Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-08-19 / 33. szám
utcát választották ki maguknak működési terül, hol minden raktárt megvizsgáltak egymás után, bebizonyítani akarván mindenkinek az előnyt, mely reájuk háramul ha vasárnap pihennek, a helyett, hogy klienseik folytonos rabszolgái maradnak. Ezzel szemben csakis egy kifogás lehetett: a szomszéd versenye; de ha a szomszéd is bezárja ajtaját, azon kifogás magától elesik. Kivitték, hogy mindnyájan csatlakozzanak s bizonyos idő múlva egészen londoni kinézése volt azon két utcának ; sem áruló, tehát vevő sem volt többé. Szerencsétlenségre ez nem sokáig tartott. Némely kevésbé szőrszálhasogatók titokban árultak a hátsó raktárban ; mások üzletüket oly utódoknak adták át, akik nem érezték magukat kötve ós a verseny mindig meglévén, ha nem is azon, de legalább a szomszéd utcában az egy pillanatig elűzött természet, gyors léptekkel tért vissza. Másrészről pedig a politikának változandósága derékon vágott ketté minden kivételes rendszabályt, minden oly ujitást, melynek közvetlen anyagi haszna nem volt. Azon emberek, kikuek elveik vannak, nem vesztik el könnyen bátorságukat; el lehet mondani, hogy az elveknek maguknak is van saját életük; azok a levegőben lebegnek, azok minden bukást túlélnek és midőn azokat véglegesen legyőzötteknek hiszszük, bámulva vesszük észre, hogy újra élnek és hogy újra nőnek. Az időszaki nyugalomnak ezen kérdése annyira a levegőben volt, miszerént az oly kevéssé sikerült kísérletek dacára az mindig a közvélemény előtt állt és foglalkoztatta a nemzetgazdászokat, a publicistákat, az akadémiákat, a parlamenteket, épen úgy mint az egyházi gyü'éseket. A besanQoni akadémia pályázatot nyitott a vasárnap kérdése fölött. Perennes nyerte el az első jutalmat ; a másodikat a „Contradictions économiquesu hires szerzőjének, Proudhonnak Ítélték oda, a ki az irodalmi világba oly munkával lépett föl (L a célébration du dimanche considérée sous le rapport de V hygiéne publique, de la morale, des relations de famille et de cité, par P—S. Proudhon. Réimprimé á Paris en 1865.), melyben lelkesül Mózes törvénye iránt ós a melyben egész addig megy, hogy így szól: „A siuai törvényhozó előtt és óta, nem ismertek és nem hoztak létre az emberek között semmi hasonlót a szombat intézményéhez. A vasárnapnak, a keresztyén szombatnak, melynek tisztelete amint látszik, megcsökkent, újra fel kell támadni egy uapon az ö teljes fényében ... A munkás osztályok sokkal inkább érdekelve vannak az otthoni szünidő megtartása által, mintsem hogy az valaha megszűnhetne." Montalembert az 1850 január 14-diki nevezetes ülésben ugyanezen ügyet védelmezte a francia törvényhozó gyűlés előtt. Összegyűjtötték a keresztyénieskedésben legkevésbbé gyanús embereknek bizonyságait, hogy úgy mondjuk — hitvallomásait. Diderot így szól: Azon mód, hogy hét napot számítunk, és a hetediket megülljük, csaknem minden néppel közös volt. Ez a legrégibb őskorból származik ; és ez a teremtésnek egyik emlékoszlopa. A hetekke1 való számítás szokása uralkodott a chaldeusoknál, az egyptomiaknál, sőt még az északi népeknél is, ós feltaláljuk azt a peruiaknál." (E n c y c 1 op é d i e, article S e m a i n e.) Laplace így szól: „A hét, azon legrégibb őskor óta, hol eredete elvész, megszakítás nélkül kering a századokon át, bevegyülvén a különböző népek egymásután következő naptáraiba . . Elvitázhatlan bizonyítéka ez az emberi ismeretek ezen emlékei régiségének, hanem azon közös forrásnak is, honnan azok elterjedtek," (Exposé du systérne du monde, hiv. I. Chap. III.) Arra is hivatkoznak, hogy Necker XVI. Lajos ministere „De 1' importance des opinions religieuses" cimü müvében egy egész fejezetet szentelt a Nyugalom napjának, és hogy határozottan azt állítja, ő a ki nagyon jól értett a politicai gazdászathoz, miszerént ha valami morális forradalom megengedné a munkásoknak, hogy a hét mind a hét napján dolgozzanak, „nem szenved kétséget, miszerént kevés idő múlva tőlük ezen hót napi munkát ugyanazon árért követelnék, mint a mennyit most hat napi munkáért kapnak." Stewart (Visit to the South seas) Darwin, Michelet, Chevalier, de Toquille stb. neveire egymásutáu hivatkoztak, midőn a heti nyugalom anyagi előnyeit akarták bebizonyítani. Dr. Descieux Monfort V Amauryból, M a n u e 1 d1 h y g i é n e-jében, melyet a francia kormány a községi iskolák számára elfogadott, azt mutatja ki, mit előtte Dr. Farre Londonban, miszerint a hat napi munka utáni nyugalomnap aránya a valódi, s hogy az ép úgy szükséges az állatnak, mint az embernek. Azután jőnek a miniszteri körlevelek; emlékezhetünk Morny herceg levelére 1851. dec. 15-ről ós