Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-19 / 33. szám

leges közgyűlést, mint a melyen a presbyterium izo­lált állapota okvetlen ki fogna tűnni, megakadá­lyozzák, Az esperesség az egyház jövendő békéjét tartva szemelőtt., múlhatatlan szükségét látja az előleges köztanácskozásnak, de mind hiába sürgette a felügye­lőnél a gyűlés egybehivatását, ő egyszerűen nem enge­delmeskedett. Erre az esperes a fungens helyettes lelkészhez fordult, meghagyván neki, hogy folyó hó 12-dikére híjjá össze a közgyűlést, egyszersmind kiküldte Buj­kovszky alesperes urat a tanácskozás vezetésére. Buj­kovszky alesperes ür, a kitűzött napon mint esperes­sógi kiküldött megjelent, és midőn a gyűlést előkö­nyörgéssel megakarta nyitni, az imádság közben megjelent a városi hatóság egy hivatalnoka és át­nyújtván az oltár előtt álló alesperesnek a pecsétes levelet, szóval is felszólitá, hogy oszlassa el a gyű­lést, különben keményebb eszközökhöz lesz kénytelen nyúlni. — A többit a fenntebb közlött táviratból tudjuk. Ez a dolog lefolyása a mi tudósítónk előadása szerint. Ennek ellenében Grosjean, községi felügyelő úr a „Pester Lloyd" 225. számában közlött nyilat­kozatában azt vitatja, hogy a bányakerületi utasítá­sok értelmében neki hivatalos kötelessége volt az esperességi hivatal által elrendelt gyűlést betiltatni. „Egyéöiránt úgymond, a törvénytelen convent fel­oszlatása sem nem az előkönyörgés alatt, sem kar­hatalommal nem, hanem a városi hatóságnak csak egy hivatalnoka által történt, épen abban a pilla­natban, midőn Bujkovszky alesperes úr a tanácsko­zást a hatósági tilalom ellenére megakarta nyitni." Mily szeretetre méltó, kedves egy felügyelő az a Grosjean úr, a ki a törvény iránti csupa tiszte­letből még törvényes felsőségével is kiköt, és egy­háza iránti nagy szeretetből, az egyházi autonomiát mint holmi haszontalanságot föl sem véve, a világi hatósághoz fordul, hogy egyházi felsőbbségének neki nem tetsző intézkedéseit meghiúsítsa! Hát még az a pancsovai városi hatóság nem ritka példánya-e a felsősége parancsait szó szerint teljesítő közegeknek? Hogy alázatos submissióját bebizonyítsa, tudakozódik előre a ministeriumnál, hogy bizonyos eshetőségek beálltára mitévő legyen, ós mikor az, a dolog részleteit nem ismervén, a törvény értelmében ugyau, de egész általánosságban felel: akkor a derék magistratus a felsőbb helyről vett utasítást betű szerint I veszi, karhatalmat csakugyan nem alkalmaz, mert hiszen a város fegyveres hadát ki nem rukkoltatta, hanem csak ugy szép hegedűszóban hivatalnok által tudatja a gyűlés elnökével, hogy ha nem takarodnak el jo szerivel, majd más eszközökhöz nyúl. Kezünk közt van egy plakátforma hirdetmény, melyben a nagybuzgalmú felügyelő tudatja, hogy megkeresésére a politikai hatóság az egyházi gyűlés megtartását betiltja. E rendeletben a polgármesteri helyettes nagy tudósán fejtegeti a hívek előtt azon egyházi rendeleteket, melyek értelmében az esperesség által elrendelt gyűlés meg nem tartható. S e szép rendeletet a derék felügyelő igy rekeszti be: ,,Ich fordere demnach die Geineinde-Mitglieder auf, dieser behördlichen Anordnung umsomehr Folge zu geben, als gegen die Renitenten sofort gesetzlich eingeschritten wird. Pancsova, den 11. August 1877. L. Grosjean, Inspektor." Micsoda felfordult világ az, hol a polgári hatóság tanítja az espereseket, hogy kell az egyházi törvé­nyeket értelmezni, ós viszont egyházi hivatalnok rend­őrfőnöki szerppet visz, ki hivatalos hirdetményeket tesz közzé és büntetésekkel fenyeget. Az ember saját szemének nem hisz, mikor ilye­neket alkotmányos államban történtekül olvas. Hát nem ismeri a pancsovai tanács a hatóságoknak tör­vény által kiszabott hatáskörét ? vagy tudatlan poroszlókból állanak a mi városi httóságaink, kiknek kérdéses esetekben a ministerium mondja meg, mit rendel a törvény ? Ha Cicero a pancsovai magis­tratust ismeri, bezzeg soha sem irta volna: „magistra­tus lex est loquens." Igaz, hogy egyházi szempontból a kérdésben kis nehézség van. Mert a bányakerületi utasítá­sokban egyfelől I. rész 2. pontjában ez áll: „közgyű­lés, minden fontosabb ügyben (papválasztás stb.) a helyi ügyelő s pap ikerelnöklete alatt, általok közö­sen kitűzendő napon tartandó;" másfelől ugyanazon utasítások XII. rósz 4. pontja igy szól: „Papvá­lasztó közgyűlés kitűzése az esperes jogához taito­zik." Jelen esetben tehát az egyházi felügyelő az utasítások első része 2-dik pontjára hivatkozik, inig az esperes az utóbbi passusra támaszkodva intéz­kedett. De hát a városi hatóságra tartozó dolog-e ez? azt illeti-e kétes egyházi ügyekben a döntő szó ? S még ha ügy lenne is, nem azt diktálhatta volna-e már csak a józan ész is a magistratusnak, hogy itt

Next

/
Oldalképek
Tartalom