Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-01 / 26. szám

Az elemi iskolai tanfolyamon ugyanis 250 frt évi fizetés mellett nyernek a leánykák lakás, mosás és élelmezés mellett alapos oktatást a törvény által kijelölt tanterv szerint. A polgári iskolai tanfolyam fenntartása többe kerülvén, az e tanfolyamot végző növendékek a fennebbi előnyök élvezéséért 300 frtot fizetnek évenként. A törvényszabta tantárgyakon kivül a az ülők kívánságára mérsékelt fizetés mellett rendkívüli tantárgyak, mint zongora és francia nyelvben is nyerhetnek oktatást a növendékek. A kézimunka tanítására különös gond fordíttatik ezután is, hogy a növendékek ebben is mennél többoldalú ismeretre s gyakorlati jártasságra juthassanak. E célból az egyletnek törekvése már a jövő tanévben oda fog irányulni, hogy intézetében a házi iparnak legtöbb haszonnal biró ágait amennyire körülményei engedik meghonosítsa. Midőn ezeket az egylet a n. t. közönség tudomására hozni siet, azon reményt táplálja, hogy működési iránya és intézetének szervezete, szélesebb körben levén ismeretessé, mindinkább növekedni fog azon nemes emberbarátok száma, kik az egylet nagy áldozatok árán alapított jótékony intézetének fentartására segédkezet nyújtani kegyeskednek. Az egylet nevében : DAMJANICH JÁNOS ÖZVEGYE, egyleti elnök. SZTUPA GYÖRGY egyleti jegyző. * Emlékeztetés. Tíz évvel ezelőtt Debrecenben 22 iskolatárs és jó barát, ily szerkezetű okmányt fogadott el, s adott kölcsönösen egymásnak, sajátkezüleg aláírva : „Mi alólirottak, kik a theologiai tanfolyamot mai napon azaz 1867. julius 22-én végeztük, kötelezzük magunkat, hogy 10 év múlva azaz 1877. aug 9-én Debrecenben viszont találkozásra megjelenünk a séniori hivatalnál. Célunk e találkozásban egyfelől egymás sorsának, körülményeinek részletes megismerése, másfelől pedig a netalán kedvezőtlen állapotba jutott egykori barát s iskolatársak kölcsönös felsegéllése. A kitűzött helyen és időben megjelenni kit-kit a mult jó emlékei, az ifjú s ép baráti szív még egyszer s netalán utolszor együtt hevülése, szóval erkölcsi kötelesség, s ez irat ereje által lekötött becsületszó indítson. Mit ha valaki betegség vagy nehéz anyagi körülmények miatt nem tehetne, az itt s akkor összegyűlendő baráti kör előtt — élet viszonyait s helyzetét tárgyazó, s az akkori seniori hivatalhoz küldendő levelében — magát igazolni tartozik. Nagyobb biztosításul kinek-kinek, mindnyájunk sajátkezű aláirásával megerősített erkölcsi kötvény, másolatban kiadatik, hogy ez által is folyvást éljen elevenen emlékünkben a kitűzött hely, idő s kötelezettség. Debrecen, 1867. julius 22. Barthalos Ödön, Bán József, Báthori István, Benedek László, Gsilta Márton, Debreceni Gyula, Gulyás Lajos, Hajdú Elek, Kalas István, Kovács Gábor, Kovács Lajos, Lukács Gyula, Nagy Lajos, Papp Károly, Papp Gergely, Papp Samu, Szabó Pál, Szathmári Samu, Szilágyi Márton, Vass Lajos, Varga Antal, Zagyva Imre. Ezeken mint az eredeti okmány aláíróin kivül — mint ugyanezen grádusbeliek, de az utolsó tanév bevégezte előtt kevéssel rectóriára ment, = következő jó barátok s iskolatársak l is részesei lehetnek tiz éves találkánknak : Békési Gyula, Papp István, Saja Sándor, Tariska Endre, Török Károly, Zágonyi Antal.'' — Kedves barátaim! életsajkánk, melyben egykor együttesen eveztünk a boldog ifjú kor szélcsend uralta folyamán, most külön-külön dacol az élet tengerén, a tornyosúló életbajok hullámaival. Ki tudja mely percben találunk vándorlásunk nehéz útain rejtett kősziklákra, melyek összetörik s az enyészet örvényébe sodorják töredékeny életsajkánkat?! A lefolyt 10 év alatt tudtommal kedves baráti körünk vesztesége Papp Samu, kit mint felső-nyéki munkás lelkészt ragadott el a hivatalképtelen apa s növeletlen testvérek karjai közül. Legyen emléke áldott! Mi a kiknek Isten megengedi érnünk a fenntjelzett időt, jöjjünk össze mindannyian, s a ki teheti családostól! Kedves barátim ! Isten veletek, az édes óhajtva várt viszontlátásig! HAJDÚ ELEK, belényesi ref. lelkész. * Jó tanács V. Szabó Sámuel barátomnak. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" legközelebbi számában az adakozási rovatban midőn egyik kezével a Bátki családnak segélyt nyújt, másik kezével a barsi e.-megyét arcul üti. Meghajlok jó szive előtt, de birámnak nem szeretném. Mert mint biró ugy látszik meggondolatlanul s hirtelenkedve szokott eljárni. A barsi e.-megye Bátki urat tán hogy jobb állomásra elő nem segíté, annak ő maga volt egyedüli oka ; de hogy anyagilag segélyezte, azt többször volt alkalma tapasztalni, noha ki nem doboltuk. Igy p. o. midőn néhány évvel ezelőtt a helységgel együtt ott a paplak is leégett, az e.-megye mind őt, mind az egyházat tetemesen segélyezé, azután a szegény egyházakat illető alapítványból az egyház évenként s a lelkész is többször kapott segélyt, a mult években a lelkésznek 250 frt segélyt eszközlött, legközelebb pedig halála után özvegye s árvái mellett a lelkészek ingyen teljesítik az egyházi szolgálatot. Tisztelt barátom engem egyszer nagyon megdicsér egy diák korunkban rá vonatkozó s általa érettnek mondott ítéletemért. Kövesse a példát s akkor egy testületet nem fog megróni méltatlanul. NAGY JÁNOS, barsi esperes. —Lapunk bezártakor hasonló, a barsi e.-megyének a Bátky-család fölsegélésére tett intézkedéseit tanúsító, levelet kaptunk Molnár Sámuel e.-m. főjegyző úrtól. * Szalay Sándor, nagyszőllősi (Veszprém m.) ev. lelkész ur azon szomorú hírről értesít bennünket, hogy jun. 23-án azon vidéken több határt a jég egészen elvert. A kár felszámithatlan, melyet a Somlyónak egy részén, továbbá Kerta, Torna, Tüskevár, Szörcsök s Vásárhely határiban tett. * A Daily Review szerint, az edinburghi egyetemes presbyteriánus zsinat tagjai legíöljebb háromszázan lesznek, és pedig a tagok egy harmadrésze Angolország, egy harmada Észak-Amerika, egy hatoda a gyarmatok, egy hatoda az európai szárazföld többi egyházai által választatik. Hazánkból Balogh Ferenc és Lugossy József urak már elútaztak Edinburghba.