Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-07-29 / 30. szám
imádás létesítese volt jelszava. Én a prot. egylet minden lépését a kezdettol komoly figyelemmel kisértem. Miért hoztam fel mégis azon szabolcsi úr nyilatkozatát a prot. egyletről? ennek akadatolása a Ballagi ur nyilatkozata után feleslegessé vált. Nem titok, hogy mindjárt a reform egylet (még akkor az volt) első conferentiáján, Percei M ó r, az egykori hős tábornok, elébb a Krisztus, majd a személyes Isten detronizálhat ását is emlegeté; továbbá a kegyes emlékű Tólcsvai Nagy Gedeon mint elnök, buzditó szavában (lásd Egyh. Reform 1. sz. 1871.) igy szólt: „a régi szent háromság helyett, tegyük az igazságos szeretetet, kegyeletet sat. Tehát épen semmi különös nincs a szabolcsi úr válaszában, ha ő az említett tekintélyes férfiúk nyilatkozata után ugy fogta fel a prot. egylet feladatát. Ez volt a hatás, melyre én a mint jött rá mutattam Hogy a szabolcsi lelkészí kör is e hatás alatt állt, mutatja azon nyírbátori végzés, melyben a bibliai csodákat babonaságra vezérlőknek állította, melyet később szelídített, de már nem mondottnak nem állíthatott. Mentek szabolcsi atyámfiai a prot. egylet után, ugy mint az ment vezér nélkül, mert esperesök azon nagy szót kimondó gyűlésen, mint maga mondá, jelen sem volt. Szegény öreg feje aztán mint vezér, lovagiasan fogta fel a hibázott legénység védelmezését. Hanem ez az ügy be lévén fejezve ne szóljunk róla. En csak midőn kijelentem, hogy a letevés az Ü r a kihagyásával nyomdai hiba, s igy az atyafiságos elégtételt megadtam, őszinte testvériséggel arra kérem Görömbei urnt, s a többi atyánkfiait, hagyjanak fel a már hegedni kezdő sebek felszakgatásával. A közdolgok viteléhez s az azokról való tudósításokba ne vegyitsenek sértő indulatokat Már mire való volt kedves Görömbei atyámfia az esperesi választásnak oly kihívó színezése. Az ilyen soha sem eredményez jót, s ha együtt akarunk munkálkodni, kerülni kell, hogy egyetlen társunkat is, minden igaz ok nélkül elkeserítsük, botránkoztassuk. Ajánlom ezt szabolcsi lelkész társaimnak, kikről ha távolról sem teszem fel, hogy ők a személyes Istent, a megváltó Jézus Krisztust, szent lelket, a biblia isteni hitelességét megtagadnák, de mint becsületes ref. magyar emberektől és papoktól szeretettel megvárom, hogy nem abban keresik az érdemet, mit nem kell hinniök és szólaniok, hanem sokkal inkább abban, mintkell hinniök és buzgólkodniok, hogy Isten s a Krisztus ezen evangyéliomi magyar egyházának a kicsinyek és üagyok közt, iskolában, templomban minél hívebb apostolai legyenek, s a legnemesebben töltsék be a szolgálatot, melyet vettek az Úrtól, B melyről egykor ama nagy biró előtt ki reánk bizta a talentomokat, mindnyájunknak számolnunk kelletik Kegyelem és béke legyen tornácainkban és sziveinkben ! CZELDER MÁRTON. Kőröshegy. Sírásnak és jajgatásnak napja volt a kőröshegyi ref. egyházra nézve az 1862. évi aug. havának 26. napja. E napon t. i. egy hét éves gyermek templomunk közelében gyufával tüzet gerjesztvén, templomunk, harangjaink, óránk, orgonánk, a papi és tanitói lakok mind a lángok martaléka lett. Sírtunk és jajgattunk, mert vesztve volt még reményünk is, hogy egyházunk valaha elébbeni virágzását elérhesse. A hívek nagyrésze — kik közül negyvenháromnak szinte mindene elégett — kétségbeesve sírt és jajgatott, de legérezhetobben felhangzott az egyház pusztulása feletti keserűség hangja. Azonban a kétségbeesett hívekhez intézett szavak : „mit féltek óh kicsiny hitűek/ biztatólag hatván a megrémült egy ház tagokra, erőt nyertek egytől-egyig mindnyájan, s megkettőztetett szorgalommal igyekeztünk egyházunkat hamvaiból kiemelni, s újra virágzásra hozni, hogy testvéregyházaink között az őt illető sorrendet ismét elfoglalhassa. És a kegyelemnek Istene megáldotta fáradozásainkat, mert az évenkint teljesített aratásból nyert jövedelem következtében elpusztult és hamvadott egyházi épületeinket újra virágzó állapotba helyheztettük ; felépítettük templomunkat, a papi, tanitói lakot, az iskolát, még pedig mindezen épületeinket cseréppel fedettük. Es a ki figyelemmel kisérte az egyháztagoknak az aratási időben teljesített szorgalmát, bámulta a hívek buzgóságát. Magunk is örömmel teltünk el a midőn az elhamvadt épületeket újra felemelkedni szemlélhettük. És a mindenható megengedte érnünk azt is, hogy f. hó 8-án újonnan épített díszes orgonánk hangjai kísérete mellett mondhattunk dicséretet ő szent felségének. Igen, mert ezen napon szenteltük fel 12 változatú gyönyörű orgonánkat, mit budapesti m. k. udvari orgonaépítő Országh Sándor úr egyházunkban felállított. Telve volt templomunk a buzgó hívek seregével, eljöttek szomszédink, jóakaróink, rokonink, helységünk minden felekezetű tagjai, hogy örömünkben részt vegyenek ; de jelen volt még egyházmegyénk főgondnoka Décsey Lajos úr is, ki az isteni tisztelet végeztével hatásos beszéde és felhívása által a hiveket a további lankadatlan szorgalomra buzdította, lelkesítette Örömmel mondhatom, hogy nem is fáradtak el még híveim a munkába, meit ma midőn e sorokat irom, ismét tarlón vagyunk aratunk és izzadunk, hogy újra tegyünk, javítsunk és építsünk. Örülök a hívek buzgóságának s midőn örömömnek kifejezést adok, egyúttal köszönetemet nyilvánítom egyházam nevében Országh Sándor urnák, ki egyházunkat külsejét illletőleg egy minden tekintetben szép, izlésteljes gyönyörű faragványokkal és aranyozással ellátott, belső szerkezetére nézve pedig tiszta és bájoló hangzású remek orgonával ékesítette fel; köszönetem nyilvánítása mellett azonban még mindazon egyházak lelkészeinek és elöljáróinak, kik templomukban orgonát állíttatni szándékoznak, őt a legnagyobb szívességgel figyelmükbe ajánlani bátorkodom és kötelességemnek ismerem. GAÁL GYÖRGY, ref. lelkész. 60