Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-24 / 25. szám

m a d o 11 érdekek voltak azon k ö s z i r t. melyen a keresztyénség- világátalakitó törekvései hajótörést szenvedtek. A támadások zajló villongásai között nem tehetett mást az ifjú, de életerős keresztyénség, mint azt, hogy egy tanrendszert alkotott, melybe létalapjait leraká, s a vallásos szellem jövendő fejlődésének fonalát az emberiség kezébe szolgáltatá. A Krisztianismus mint lélek és élet, mint örök e I v, nem találván szíves fogadtatásra a hajdankor államaiban, tehát fellépett azokban mint dogmarendszer, mint tudomány; a Nicaeában zsinatolt atyák, midőn a Krisztus istenségét kimondották, lehet öntudatlanul, de semmi egyebet nem tettek, mint kijelenték a Krisztus nevében az ostromrohamokat intéző világnak, államoknak és társadalmaknak: ha, nem hagytok élni, mint elvet, élni fogok mint tudomány, s Confessioimban megőrzöm ós lerakom a jövendő fejlődés alapcsiráit. Ott hibáztak, ismételjük, a szent atyák, hogy saját tudományos meggyőződésük mellett nem hagytak élni másokat s elnyomni törekedtek az igazságot kereső gondolatokat. Ebben ne kövessük őket; de egy az, a mit nekik köszönhetünk; a Krisztus istenségének dogmájában Mmondák a keresztyénség örök elévülhetlen voltát: midőn Istenig magasiták a vallásalapítót: megdicsőítették magát a vallást; azt írták fel akkor a keresztyén civilizátió templomának ajtajára: „E valláson a pokol kapui sem vehetnek többé győzedelmet. " E dogmát, mint alapot, tehát a szabadelvű theologia elvetni épeuséggel nem akarja; nem akarja először a fentebb elmondott okokból; másodszor nem akarja azért sem, mert a bizonyos formákhoz szokott véges emberi értelem csak nagy rázkódásokon keresztül alkothat magának ujabb hitcikkeket, vallástani fogalmakat, s ily nagyszerű világrázkódásokra, a romokon uj biztos szülemlésekre a mai idők még sehogy sem alkalmasak; harmadszor, nem akarja azért, mert e dogmában ki van fejezve a vallásalapító nagy mester személyének isteni volta, biztositva van R e n á n szerint, az imádó évszázadok el nem enyésző tisztelete, hálája és szeretete. Igy állván a dolgok, nem is lehet oly mérges a vis/ály a pestiek és debreceniek közt, mint azt G-yörgy Endre állítja, mert sem egyik, sem. másik józan és komoly theologiai irányzat nem nevet a "Krisztus isten vagy isteni volta felett; a magasztos alapítóhoz mindegyik forrón ragaszkodik: csakhogy mi szabadelvű theologok, még az alapdogmák tudományos vizsgálatát is megengedjük; és ha némelyek .ha'álra nevetnék is magokat a Krisztus isten vagy isteni volta felett, még akkor sem tennénk úgy velők, mint Nicaeában Áriussal cselekedtek az ott zsinatolt püspök urak. Mi a hit eszmék szabad megvitatásától egyáltalában neui félünk, ép úgy nem félünk, mint a mennyire irtózunk a politikában ép úgy, mint a theologiában a szélső irányzatoktól; de mi tanfogalmak- s vallásos meggyőződéséért senkit üldözni nem tudunk, levén meggyőződésünk, hogy a dogmákat valamint emberek alkották, ugy emberek meg is változtathatják ; csak a nihilistáktól, a Krisztus tana felett nevető könnyű lelkektől mentse meg az Isten egyházunkat, mentse meg a társadalmat. Miért engedjük meg, még az alapdogmák feszegetését is ; miért nem félünk a vallásos eszmék szabad nyilvánulhatásától, azt a következőkben szokott sinceritással fogjuk elmondani. PERESZLÉNYI JÁNOS. ISKOLAÜGY. Az ez idö szerinti legnagyobb szellemi szédelgés \ Mottö: »Szolgáljon a latin nyelv ezután is a férfiúi tömött szólás és Írásmód példájául, s legyen mindenekfölött halhatatlan remekei által buzditója nemzetünknek római honszeretetre, római nagylelkűségre, római nagyságra !" Gr. Széchenyi István. (Folytatás.) Aztán meg mi beérjük azzal is, ha megmozgattuk ezt a bálvány, de gyökerében korhadt fát, melynek majd csak találkozik Winfried Bonifaciusa annyi szaktudós között! Még csak a kezdeményezés dicsőségét sem arrogáljuk magunknak, csak figyelmét akartuk az illetőknek fölhívni, hogy harapjanak valahára bele ebbe a keserű almába, ha bele vásik is foguk! Mi ugy hisszük, hogy ennek a bonyolult csomónak, mely akár gordiusinak is tisztességesen beillenék, annyi szakember között, ha komolyan hozzá látnak, majd csak akad Nagy Sándora, a ki végre magas elméjének éles szellemi kardjával a kérdést megoldja, ha nem is szeli ketté a csomót! Részünkről megelégszünk, ha csak egy szálát is sikerült kibontanunk e bonyolult csomónak, melynek ha találkozik Theseusa, nem kétkedünk hogy kivezet e töm-49 *