Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-29 / 30. szám

imádás létesítese volt jelszava. Én a prot. egylet minden lépését a kezdettol komoly figyelemmel kisértem. Miért hoztam fel mégis azon szabolcsi úr nyilatkozatát a prot. egyletről? ennek akadatolása a Ballagi ur nyilatkozata után feleslegessé vált. Nem titok, hogy mindjárt a reform egylet (még akkor az volt) első conferentiáján, Percei M ó r, az egykori hős tábornok, elébb a Krisztus, majd a személyes Isten detronizálhat á­sát is emlegeté; továbbá a kegyes emlékű Tólcsvai Nagy Gedeon mint elnök, buzditó szavában (lásd Egyh. Reform 1. sz. 1871.) igy szólt: „a régi szent háromság helyett, tegyük az igazságos szeretetet, kegyeletet sat. Tehát épen semmi különös nincs a szabolcsi úr válaszában, ha ő az említett tekintélyes férfiúk nyilatkozata után ugy fogta fel a prot. egylet feladatát. Ez volt a hatás, melyre én a mint jött rá mutattam Hogy a szabolcsi lelkészí kör is e hatás alatt állt, mutatja azon nyírbátori végzés, melyben a bibliai csodákat babonaságra vezérlőknek állította, melyet később szelídített, de már nem mondottnak nem állítha­tott. Mentek szabolcsi atyámfiai a prot. egylet után, ugy mint az ment vezér nélkül, mert esperesök azon nagy szót kimondó gyűlésen, mint maga mondá, jelen sem volt. Szegény öreg feje aztán mint vezér, lovagiasan fogta fel a hibázott legénység védelmezését. Hanem ez az ügy be lévén fejezve ne szóljunk róla. En csak mi­dőn kijelentem, hogy a letevés az Ü r a kihagyásával nyomdai hiba, s igy az atyafiságos elégtételt megadtam, őszinte testvériséggel arra kérem Görömbei urnt, s a többi atyánkfiait, hagyjanak fel a már hegedni kezdő se­bek felszakgatásával. A közdolgok viteléhez s az azokról való tudósításokba ne vegyitsenek sértő indulatokat Már mire való volt kedves Görömbei atyámfia az esperesi választásnak oly kihívó színezése. Az ilyen soha sem eredményez jót, s ha együtt akarunk munkálkodni, kerülni kell, hogy egyetlen társunkat is, minden igaz ok nélkül elkeserítsük, botránkoztassuk. Ajánlom ezt szabolcsi lel­kész társaimnak, kikről ha távolról sem teszem fel, hogy ők a személyes Istent, a megváltó Jézus Krisztust, szent lelket, a biblia isteni hitelességét megtagadnák, de mint becsületes ref. magyar emberektől és papoktól szeretettel megvárom, hogy nem abban keresik az érdemet, mit nem kell hinniök és szólaniok, hanem sokkal inkább abban, mintkell hinniök és buzgólkodniok, hogy Isten s a Krisztus ezen evangyéli­omi magyar egyházának a kicsinyek és üagyok közt, iskolában, templomban mi­nél hívebb apostolai legyenek, s a legneme­sebben töltsék be a szolgálatot, melyet vettek az Úrtól, B melyről egykor ama nagy biró előtt ki reánk bizta a talentomokat, mindnyájunknak számolnunk kelletik Kegyelem és béke legyen tornácainkban és sziveinkben ! CZELDER MÁRTON. Kőröshegy. Sírásnak és jajgatásnak napja volt a kő­röshegyi ref. egyházra nézve az 1862. évi aug. havának 26. napja. E napon t. i. egy hét éves gyermek templo­munk közelében gyufával tüzet gerjesztvén, templomunk, harangjaink, óránk, orgonánk, a papi és tanitói lakok mind a lángok martaléka lett. Sírtunk és jajgattunk, mert vesztve volt még reményünk is, hogy egyházunk valaha elébbeni virágzását elérhesse. A hívek nagyrésze — kik közül negyvenháromnak szinte mindene elégett — kétségbeesve sírt és jajgatott, de legérezhetobben felhang­zott az egyház pusztulása feletti keserűség hangja. Azon­ban a kétségbeesett hívekhez intézett szavak : „mit fél­tek óh kicsiny hitűek/ biztatólag hatván a megrémült egy ház tagokra, erőt nyertek egytől-egyig mindnyájan, s megkettőztetett szorgalommal igyekeztünk egyházunkat hamvaiból kiemelni, s újra virágzásra hozni, hogy testvér­egyházaink között az őt illető sorrendet ismét elfoglal­hassa. És a kegyelemnek Istene megáldotta fáradozásain­kat, mert az évenkint teljesített aratásból nyert jövede­lem következtében elpusztult és hamvadott egyházi épü­leteinket újra virágzó állapotba helyheztettük ; felépítet­tük templomunkat, a papi, tanitói lakot, az iskolát, még pedig mindezen épületeinket cseréppel fedettük. Es a ki figyelemmel kisérte az egyháztagoknak az aratási időben teljesített szorgalmát, bámulta a hívek buzgóságát. Magunk is örömmel teltünk el a midőn az elhamvadt épületeket újra felemelkedni szemlélhettük. És a mindenható megengedte érnünk azt is, hogy f. hó 8-án újonnan épített díszes orgonánk hangjai kísé­rete mellett mondhattunk dicséretet ő szent felségének. Igen, mert ezen napon szenteltük fel 12 változatú gyö­nyörű orgonánkat, mit budapesti m. k. udvari orgona­építő Országh Sándor úr egyházunkban felállított. Telve volt templomunk a buzgó hívek seregével, eljöttek szom­szédink, jóakaróink, rokonink, helységünk minden feleke­zetű tagjai, hogy örömünkben részt vegyenek ; de jelen volt még egyházmegyénk főgondnoka Décsey Lajos úr is, ki az isteni tisztelet végeztével hatásos beszéde és felhívása által a hiveket a további lankadatlan szorga­lomra buzdította, lelkesítette Örömmel mondhatom, hogy nem is fáradtak el még híveim a munkába, meit ma midőn e sorokat irom, is­mét tarlón vagyunk aratunk és izzadunk, hogy újra te­gyünk, javítsunk és építsünk. Örülök a hívek buzgóságának s midőn örömömnek kifejezést adok, egyúttal köszönetemet nyilvánítom egy­házam nevében Országh Sándor urnák, ki egyházunkat külsejét illletőleg egy minden tekintetben szép, izlésteljes gyönyörű faragványokkal és aranyozással ellátott, belső szerkezetére nézve pedig tiszta és bájoló hangzású remek orgonával ékesítette fel; köszönetem nyilvánítása mellett azonban még mindazon egyházak lelkészeinek és elöljárói­nak, kik templomukban orgonát állíttatni szándékoznak, őt a legnagyobb szívességgel figyelmükbe ajánlani bátor­kodom és kötelességemnek ismerem. GAÁL GYÖRGY, ref. lelkész. 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom