Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-08 / 27. szám

intézményét irja le valaki számunkra. Ezért akarjuk itt ] felemlíteni e két kis munkácskát, melyeket Csiky Lajos, debreceni végzett theologus Skóthon fővárosában, Edinburghban irt, hol o a két utóbbi évben a skót szabadegyház collegiumának hallgatója volt. A mi az angol füzetkét illeti, az a magyar protestáns s közelebbről a ref. egyház történetének egyes kiemelkedőbb pontjait foglalja magában. Eredetileg ez egy felolvasás volt, melyet a szerző az edinburghi szabadegyház Sz.-Lukács templomában tartott. Hasonló, a magyar egyház ösmertetését tárgyazó, fölolvasásokat minden évben szoktak tartani Edinburghban oda kijáró theologusaink. Azonban tudtommal ez az első, mely nyomtatásban is megjelent. Az ösmertetés eléggé sikerült, bár meglátszik rajta, hogy kezdő iró műve. Nagy vonásokban nem tud ugy rajzolni, hogy rajzából az idegen, tiszta képét nyerhetné az illető tárgynak. Legrészletesebb, s a hallgatóság figyelmét leginkább lekötő lehetett gálya rabjaink történetének rokonszenves elbeszélése. A függelékben egyházalkotmányunk s felekezeti iskolarendszerünk rövid vázlatát adja elég világosan. Magában a beszédben fölemlíti az 1872-iki Melius-ünnepet, melyet a debreceni nép és egyház Melius halálának 3 százados évfordulóján ünnepelt; valamint a gályarabok kiszabadításának 2 százados évfordulóján, 1876-ban, a debreceni theologusok köre által tartott ünnepet Én azt hiszem, hogy az ilyen és hasonló ünnepek hatalmasan ébresztik az em berben a múlttal való összeköttetés élénk érzetét, melyből aztán a jelenkor, küzdelmeihez erőt és buzgóságot meríthet. Epen ezért helyeslem a debreceni theol. ifjúság nevelésében e jelenséget, s kívánatosnak tartanám, hogy hozzá hasonlóval egyéb prot. theologiai intézeteink kebelében is találkoznánk. Midőn azonban ez ünnepeknek a külföldön való fölemlítését is helyeslem, másrészről helytelenítenem kell szerzőnknek azon eljárását, hogy ott az idegenek előtt, egyháza némely tagjairól vádaskodólag igy beszél: „Sajnálattal kell kimondanom, hogy vannak tanitók közöttünk, épen magok a protestánsok között, kik az evangéliummal egészen ellenkező tanokat terjesztenek." (17. 1.) Ily vádat azon velünk rokonszenvező nép elé egyszerűen, minden tájékoztatás nélkül, minden bizonyítás nélkül, oda vetni, mindenesetre nagy könnyelműség. Rá kell még mutatnom a fiatal szerző és felolvasó pár tévedésére, melyekben nem igaz tanokat hirdet rólunk az érdeklődő skótoknak. Igy a bevezetésben a magyarok ősvallásáról szólván, kategorice magyarnak állitja a Zoroaster párz dualismusát, melyet Horváth István Cornides nyomán hozott a magyarok ősvallásával kapcsolatba. Tehát ez nagyon is nyilt kérdés. Azután szerinte őseink az egyik Istent H a d ú r-nak, a másikat Á r m á n y-nak nevezték. Pedig a Hadúr nevet Székely Sándor találta ki, s alkalmazta először 1822-ben a „Székelyek Erdélyben" cimű eposzában ; tőle vette át aztán Vörösmarty, fölvévén még mellé a persa Ahriman után magyarosított Ármányt. Tévedés az is, hogy az 1848/9-diki szabadság harcunkat „r e v o 1 u t i o n" néven nevezi skótok előtt. A második, magyar nyelven irt munkácska a skót szabad-egyház történetének s egyházalkotmányának ösmertetését tartalmazza a következő fejezetek alatt: Történeti előzmények. Symbolikus könyvek. Egyházkormányzati rendszer. Isteni tisztelet. Sákramentomok s kiszolgáltatások módja, esketés. Előkészület a lelkészi hivatalra. Lelkészi kötelességek. Missiói működés. Alapítvány magyar és cseh lelkészjelöltek számára. Teljes képét nem adja ugyan a skót egyháznak, de az iránta érdeklődők mégis sok adatot nyerhetnek belőle ösmeretéhez. Legnagyobb hibája ennek is az, hogy a szerző nem tud világosan irni, O maga ott élvén a leírandó tárgyak között, nem tud a távollévők s a dologgal autopsiával nem birók álláspontjára helyezkedni, hogy ugy beszéljen el, hogy ezek is megérthessék. E gyengeség különben némileg munkája rövid voltában mentséget találhat. Legvilágosabb s haszonnal olvasható a skót szabad-egyház előállási momentumának (disruptio) s az egyházat kormányzó különböző testületeknek leirása. Hogy az olvasó a szabad-egyházról egész képet nyerjen, le kellett volua irni részletesen a „Sustentation fund" alapítását, melyből ezen egyház lelkészei fizetésök nagy részét kapják ; továbbá a papválasztás menetét, a gyülekezetek népességének a mieinkétől való különbözőségét, a belmissió szükségének okait, a vasárnapi vallásoktatást, s a házi isteni tiszteletet. A skótok iránti érdeklődésemnek rójja fel szerző, kik közt én is egy sok szép emlékekben gazdag évet töltöttem, hogy rólok irt néhány téves adatát itt helyre igazítom. „1733-ban az Ebenezer Erskine (magyarul Erskine Ebenezer) lelkész vezérlete alatt az államegyházból kivált elégületlenek magukat „Egyesült Presbyterium* névvel nevezték." (12. 1.) A dolog ugy történt hogy az a négy elégületlen lelkész egyházával együtt egy külön presbyteriummá egyesült („they constituted themselves into an Associated Presbytery," 1. Hetherington, History of the Ch. of Sc.) Amúgy könnyen összezavarhatnék az egyesült (united) presb. egyházzal. Az 1761-iki szakadás helytelenül van egy ide nem illő szóval s erőltetett magyarázattal Enyhület egyházának nevezve. Relief ugyanis nem csak megkönnyebbülést, hanem különösen f r o m-mal megszabadulást is jelent. Az a szakadás a szabadulás egyházának nevezte magát azért, mert az illetők ezen szakadás által igyekeztek megszabadulni az államnak a papválasztásra gyakorolt erőszakos nyomásától. (Lásd Iletherington, 220. 1.) A 13. lapon s több helyt szó van a „polgári és szellemi" dolgokról. Ezt a két szót, mely két ellentétes fogalmat akar jelölni, magyarúl nem értjük meg, ha nem tudjuk, hogy az az angol s e c u 1 a r és spiritual fordítása, s a mi nyelvhasználatunk szerint világi- és e g y h á z i-val fordítandó. A 24. lap szerint a szabad és az egyesült presbyteri (mért irja