel. Hanem most már a harmadik kérdésre is felelhet-e oly bizalommal ós nyíltsággal. Bir-e a liberális protestantismus az ő nézeteinek megfelő kultussal is ? Igaz : uj kultust nem teremtett, hanem lényegében megtartá az átöröklött prot. istenitiszteletet. És miért? Mivel annak némely részeiben a gyülekezeti i-tenitiszteletnek elévülhetlen alkatrészeit feltalálta ós a többi részekbe maradandó értékű erkölcsi és vallásos tartalmat tudott önteni. Megtartá a prot. chorált, mivel annak szivreható erejét ismeri, és ha e tekintetben vannak is kívánni valók, úgy ezek csak a következők lehetnek, hogy ezen chorál azon bensősóget, vallásos melegséget, hitért lángoló tüzet, mely azt a reformatio korában jellemzó, ismét vissza nyerje ós azután, hogy énekes könyveinkből küszöböltessenek ki valahára azon énekek, melyekben a száraz morál ós a szemforgató dogmatika van rimekbe szedve, melyek nélkülözik a vallásos bensősóget és a szép alakot. A liberális protestantismus jó lelkiismerettel a templomi imát is megtartotta. Tud imádkozni, mivel egy a világtól különböző lényt ismer, melyhez az érző sziv és gondolkodó ész fölemelkedhetik a világ zajából ; ismer egy lényt, mely minden létezők között a legreálisabb és folyton működő, melynek erejét tapasztalja : béke, vigasz és bizalom töltvén el szivét, a mikor csak a buzgóság az ima szárnyain ezen lény trónjához emelkedik. Jól tudjuk, hogy amaz örök és