Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-17 / 24. szám

minden jó kútforrásához, tőle várva világi bajai közt a „gileádi balzsamumot". Vallásos költészetünknek, a mély meggyőződés, a bensőséges hit biztos hangján irt ezen szép két termékét: kár lett volna továbbra is a könnyen bekövetkezhető enyészet karjai közt hagynunk. DR. BALLAGI ALADÁR. KÜLÖN

FÉLÉK. * Székács-alap. Id Platthy György, Raab Károly s Breznyik János, mint a bányai ev. egyházkerület mult októberi közgyűlése által oly célból kiküldött bizottság elnöke és tagjai, hogy boldogult Dr. Székács József emlékezetének megörökítésére létesítendő alap iránt tervet dolgozzanak ki, egy aláírási felhívást bocsátottak ki közelebb, melyben prot. egyházunk lelkészei és hívei felszóllíttatnak, hogy ezen egyik legkitűnőbb vezér lelkészünk nevének megörökítésére igyekezzenek részint az önmaguk által nyújtott részint a boldogult tisztelői körében gyűjtött adományokkal hozzájárulni. Az adományok a zólyomi ág. ev. hitvallású fcespereshez, Felső-Micsinyére (u. p. Besztercebánya) küldendők be. Talán megsértenők Székács köztiszteletben álló nevét s kegyelettel őrzött emlékét, ha e felhíváshoz buzdító szavakat kapcsolnánk. Sietni fog — nem kételkedünk — minden egykori tisztelője a kegyelet filléreivel drága emléke oltárán áldozni. * Gyászhír. Megilletődéssel olvassuk a szomorú hírt, hogy az öreg Steinaeker Gusztáv Weimar melletti Buttelstedtben, hol evan. lelkipásztor volt, élte 69-dik évében elhunyt. Tavaly, mindőn a kongresszusok alkalmával még itt járt, hosszú életet ígérhettünk e derék férfiúnak, ki egykor hazánkban a nőnevelés emelése körűi oly nagy érdemeket szerzett, hasznos munkákat irt; az 50-es években pedig Németország földjén törekedett hazánk és nemzetünk iránt megnyerni a külföld rokonszenvét. Irodalmi téren elfogulatlan közveti ő volt Magyarország s a külföld között, s néhány év előtt költőink műveiből nagy német anthológiát adott ki „Ungarische Lyriker" cimmel. Általában hónát szerető férfi volt ő a hontól távol is. Megemlítjük, hogy az öreg Steinaeker Bécsben született, hol anhalt- dessaui származású atyja kereskedő volt, anyja, Malvieux Katalin pedig egy francia ref. család sarja, mely család nálunk a rimabrezói nagy vasgyárakat alapitá. Steinaeker Gusztáv Pozsonyban, Rozsnyón, Késmárkon tanult, később a hallei egyetemen. Majd a tísza-roffi báró Bánffy családnál lett nevelő, aztán nőül vette Weszter Auréliát s 1838-ban meghívás következtében a debreceni ref magasabb leányiskola igazgatását vette át. A 40-es években e téren fejté ki sikeres tevékenységét, mignem Triesztbe ment lelkésznek s onnan Kémetországba. Tisztelet emlékének s áldás hamvaira ! * Katholikus fő pásztori kö Út. Az egri érsek május hó utolsó hetében bérmálási körutat tett oly vidéken, melyet legnagyobb részben reformátusok laknak, jelesen meglátogatta Balmaz-Uj várost, Hajdú-Böszörményt és Karcagot. S ezen útjában az s

egri egyh. megyei közlöny" szerint mindnütt a legnagyobb lelkesedéssel s méltóságát megillető fénynyel fogadtatott az emiitett főpap. Igy p. o. — mint a nevezett lap irja — Hajdu-Böszörmény határánál a városi tanács, képviselő-testület és nagyszámú intelligentia élén, teljes magyar díszruhában a város derék polgármestere megható beszéddel üdvözölte az érseket melyre az mindenkit elbájoló s ragadó szavakban válaszolt. A bevonulás a városba lovas bandérium s számos, hölgyek s urakkal megtelt díszfogat kíséretében történt. A templomhoz érkezve, a 8—9000-re tehető lelkesült 'sokaság — pedig Hajdú-Böszörményben 19,000 lakosság közt csak 400 katholikus van, — szívből fakadó éljennel fogadá a főpásztort, Templomból kijövet menyezet alatt vonult ő kegyelmessége a plébánuslakba, hol a lelkész által a legmélyebb fiúi, hódolattal üdvöz öltetett. Néhány percnyi pihenés után a tisztelgések következtek, melyek sorát mélt Silye Gábor (református segédgondnok) volt főispán főkapitány ur nyitotta rneg. Midőn pedig az érsek Püspök-Ladányról Karcagra volt utazandó a Jász Nagykun-Szolnok vármegye részéről Kiss Miklós főispán, ('egyszersmind reform, segédgondnok) Sipos Orbán alispán és Bárczay Gyula szolgabíró vasúton Püspök-Ladányig eléje siettek ő Nagy méltóságának, s őt üdvözölve, társaságában a délutáni személyvonattal Karczagra érkeztek. Itt a vasúti indóháznál a város nevében Papp Elek polgármester fogadta a magas vendéget. E fogadásra a vasúthoz kivonult, úgyszólván, egész értelmisége a városnak, köztök a helvét vallásúak első lelkésze és a görög keleti lelkész is. Midőn ő Nmltga a vasúttól a város felé indult, benn a város közepén mozsarak dörgése hirdette ezt a lakóknak, e pillanatban megszólaltak a város összes harangjai, nemcsak a katholikusokéi, hanem a helvéthitvallásuak gyönyörű összhangu és a görög-keletiek harangjai is; mozsárdörgés és harangszó hangzott, mig ő Nagyméltósága szép fogaton a templomhoz érkezett. — Ezen itt közlött töredékekhez gondolja hozzá a t. olvasó azon közleményeket, melyeket lapünk mult s harmad évi számai Czékus és Szeberényi evang. superindens urak egyház látogatási kőrútjaikról hoztak; mely közlemények viszont arról szolgáltattak tanúságot, hogy a hol a mi egyháznagyjaink megfordultak, ott úgy az egyházi mint világi katholikusok s görögkeletiek siettek irányunkban a tisztelet adóját leróvni. Es ezen két rendbeli közlemények összevetéséből azután vonják le t. olvasóink, de még inkább a „Magy. Állam" ,.Religio", s az afféle lapok szerkesztői e következő tanúságot : 1. A magyar nemzet természetében s jellemében nem volt meg soha a vallási türelmetlenség; következőleg hogy 2) felettébb igen vétkeznek, a kik egy két ezer forint évi subventiora, avagy a papi Parnassus lépcsőin való feljebb emelkedhetési célokra való tekintetekből elég lelkiismeretlenek e mi jó magyar népünket a hegyentúli szellemmel betölteni, s a vallási türelmetlenség s fana-