Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-05 / 31. szám

* Papválasztás. Az udvarhelyi ref. egyházmegye bikafalvi gyülekezete jul. 21-én Orbán Mihály theologust lelkészévé választotta meg. * Halálozás Gyöngyösi István szatmári ref. segédlelkész jun. 3l-én elhuny1

. * Dr. Zimmermann Károly, néhai hessen-darmstadti egyházi főtanácsos, ki a hazánkban is áldást terjesztő Gusztáv-Adolf-egyletnek egyik elsőrendű oszlopembere volt jun. 12-én 74 éves korában meghalt. — Áldás és béke poraira ! * A mult hetek viharai sok szerencsétlenséget hoztak egyházainkra. Pocsajon, Szent-Gálon beütött a men;y kő a templomba, s most értesülünk arról, hogy a szolnokdobokamegyei szentmar gitai reform, tornyába is beütött a menykő, s nemcsak a torony fedélzetét s gerendáit rombolta szét, hanem még a harangot is megingatta annyira, hogy egyelőre hasznavehetlenné vált. * Felhívjuk a jóltevők figyelmét özv. Tomori Szabónéra, ki ismét itt, Budapesten él és a legnagyobb nyomorral küzd S z e r k. NECROLOG. Midőn egy a társadalmi életben sok érdemeket szerzett, de az erejétől és az élet kellemeitől, az évek számos voltamiatt megfosztott aggnak koporsója körül állunk meg: fájdalom érzete támad ugyan lelkünkben, de a vigasztaló gondolat nem késik : mert hisz a megért kalász learatása és a termésnek a „nagy gazdától" való számbavétele egészen rendjén van ; hanem midőn egy ifjúnak, minden oldalról sok reményeket keltő, a küzdelmekre teljes erővel biró s hónapokig sorvasztó nyavalyában kimúló ifjúnak kell végtisztességet tenni : hajlandók vagyunk, majdnem vigasz nélkül, így kiáltani fel Jerémiással: „Igazságos vagy oh Úr, de feleselni szeretnék veled." E fájdalmasan panaszló érzelmektől áthatva, teendek eleget azon lehangoló feladatnak, mely szerint egy volt jó collegámnak — kivel 11 iskolai év emlékei kötöttek össze — rövid élettörténetét kell adnom s egyszersmind halálát tudomásukra juttatnom a távol levő jó barátoknak és rokonoknak. A megboldogult ifjú Mátyás József végzett papnövendék született Ve-zprémmegyének Lepsény nevű helységében, földmivelő, de jómódú szülőktől 1855-ben. Éd es atyját korán elveszté. Gyenge testalkatánál fogva az erős földmivelői munkára nem látszott alkalmasnak, azért a legkisebb fiát nagyon szerető édes anya úgy vélte annak sorsát biztosithatni, ha a tanulói pályára adja. Ezen szándékát megerősiték a helybeli lelkész es tanitó, kik már az elemi iskolában is kitűnő szorgalmat és ügyességet tanusitó gyermeknek, a tudományos pályák valamelyikén szép jövőt Ígértek. Az elemi iskola bevégzése után édes anyja a pápai főiskolába vitte, hol a VIII. gymnasiumi osztályt a legjobb sikerrel bevégezvén, a theologiai tudományok hallgatása végett a budapesti ev. ref. theol. tanintézetbe ment. A sok nehézséggel járó fővárosi életszükségleteinek fedezésére a szülei segélyt itt már csak részben vette igénybe, mert kitartó munkásság, nevezetesen: iratok másolása, kisebb gyermekek tanitása által nem csak megélhetését biztosította, hanem a jelesebb theologiai s szép irodalmi műveket megszerezve egy oly könyvtáraeskát hagyott hátra, mely mind számra, mind kiállítási csínra nézve, az egész theologián, mint a legelső volt ismeretes. Az ifjúság ügyeiben való élénk részvétele miatt — a mennyiben az ifjúsági választmánynak 3 évig buzgó tagja, az önsegélyző egyletnek 1 évig lelkiismeretes pénztárnoka, egy évig pedig tevékeny elnöke volt — egyike volt azon ifjaknak, a kik collegáik előtt kedvességben szoktak állani. A jelen iskolai évvel végezte volna a theologia tanfolyamot, a mi után szándéka volt némely külföldi egyetemek meglátogatása, melyre nézve már lépéseket is tett; de mielőtt az iskolai év eltelt volna, jelesen máj. hó végén a sujtoló nyavalya a szülői házhoz kényszerité költözni, hol a fiában egyedüli örömet lelő, de már ettől megfosztott édes anya leggondosabb ápolása sem volt képes megmenteni, az ifjúi erőt elhervasztó rohamos tüdővész okozta kinos haláltól, mely jul. 16-án érte. Temetése 18-án ment végbe Horváth Mihály lepsényi lelkész s mezőföldi esperes és Johanidesz István tanitó urak által tartott gyász istenitisztelet és sok könynyező rokon, barát és tisztelő részvéte mellett. Sokkal fiatalabb volt még az elköltözött ifjú, semhogy nagy hirnevet szerezhetett volna. Működési köre nem terjeszkedhetett túl az iskolai teendők határain ; de az itt tanúsitott maga viseletéből eredő, meghiusult várakozások és remények — melyek szerint minden őt ismerő az egyháznak egy leendő buzgó munkását, a társadalomnak egy tevékeny tagját látta benne — továbbá iskolai pályája s nagy vidékekre terjedő utazásai alatt szerzett számos barátoknak és ismerősöknek iránta való érdeklődései; méltóvá tették, hogy róla megemlékezve egy fájdalom és bánatteijes áldást és békét kivánó sóhajt bocsássunk utánna. K. J. ADAKOZÁSOK. A budapesti protestáns árvaházra. K i s s G á b o r tatai ref. lelkész- és esperes úr küldeménye 45 frt 24 kr. Ez Összeghez járultak ; a) a barsi egyházmegye 6 frt 16 kr. a drégelpalánki egyházra. 60 kr. a komáromi egyházra. 10 frt 92 kr. a tatai egyházra. 21 frt 71 krral. b) a tatai ref. egyház konfirraándusai 5 frt 85. krral (névszerint: Barsi Ján. 20 kr. Rakó I. 10 kr. Rakó Józs. 10 kr. Szadai I. 10 kr. Kovács L. 20 kr. Vajda P. 25 kr. Lovács György 20 kr. Szalai Lídia 50 kr. Kovács Má-