Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-16 / 37. szám

Huszadik évfolyam. 97. SJE. Budapest, 1877. szeptember 16. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij kiilön 30 kr. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetősök folyó hó végével lejár, annak megújítására felkéretnek. Vallás-e a liberális protestantismus? (Folytatás.) Az istenfogalomból származnak a vallásos alapérzületek, a kegyes sziv Isten iránti alaphangulatai is. Ha Isten a világtól külömböző, mint az örökkévaló a mulandótól, mint a korlátolt a korlátlantól, mint a tökéletes a tökéletlentől: ugy a bűnös, rövidlétű ember szivének első érzelme leend az ő Istene irányában a hódolat, amaz érzület, mely Izrael prophetáját elfogá, midőn Isten közelsége érzetében a templom küszöbét megrendülni hallá, arcát elrejtve mondá : „Jaj nékem . . . mert megfertőztetett ajkú vagyok és fertelmes ajakú nép között lakom" (Esaias 6, 5); azon érzület, melytől áthatva a Publikánus mondá: „Isten légy irgalmas nekem bűnösnek" (Luk. 18, 13); a mely érzületet a költő az ö pásztorának vasárnap reggeli hymnusul adott szájába : »0 süsses Grau'n, geheimes Wehen, Als knieten Viele ungesehen Und beteten mit mir.« De ha Isten egyszersmind a világban jelenlevő ós magát kinyilatkoztató lélek, akkor bizalommal lépünk ezen világba, azon bizalommal, hogy ez egy okos lélek által vezetett, az ész által kormányzott világ, hogy minden a maga helyén jó és bölcs, nem pedig ama frivol pessimismussal, melylyel a por gyermeke, a ki alig lát háza küszöbén túl, az universummal szemben azt meri mondani: ez helytelen, oktalan, és ezen világ a rosszak legrosszabbika. Azon bizalommal lépek ezen világba, hogy az ón csekély kis életem is bele van foglalva ezen nagy egészbe, hogy az én szerény állásom is, melyet ezen világban elfoglalok, nem a játszi esély, nem a vak véletlen, hanem a minden dolgokban tevékeny lélek, egy mindent körülövedző gondviselés által van elrendelve, hogy igy ezen a helyen is, a melyen én állok, annyi jótékony napfény fog ragyogni, mennyivel életem utjai megvilágosíttatnak, csak Szemeim legyenek, melyek ezen sugarakat látni akarják; az üdvnek annyi forrásai fognak fakadni és szeliden csörgedezni, hogy igaz emberi, órtékteljes ós igy szerencsés életet élhessek, csak akarjam használni kezeimet, ezen üde forrásokból meríteni. Igy minden végesben és mulandóban ezen lélekkel találkozzunk, a természet minden tüneményeiben fenségének ós dicsőségének nyomdokait tiszteljük, az emberi történet minden fordulataiban az ő utait lássuk ós az ő Ítéleteit szemléljük, a mint jutalmazva, vagy büntetve naponként és óránkónt szemeink előtt feltűnnek egyeseken ós népeken, majd észrevétlenül szeliden, majd cikázó villámokban és haragos mennydörgésekben, hogy fájdalmasan jajdulnak fel az emberek szivei. — Igy a sziv dobbanásaiban is az ő szavát halljuk és alázatosan előtte meghajoljunk, minden romboló viharok ós véresen sebző csapások közt a világ ezen lágyan ringató ós édesen ölelő keblen kinyugodjunk és enyhet keressünk, mint a gyermek édes anyja szerető ölében. És ha majd egykoron ezen porból való ruhát letesszük és a szem a halálban megtörik: akkor biztosan reméljük és higyjiik, a mennyiben a lélek magva a test feloldásakor individuális alakjában tovább él, hogy nem sötét, pokoli, damonikus hatalmak tulajdonába esünk, melyek játékot űznek szegény lelkünkkel, hanem a rend, a világosság uj világában kifejtjük azon csirákat, melyek itt kifejletlenül maradtak. Ez leend modern kegyességünk.