Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-22 / 29. szám

oly kétségtelen, hogy bölcsészeti érdekkeltésre s irodalom teremtésére ennyi még nem elég. Ehhez az összes bölcsészeti irók s erők tömörítése, bölcseimi folyóirat megindítása, bölcsészeti ügy- és olvasó közönség teremtése s bölcsészeti egyesületek, felolvasó körök szervezése volna szükséges. Csak az erők vállvetett működésének sikerülne a nagy közönség közönyét legyőzni, s jól szervezett bölcsészeti irodalom által a bölcsészeti eszméket az általános tudalom közkincsévé tenni. Addig azonban mig ez idő eljő, csak örömmel s annál nagyobb örömmel vesszük, ha egyesek néha még áldozattól sem riadva vissza legalább tankönyv irodalmunkat gazdagítják. Nem lehet tagadni, hogy a tankönyv irodalom terén legújabb időben némi mozgalom indult meg. Csak a közelebbi pár év alatt is figyelemre méltó művek jelentek meg a bölcsészet majd minden ágából. Dr. Bihari Encyclopaediája, Dr. Klamarik Logieája, Dr. Kiss lélektana és Pauer ismert compendiumai bölcsészeti tankönyv irodalmunknak a tudomány színvonalán álló termékei. Legkevésbé még a bölcsészettör ténelem van mi vei ve, melyből a gymnasiumok számára alig van használható tankönyvünk. A Domanovszky és Thót F. könyvei igen terjedelmesek, a Paueré nem elég könnyű és szabatos. Oly bölcsészettörténelem, mely terjedelemben felfogásban és előadásban a gymnasiumi tanítás céljának megfeleljen, mélyen érzett szükség mi nálunk. Erzé e hiányt szerző is, mint e szak tanára s ez vitte rá, hogy könyvet irt s adott ki a bölcsészettörténelemből. „E hiányt igyekeztem kipótolni munkám közrebocsátásával, mely sok tekintetben eltér a magyar nyelven megjelent ilynemű munkáktól. Célom oly könyvet adni az olvasó kezébe, mely röviden és egyszerű nyelven ismertesse meg vele azon főbb mozzanatokat, melyeken a gondolkodó emberi ész keresztül ment, mi alatt az elébe álló nagy kérdéseket megfejteni igyekezett." Igy szerző az előszóban, melyben műve előállásának indokát, célját és körülményeit jelzi. Tankönyvet akart irni és nem többet, s ennek érdekében az eredetiség igényéről is szívesen lemoud. „Művem nem önálló forrástanulmányon épült mű, hanem a külföldi nagyobb bölcsészettörténelmi munkák összehasonlítgatása alapján készült.....; legerősebb támaszom és irányadóm Lewes History of philosophy from its origin down to the present day« című munkája. Ezen kivül használtam Ueberweg, Noack, Ritter stb. műveit, igyekezvén pártállás nélkül, megismertetni és megítélni az egyes bölcsészek nézeteit." A könyv szerkezete egyszerű, könnyen áttekinthető, a tárgy természetéből önként folyó. Egy kis bevezetés után, melyben a bölcsészet és bölcsészettörténelem fogalmát adja, az anyagot három korszakba osztja be. 0-, közép- és újkorra különíti bölcsészettörténetét, s minden korszakban kisebb periódusokat külömböztet meg. Elől adja a kor általános jellemét a kor uralkodó eszméinek gondos kitüntetése által, azután az időszakok főbb jellemvonásait s igy tér rá az egyes bölcsészeti rendszerek részletes ismertetésére. Itt először a bölcsész életrajzát, azután a korral és előző rendszerekkel való összefüggést, tovább a rendszert s végül rövid bírálatot ad. Ily módon halad végig az egész történelem folyamán. Az ó kori bölcsészetben a görög bölcsészetet megelőzött időről pár jellemző szóban megemlékezve, arányos részletességgel foglalkozik a görög bölcsészettel. Ennek történetét három periódusra osztja : S o c r ates előtti, socratesi és socrates utáni időszakra. A Socrates előtti bölcsészet terjed Thalestől a sophísták fellépteig. Ez időben a bölcsészeti kutatás túlnyomólag a természetre és világ egyetemre irányúi; ez tehát a cosmologia korszaka. A második periódust a sokratesi iskolák alkotják; ide tartoznak Socrates, Plató, Aristoteles s az általok alapított iskolák. Ebben a vizsgálódás tárgyát kiválóan az ember képezi, mint gondolkodó, értelmes lény, e mellett azonban az előbbi korszak hagyományát is fejlesztik, ez az e t h i c a és d i a 1 e c t i c a korszaka. A harmadik periódusba a Socrates utáni bölcsészet esik egész az uj platonismusig (bezárólag). Itt a kutatás főleg az Istenségre, ennek a világhoz és az emberiséghez való viszonyára, másfelől a gyakorlati életre irányúi, nem mellőzve egészen a physicát és logicát sem : ez a theosophia uralmának kora. Az egész kor részletes ismertetését egy magvas visszatekintés zárja be, összefoglalva a kor mozgalmainak uralkodó eszméit és a kivívott eredményeket. A középkor bölcsészete, terjed a 2-ik századtól a 16-ig; előadja a keresztyén, zsidó és pogány bölcsészet küzdelmét s a győzelemre jutott keresztyénekből származott schólasticismus fejlődését és hanyatlását. Megkülönböztet benne három korszakot: a) az apostolit, /?) az egyházi atyákét és y) a a schólasticismust, mely utóbbi átmenetet képez az ujabb bölcsészethez. A bölcsészet alapja a keresztyénscgben megadott kijelentett vallásigazság, föladata ezen vallásigazságnak tudományos felfogása; jelleme a vallásnak és bölcsészeinek összekeverése a vallásinak föltétlen uralmával ; lényege: az aristotelesi logicának a ker. tananyaggal való összekötése. Az újkori bölcsészet története a bölcsészet újra ébredését, a theologia uralma alól való felszabadúlását és önálló fejlődését tárgyalja a 16. századtól mostanig. „Fő jellemvonása a tekintélytől független gondolkozás és önálló vizsgálódási módszer. Igaz ugyan, hogy a teljes függetlenség még a mi időnkben sem érvényesült az emberi élet minden tüneményeiben ; de a bölcsészet jelen állását, irányát és hatását tekintve haladunk s napról-napra közelebb jutunk a célhoz, a mint a tapasztalati adatokra épített ismeretünk öregbedik. Ezt az eredményt a bölcsészet az által vívta ki, hogy kezet fogott a tapasztalati tudományokkal s ezeket magasabb színvonalra emelve, önmagának is biztosabb alapot rakott." „Az uj kor bölcsészeiének alapját két férfi vetette meg : verulami Bacon és Des Cartes. ElŐDbi a materialismus (talán empirismus ? Ism.) s a vele rokon bölcsészeti elvek, a másik az idealismus megalapítója, a mit