Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-15 / 28. szám

organismus által, hogy az akaratra, a gondolkodásra hatást gyakorolnak a külviszonyok, ezt mint tényt elismerjük, de ha a materialismus tovább megy s a lélek és test azonosságát erősíti, akkor igen durva hibát követ el az abstractioban, a mennyiben felcseréli a függést az identitással. Az erő p. o. a gravitas függ a test tömegétől, tömeg és erő azért mégsem ugyanazonos.* A materialismus álláspontján nem csak a gondolkodás, akarat, hanem megfejthetlen valami az érzés, a fájdalom is. Mi az a mi a fájdalmat érzi? Pusztán anyag nem lehet, mert ugy minden anyagnál, kőnél is szólhatnánk fájdalomról. A fentebb idézett író szerint a fájdalom közvetlen folyománya bizonyos változásoknak az izom rendszerben. Ezen változások, mozgások, tehát térbeli változások. A fájdalom azonban psychikai benyomás. Senki sem jön azon ötletre, hogy a fájdalom érzését ama változásokkal az izomrendszerben azonosítsa, habár azoktól függ is. Ezen értelemben a materialismus könnyen megcáfolható. A megvert, psychikailag érzi a fájdalmat. Az anyagnak azonban érzése nincs. Ehez szükséges az egyén, egy érző lélek.3 Preyer a következőleg utasítja vissza a túlzó materialismust, mely azzal dicsekszik, hogy a dönthetlen igazságot derité fel, midőn a szellemet tagadva, a gondolkodást, akaratot egyszerűen az anyagrészek egymásra hatásának tulajdonítja: ^csak az, ki a mostani mechanika talajához feloldhatlanul oda van láncolva s példátlan eredményeitől elkábítva, tagadhatja, hogy ez, t. i. a mechanika képtelen önmagában az akaratot, érzést, valaha kielégitőleg megmagyarázni, csak az nyughatik meg az erő és anyag-féle érthetlenségekben. A modern mechanikai term. tudomány eleitől fogva igen sok megfoghat lant állít fel dogmául és habár a tuduivágyat niás methodusoknál jobban is kielégíti, mindamellett kérdés, vájjon jövőre is tehetni fogja-e ezt, miután azon kielégítés, a melyet nyújt, egyoldalú. Sokkal is több ellenmondást hagy megoldatlanul, hogysem megérdemelné ama végtelen bálványozást, a melynek mai napság örvend. 4 Röviden a materialismus a természetet a benne található életjelenségekkel együtt pusztán az anyag s a vak erő kapcsolatából kimagyarázni nem tudja, s igy kénytelen elismerni a léleknek azon jogát, hogy egy, az anyagon felyül álló szellemi hatalomra apelláljon — az Istenre. A hitnek alapja szilárd. Az ismeretek gyarapodása, változhatólag hat ugyan a vallási nézetekre, de maga a hit meg nem szünhetik, mig csak az emberiség tudomással nem bir az egész mindenségről, a múltról s a végtelen jövőről. Vallás és tudomány nem haladnak egymástól eltérő irányban, hisz mindenik egy cél, az örök igazság felé törekszik s igy egymáshoz mindig közelednek, gyámolítva új erőre keltve egymást. „Annyi bizonyos, hogy a vallás neve alá bujtatott a Hallier die Weltansch. des Naturf. 1875. 39. 1. 8 Hallier die Weltansch. des Naturf. 1875. 39. 1. * Über die Erforsch. d. Lebens Jena. 1873. 41. 1. babonának csakugyan ellensége a tudomány ; de a vallás lényegének, a mit a babona mintegy magába rejt, nem ellensége Sőt azt is megengedjük, hogy a közkézen forgó tudomáuy nagy részét a vallástalanság szelleme hatja át, de azon tudományt csakugyan nem, a mely a felületességet levetkezve kellő mélységűvé alakult. Az igaz tudomány és igaz vallás — ugy szól Huxley tanár — oly ikertestvérek, a melyeknek egymástól való elválasztása okvetlen mindkettő halálát vonja maga után. Mentül vallásosabb a tudomány ; annál inkább gyarapszik az, s a vallás is azon arányban díszlik, a mely arányban m élyii és szilárdul tudományos alapja. A bölcsészek nagy tettei, nem annyira értelmüknek mint inkább eszük kitűnően vallásos hangulatának gyümölcse. Az igazság nem logicai elme-élük, hanem inkább türelmük, ügyszeretetük s önmegtagadásuk által lett kivíva.5 * * * A materialisták váltig bizonyít gatván, hogy teremtő s gondviselő szellem nem létezik, s igy a hit Is| tenben minden alapot nélkülöz, másrészről törekesznek bebizonyítani, hogy a vallás nem is szükségképeni kiséj rője az emberiségnek. Hivatkoznak több népekre, melyeknél semmi nyoma sincs a hitnek világteremtő Isten| ben s általában valami fensőbb lényben, következéskép híre sincs náluk a vallásnak. Ezen állítás azonban nem igazolható. Hogy a miveletlen, még gyermekkort élő néptörzseknél nem találhatunk oly vallási fogalmakat, mint a mivelt európai népcsaládoknál, ez igen természetes; de másfelől eltagadhatlan, hogy a vallás alapvonásai a félelem s tisztelet valami fensőbb lény iránt, fellelhetők még a legvadabb, a miveltség legalsó fokán álló népek! nél is. Haeekel s Büchner okoskodása, kik több néptörzseket sorolnak fel, melyeknél szerintük Isten-imádás teljesen ismeretlen, magán hordja az erőszakolás és könynyelműség jellegét. És közelebb Haeckelnek, midőn egy a lelkiélet minden jelensége nélkül majom módra csordában élő vad állat embertörzsrő 1 beszél, — mely déli Ázsiában s keleti Afrikában tanyáz állítólag, — szemére veti Mohnike, hogy miért nem határozta meg pontosabban a helyet, a hol fellelhető volna ! 0 neki nem sikerült ! ily majomember nyomát sem Ausztralia sem Ázsia szigetein, sem Afrikában feltalálni sehol. Általában a materialisták nézetével, hogy a vallás csak valami esetlegesen mutatkozó jelenség a népek életében, számos tekintélyes Íróknál ellenkező adatokat ta: lálunk. Az uj Zeelandiaknak Büchner szerint nincs fogal| muk teremtőről, világrendről ; más írók ismét tapasztalataik nyomán határozottan erősítik, hogy igenis fellelhető náluk a hit egy az embernél felsőbb hatalomban, á melyet a maguk módja szerint tisztelnek is. A kafferekről Oppermann nyomán, ugyancsak Büchner felhozza, hogy épenséggel nincs náluk nyoma a hitnek, valami felsőbb hatalomban. Más tudósok szerint igen is van ná-5 Értelmi, erkölcsi, testi nevelés, irta Spencer Herbert fordította Loaonczy L. és Öreg J. 92. 1.