Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-05 / 31. szám

TÁEC KŐNYVISMERTETÉS. „Egyházi beszédek*' templomi és temetési használatra. Irta Lukács Ödön nyíregyházai ref. lelkész, s a felső-szabolcsi egyházmegye egyik tanácsbirája. Budapest, Klein Alfréd könyvkiadása, Sárospatak, nyomatta Steinfeld Béla a ref. főiskola betűivel 1877. Ara 1 frt 80 kr. (Folytatás.) Figyelembe véve a tárgyválasztást és inventiót, a szónoki műalkotás második igen nehéz végzendőjét a „dispoeitiot és partitiot* kell megtekintenünk. Lényeges és fontos dolog ez, a mennyiben a legmegkapóbb eszme, a legszebb gondolat is elveszti a maga hatását, ha nem ott kerül elő ahol beillik. Igaz ugyan a mit Kovács Ödön mond. (1. Egyh. és isk. szemle 1877. I. sz.) „hogy a legtökéletesebb alakítású predikatio is megfelelő tartalom nélkül élettelen és hatástalan üres szóhalmaz," az is áll, hogy a szivet és a lelket felmelegíteni nem az alakítás keresettségével, hanem az ige melegével lehet. De ebből még teljességgel nem következik az, hogy olvasott vagy hallott eszméinket vagy épen nemesebb inspiratío sugallta gondolatinkat, összevissza minden rendszer nélkül tálaljuk a hallgatóság elé. Véleményem szerint minden szónoki mű, igy az egyházi beszéd is egy organikus test, a melyben meg kell lenni a szervezet egészséges voltának, az eszmék és gondolatok szigorú egymásutánjának, még pedig a könnyebb áttekintés és felfoghatóság szempont- | jából. Hogy igen sok jámbor hallgató épen az ige hirdetés alatt álmodozik legédesebben a tisztelendő uram által prédikált örök élet felől, annak igénytelen nézetem szerint egyik oka az is, hogy a szónok épen azért, mert összevissza a levegőbe beszél, nem tudja felkölteni a folytonos feszült figyelmet ^ Kiváló fontosságúnak kell tehát jeleznünk a rendszert, a nyomról-nyomra való haladást minden egyházi beszédnél, hogy — Mitrovics Gyula | találó szavaival élve — „ne hiányozzék a cél, hozzá a biztos út, meg legyen a bevégzettség, a beszéd ama nyomatéka, mely valamit elérni képes, mely valami maradandó hatást eszközölhet; hogy a hallgatók eltudják mondani: ez az, mit magunkkal viszünk házunkba és az életbe ; ez a kétség az, mit ma megoldani láttunk ; ez az erény az, mit gyakorolni szándékozunk; ez a vigasz az, mit ime megragadunk ; ez a hit az, a melyhez szilárdan ragaszkodunk." (L ,.Egyh. és Isk Lap" 1875. 44. sz.) Főleg hangsúlyoznunk kell a homiletikai szabályok figyelembe vételét a nyilvánosságra bocsátott egy- j házi beszédeknél, mint a melyeknél nem csak a használ- | hatóság, hanem a tanulmányozás, a műigények kielégítése is figyelembe jő. A mi illeti már a kezünk alatt levő egyházi beszédeket, teljességgel nem lehet állítanunk, hogy szerző a Stier iskolájához tartozik s a mai napság divatos levegőbe való beszélésnek egyik szép reményű újonca. A beszédek figyelmes tanulmányozása meggyőz arról, hogy kellő gond van fordítva az eszmék és gondolatok tervszerű sorakozására, a homiletikai kívánalom szem előtt tartására. Az alapíge a textus igen sok helyen nem csupán ugy fityeg a homlokon, mint egy jelentőség nélkül való mottó vagy jelmondat; hanem mint a kifejtett eszméknek gyúpontja, az egész tárgynak rövid, tömör vázlata. Belőle mint kútfőből van merítve, a vallás-erkölcsi igazságok tápláló és erősítő itala, a bátorítás és a vigasztalás, az intés és a feddés a vallásos érzelemre való serkentés és a hiterősítés, a mint a körülmények hozzák magukkal. Több helyen, mint p. o. az I II. XXIII. XXVIII-ik egyházi beszédeknél akként van kiválasztva, hogy az eszme a felszínen úszik, a részek mintegy önkényt kinálkoznak, a forma mélységének meglábolása, a meditálás fárasztó munkája nélkül. De épen azért illeti meg már szerzőt az elismerés koszorúja, hogy az ilyen helyek a biblia ritkaságai közzé tartozván azoknak kiszemelése, helyes kiválasztása beszélő bizonysága bibliai ismeretének. A tárgyalás irányának előleges kijelölése, illetőleg a thema és a propositio is megfelel itt ott a homiletikai kívánalomnak. Igaz ugyan, hogy jellemző szólás módok, hatásosabb kifejezési alakokkal sehol sem találkozunk s az összes harminc egyházi beszéd themája az állító és elbeszélő alak körül fordul meg, de legalább szövegszerű, határozott és világos. Magának a predikátio testének három lényeges szervülete is ; u. m. az exordium, tárgyalás és a záradék több vagy kevesebb kifogással meg van csaknem mindenütt; sajátságos természetűk a logikai és a szépészeti szabályok kellő figyelembe vételével. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy bírálói tisztet teljesítünk ; miért a jeles tulajdonok mellett a hiányokat is figyelembe kell vennünk, mert ellenesetben egyoldalú az ítélet, és a helyett hogy felvilágositana, tévútra vezet. Tudjuk, hogy a fény sincsen árnyék nélkül, a ragyogó napot is elhomályosítja olykor-olykor egy-egy futó felleg. Igy a Lukács egyházi beszédeinek is megvannak a maga szerkezeti gyarlóságai, hiányai és félrelépései. Ugy látszik a szerző is érezte ezt, a menynyiben előfizetési felhívásában akként nyilatkozik, hogy félszegségeit, hiányait a szokatlan út akadályai fedezzék el. Ha valósággal a töretlen út szülte volna a hiányokat, lehetne azokat mentegetni, mint az úttörőnek leküzdhe-