Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-26 / 34. szám

szetnek indult halottra rohannak, azt utoljára megcsókolják : az ily eset — legalább bennem — mindig borzadályos hatást idéz elő s ezután ha beteg hátramaradttal találkozom, ha sok esetben a gyermek után az anyát temetjük vagy megfordítva, fájdalmasan teszem megjegyzéseimet, de épen nem csodálkozom. Mind ezek, magában véve is nyomatékos okok a temetési szertartás egyszerűsítésére nézve. De végtelen igazságtalan is- A temetésnél egyenlő mértékkel kellene — szerintem — mindenkinek mérni. Már pedig a halotti beszédek á r a némely (a legtöbb) helyen meg van határozva, ós pedig jelentékenyen nagyobb az imádságos (tehát a helyes) temetésnél, a miból az folyik, hogy a gazdagabb még helytelenkedéseit is pénzért űzheti. — Nem is kell arra mutatnunk, hogy az ily alkalmakkor a gazdag a szegénynek rovására (pénzért) magasztaltatik, ha egy százezerekkel biró, egy pár száz vagy ezer forintnyi jótéteményt vitt véghez, az, mint erénye emlegettetik, holott aránylag nem tett annyit, mint egy mellette lakó szegény, ki a hozzá koldulni jövő előtt nyitotta meg háza ajtaját akkor, mikor talán épen a most dicsért gazdag azt elutasította. Hol van az ily halotti beszédeknek a rút hizelgésen kivül más hatása ? ! Hisz a szegényre úgy sem hathatni, ha adakozásra intjük ily alkalommal, sőt ha azt hallja, a pap háta megett azt mondja: „hogyan hízeleg neki pénzért!" E szavakat hallottam egy temetés alkalmával, midőn egy kis távolban álltam a szónoktól, mely megyjegyzést többek mosolygása kisért! Már most t. collega azon megjegyzésére térek, hogy a papok maguk menjenek elő jó példával! Félek, hogy azon indítványa miatt „le vele" fogják némelyek kiáltani. Már pedig a helyes indítványt bár leszavazni lehet, de annak reánk való hatását eltompítani soha! Vannak lelkészek, kik legjobb törekvéseikben céljaikat el nem érhetik, vaunak kiknek törekvéseit a rosz akarat elferdíti, vaunak azonban olyanok is, kik a rosszat elpalástolni tudják, a jót pedig ugyancsak ebezsgetik, az ékes szólástant megtanulták, hogy tetteiket fennen ragyogtassák, egészen megfeledkezve arról, hogy: „laus propria sordet." Én magam is jól ismerek egy papot, ki már maga megírta azon tetteknek sorát, mely koporsója felett felolvasandó lesz, — ez nem ráfogás, — ezt olvastam magam is, s nem tagadom gúuymo^olyom követte azt! Az ilyeneknek aztán e gyakorlatban levő temetésmód mintegy tömjénezés! Én részemi ől a legegyszerűbb szertartartás mellé állok a papokra nézve> mert ez ugy is nagyszerűvé lesz, ha szerető híveinek szívből gyászoló serege kiséri! Hogy vannak esetek, midőn nem mellőzhető a beszéd, ezt ón is megengedem, de ezek a legritkább esetekre redukálhatók, — ha t. i. magunk is ellene küzdünk e visszás szokásnak. — A buzgó ima mindenesetre meghatja a kebelt, ebben találunk, sokszor több vigaszt, mint a beszédekben. Ezeknek folytán tehát én is oda célzok, a hová Sántha K. collega úr; temessünk a hol lehet imával, ha el nem kerülhetjük, hagyjuk ki a halotti beszédekből a „dicsbeszédeket" s magától is mellénk áll híveink nagyobb része. De még egyet! A lelkész halotti beszédében vigasztalni akar. Ha ezt csakugyan akarja, meujen a temetés után a kesergő családhoz, vigasztalja őket kisebb körben, a midőn különösen nem látszik ezt pénzért, de valódi szeretetből, önzetlen részvétből tenni, s célját biztosabban eléri. TURCSÁNYI GYULA. A u d i a t u r e t altéra p a r s. Halotti temetésről. Száll a panasz szájról-szájra: fogy a kegyelet, aludni készül a hajdani buzgóság, a templomi székek porosodnak; mégis különös! az őrök azon törekednek, hogy egy-egy megszokott kegyeleti öltönyt, egy-egy apáról fiúra átment vallási actust eltöröljenek, megváltoztassanak, holott meglehet minden ilyen változással egy-egy kegyelet szála szakad meg a vallásos érzésnek, a vallásos goudolkozásmódnak. Cultusunk különben is a 0 fokig egyszerű. A tartalmat kifejező alak szerfölött sovány, nein azon kell gondolkodnunk, hogy mit lehetne még belőle elvennünk, hanem inkább azon, hol találhatunk forrást a vallásos buzgóság felélesztésére ?! Előre bocsátva, hogy én nem vonom, kétségbe azt, miszerént ezen gondolkodók ujitásukkal javitni hisznek a helyzeten, a tartalomnak megfelelőbb alakot keresvén, teljesen meggyőződtem arról is, hogy Ágó ós Szentlőrinc lelkészei, midőn a halott temetési actust szeretnék egyszerűsíteni, nem a tehetetlen kényelem embereiül, sőt inkább a gondolkodó haladás bajnokaiul tűnnek fel, sőt kimondom, hogy