Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-21 / 3. szám

ményének kifejezései. Taníttatásukból semmi haszon, inkább nagy kár hárainolhatik az emberiségre. Ne sajnálja azért a túdor úr és ne nevezze szomorú dolognak, a f.-szab. e.-megye véleményes javaslatát. Szomorú dolog inkább azon hit, mely cikkéből kitűnik, azon babona, melyet az lehel. A f.-szabolcsi egyházmegye nem kér az ön becses szolgálatából; protestációjánál pedig nem szabunk reá nagyobb vereséget. Alig van a világon akadémia, hol tana kedves fogadtatásra találna. KOZMA JÓZSEF, f.-szabolcsi esperest. Igénytelen nézetek és egy kis elmélkedés a vallásos közöny okai s gyógyszereiről.*) (Felolvastatott a nyíregyháza vidéki ref. papi értekezlet 187tí-dik évi október 4 diki gyűlésén.) Kedves pályatársak! Hazai protestáns irodalmunk, sőt a mennyire a hozzám külföldről elcsapódó egy-két hangból megítélhetem, a külföld protestáns sajtója is oly sokat foglalkozott a kérdéssel, mit ón is felolvasásom felibe irtam, hogy nem egyszer az unalom lepte meg a lelket, midőn minduntalan vissza-vissza térni látta a közfigyelmet e kérdéshez, keresve fürkészve az okokat, találgatva a gyógyszereket; egy-két erőteljesebb kéz kezdett már nagyon is az elevenbe nyúlni, hogy szinte feljajdult rá a beteg, és hogy orvosi műnyelven szóljunk, még sincs cáfolatlanul megállapítva a dyagnosis, s nincs feltalálva a biztos gyógyszer. Emez általános érdeklődés bizonyosan kettős okra vihető vissza, először arra, hogy bizonyos vallásos közönyt és erkölcsi alásülyedést, mely itt-ott igen szembeötlő sebként évődik egyházi életünkön, megtagadni nem lehet, másodszor arra, hogy épen ezért eleven hitébredós mutatkozik azok részéről, kik egyházi vallásos életünket szivükön viselik. Sikerül-e nekem jelen igénytelen rajzomban mélyre hatni, s kimutatni a gyökér szálakat, melyeken eme mérges fa: korunk vallásos közönye táplálkozik ? Nem maradok-e nagyon is a felszínen ? E kérdésekre felolvasásom ad illetékes feleletet, mely legnagyobb részben közvetlen tapasztalatokon nyugszik, s távol *) E szerény felolvasást régen kell vala a kör határozatából nyilvánosságra hoznom, azonban e kötelesség teljesítésében több halaszthatlan teendó'im gátoltak. L. Ö. minden tudós affectatiótól a mindennapi étetre fog hivatkozni. * * * Igen lényeges kérdés az: „Van-e hát átalánosságban véve vallásos és erkölcsi s ülyedés?" Felolvasásom cime szerint ez a kérdés az, melyre némi fényt vetni van elsőben is szándékomban. A nélkül, hogy régibb időket hasonlítanánk öszsze a jelen korral, csak a magunk korának tapasztalataira terjeszkedvén ki, állithatjuk, hogy ha a vallásos buzgóságot tisztán a templomba járásban, úgynevezett müszenteskedésben hiszszük állani: akkor igen is hanyatlás tapasztalható, mert a templomok időről időre ritkábban látogattatnak, s különösen az úgynevezett intelligentia megelégszik vallásos szükségletei kielégítése végett a sátoros-ünnepekkel:, ó-év utolsó, vagy uj-év első napjával; de ha a vallásosságot, igénytelen felfogásom szerint sokkal helyesebben, a tettleges keresztyénségben hiszszük állani; úgy épen ellenkező tapasztalatra kell jutnunk, s azt mondanunk, hogy a vallásosság üdvösebb lendületet vett, s vallásos alásülyedésről itt és amott ez vagy amaz egyházban beszélhetünk, de általánosságban üdvös emelkedésről kell meggyőződnünk. Ha a vallásosságot a symbolumok s az egyház által meghatározott hitcikkekhez való szoros ragaszkodásban keressük: akkor azt kell mondanunk, hogy a vallásosság a fagypontig szállt alá; de ha, a mint kell, a vallásosságot a lelkiismeret szabadságban, szeretetben, emelkedettebb erkölcsiségben, Istenbe vetett gyermeki bizodalomban, nemes törekvésekben, emberiségi intézményekben hiszszük állani: akkor határozottan azt kell mondanunk, hogy a keresztyénség erőteljesen és üdvösen halad előre s lépést tart czélj a: a tökéletesedés felé. Én igy vagyok meggyőződve, s elgondolva a keresztyénség isteni küldetését: csodálkozom azokon, kik magukat orthodoxoknak nevezik s még is aggódva kételkednek e lépten nyomon előnkbe táruló biztos fejlődésen. Ezen régi meggyőződésem kimondásánál, igen megkönyitette helyzetemet Mitrovics Gyula mult évben kiadott dönthetien adatokon nyugvó kitűnő röpiratával,1

) kik kételkednek a felett, hogy valláserkölcsi tekintetben — mint minden egyébben — fejlődik az emberiség, olvassák el e röpiratot, melynek dönt*) 3

Egyháziatlanság és üres templomok.«