Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-24 / 25. szám

tractusok közt kikerültessék, a közgyűlés az ügy meritumát illetőleg még tárgyalásba sem bocsátkozott, hanem a tractusok felterjesztvényei, határozati javaslatai és jegyzőkönyvi kivonatai fölött napirendre tért. Jövőre nézve pedig oly törvényt alkotott, mely a mandatum ügyét minden kétséget és helytelen magyarázatot kizáró módon tisztán és világosan szabályozza. Majd a választásokra került a sor. Egyházkerületi főgondnokok, vagy mint nálunk nevezik államgondnokok lettek: Zeyk Károly, Tisza László és gr. Bánffy Miklós. Ha ezekhez számítjuk a korábban választottakat (b. Kemény G., b. Bánífy Albert és Főt. Nagy Péter urakat, ez utóbbi qua püspök ül a status-curatori széken) ugy hiszem teljesen nyugodtak lehetünk egyházkerületünk ügyeinek vezetése felől, mert több főgondnokunk van, mint a többi superintendentiáknak együttvéve. Tractualis gondnokokká választattak : a görgényi e.-megyéhez Horváth Mihály és gr. Teleky Gréza; az udvarhelyihez b. Kemény Béla és gr. Haller János ; a nagy-enyedihez Szentpáli Ignác ; az udvarhelyi főtanodához Nagy Lajos; a maros-vásárhelyi egyházközséghez Dr. Antal László. . Magyarországi olvasóim előtt különösnek tetszhetik, hogy nálunk nem csak a superintendentialis, hanem a tractuális, sőt az iskolai és bizonyos esetekben az egyházközségi curatorok is a kerületi gyűlésen választatnak. Pedig igy volt és igy van ez mind e mai napig. Hogy igy volt, az a régi epíscopalis és consistoriális alkotmányból teljesen érthető és könnyen kimagyarázható, de hogy most a képviseleti rendszer behozatala után is, midőn a presbyter zsinati egyház szervezet megalkotása után sóvárgunk, a régi kor e maradványait el nem töröltük, ez csak ugy lesz érthető, ha meggondoljuk, hogy a históriai jogok bolygatása, a traditionalis szokások megváltoztatása s általában minden uj intézmény meghonosítása rendkívül sok fáradságba s még több áldozatba és időbe kerül. Pedig bizonyos, hogy a gondnokok választása az illető tractusok, iskolák és egyházközségek autonom jogköréhez tartozik. Ép igy áll a dolog a tanárok választásával is. Minden közép és felső tanodához a kerületi gyűlés választja a rendes tanárokat, oly módon, hogy az illető tanoda felterjesztésére az igazgató tanács elrendeli a candidatiót. Minden ref. középtanoda (és ilyen 7 van Erdélyben) minden egyes gondnokának (egy iskolánál 4 gondnok lehet) és minden rendes tanárának joga van a betöltendő állomásra 3 egyént ajánlani. Az ajánló, helyesebben kijelölő levélkék felbontása a közgyűlésen egy e célra kinevezett bizottság által történik, választás alá csak az a három egyén jön, a kik a jelöltségre legtöbb szavazatot kaptak. A mostani közgyűlésen 3 iskolához kellett volna tanárt választani, s bár a kijelölések a szokott módon megtörténtek, csupán egy tanszék, jelesen a sepsi-szentgyörgyi iskolánál felállított class. litter. tanszék töltetett be. Erre Görög István oklev. tanárjelölt lőn nagy szótöbbséggel megválasztva. Ellenben az enyedi iskolához, bár nagy szükség lett volna rá, financialis okokból, a zilahihoz pedig a miatt, hogy b. Wesselényi Ferenc mint alapitó és a ker. közgyűlés között némi nézet eltérések merültek fel, nem választottunk rendes tanárt. Rendkívül érdekes, de ép oly elszomorító volt a nagy-enyedi főtanoda vagyoni ügyeinek szőnyegre hozatala. Ivekre menő tudósítást kellene írnom ha e tárgygyal, akár csak per apice3 akarnám is az olvasót megismertetni. Négy éve foly már e tragoedia. Első felvonása meglepő volt, a 2 ik váratlan, a 3-ik megdöbbentő. De egy sem volt oly könnyekre fakasztó, mint a 4 ik, mely az idei közgyűlésen adatott elő. Napnál világosabban ki-* tünt, hogy a gazdag Bethlen-főtanoda a bukás szélén áll. Az a százezrekre menő vagyon, melylyel a nagy alapitó s utána mások az iskolát fölvirágoztatták, bomlásnak indult s maholnap elenyészik, mint a füst és a pára, kik és hogyan okozták a romlást ? elhallgatom. Elég keserves ránk nézve is, hogy láttuk, hallottuk és tudjuk. Csak azon fontosabb intézkedéseket sorolom fel, miket a további romlás meggátlása végett a közgyűlés elrendelt. 1. A gazdaság házi kezelése megszüntettetvén, a birtok haszonbérbe adandó, kivéve az erdőket és miriszlói szőlőhegyet. 2. A tanárok fizetése ezentúl egészen készpénzben adandó ki. 3. Cipóra évenként bizonyos öszszeg határoztatik s az egyensúly helyreálltáig az alapítványok korlátain belől meg is szorítható.*) 4. A még most meglevő 42 ezer frt úrbéri papír, adósság törlesztésére forditandó ; továbbá az angol bankban levő 6200 font sterling, mely agióval együtt jelenleg incirca 75— ezer frtot tesz, felveendő és itthon nagyobb kamatra kikölcsönzendő; végül, ha vevője találkozik, a vingárdi birtok adassék el s ára mint elidegenithetlen, földbirtoki tőke kezeltessék. Facta haec loquuntur Cur nos plura loqueremur . . . . ? Ilyenforma catastrophák kikerülése végett elhatároztatott, hogy jövőre a fő- és középtanodák részletes költségvetést tartoznak az igazgató tanács elé terjeszteni, és hogy az iskolák vagyoni állapota minden 3 évben egyszer a helyszínén megvizsgáltassék. A vizsgáló bizottság tagjait az igazg. tanács nevezi ki. Gr. Kun Kocsárdnak, b. Baldácsi Antalnak, Háver M.-nak nagyszerű alapitványaikért köszönő irat küldetett a közgyűlés által. A tiszántúli egyházkerület zsinnattartási indítványa, nem különben az előleges zsinati munkálatok megindítása * A nagy-enyedi iskolában naponként (diligentiális napokat számítva) átlag 7—800 cipó osztatik ki a theologusok, praeparandisták és a szegény sorsú de szorgalmas gymnas. tanulók között. Akár hány növendéke van ez iskolának olyan, a kiben mig tanulói pályáját megfutotta — mint mondani szokás — csupán a cipó tartotta a lelket. S most ennél a beneficium osztogatásánál is takarékoskodni kell. O tempóra, o móres I