Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-10 / 23. szám

A hitről már A b á 1 a r d a 1 '2-dik század első felében így irt: „Mit sem kell hinni, a mit nem lehet felfogni." Kant nézete szerint: ,,a lassanként! átmenet az egyház hitéről a tiszta vallásos hit egyeduraságához, a mely egyedül az észen alapúi, megközelítése a menyországnak". * Luther pedig így szól: „Az embernek egyedül azt s akkor kell hinnie, ha belsőleg érezi, hogy az valóban igazság, hogy az az Isten igéje, hiszi lelke mélyéből, ha mindjárt a menynek angyala vagy az egész világ ellene szólana is. A lelkiisméret ellen tenni valamit annyi, mint a hit ellen cselekedni vagy nagyon vétkezni".1 A dogmákra vonatkozólag korunk egyik nagy tudósa így ír : „azok a szilárd formákba öntött és elismert dogmák komolyan megakadályozzák egy ideig a társaság erkölcsi fejlődését, de végre az ellenök irányzott ellenállás oly erős, hogy helyt kell engedniük ; s akkor vagy erőszakosan felforgattatnak, vagy lassankint elavulnak".2

A theologiai dogma nem lehet többé zsinórmértéke a lelkészek hivatásképességének és nem tekinthető többé azok nélkülözhetlen kellékének.3 Micsoda véleményben vannak korunk tudósai a reformátióról? ,,A reformátió nem volt teljes győzelme a tiszta keresztyénségnek a judaismus és paganismus felett:-az erkölcsi akaratszabadság elvettelik akkor, midőn az igazságosság és boldogság csak idegen, t. i. Krisztus érdeme által szereztetik, mint a formula concordiae mondja, hogy minden igazságosságunk magunkon kivül fekszik".4 ,,A mi a csudákat illeti, tekintetbe veendő, milyen jelentőséggel ós feladattal birnak az evangyéliomban. És akkor úgy találjuk, hogy csak az előadott tanok és az idvezitő iránti hit erősítésére szolgálták. Ily eszköz helyett, seholsem a hitnek tárgyát vagy tartalmát képezték, mint későbben történt és most is történik. Krisztus maga gáncsolja azokat, kik mindig csak csudát akarnak, mielőtt hinnének, ós avval azt mutatja, hogy ő a hitet többre becsüli, mely csudára nem szorul. A ki tehát az evangyeliomi vallásos erkölcsi igazságokat hiszi és követi csudák * Christenthum und Wissenschaft von Dr. A. Vo el kel. 12. 1 Luther mint eretnek. 279. 2 L e c k y Geschichte der Aufklarung. I. 239. 3 Schenkel Christenthum und Kirche im Einklang mit der Culturentwickelung. 201. 4 Ulrich, Rudolf Schmid, Diakónus in L o b e d a bei Jena: Die wahre JSinheit und Freilieit der Kirche. 57. nélkül, az nem tulajdonit nekik jelentőséget, akár milyen legyen is tényállásuk".1 Az orthodoxiát pedig következőképen jellemezték „Igazságtalanul halmozzátok a vallást szemrehányásaitokkal, mintha üldöző és gyűlöletes volna és mintha a társaságot megzavarná, a vért mint vizet elöntené ! Vádoljátok inkább azokat, kik a vallást megrontják, midőn azt a formulák egész seregével ellátni ós az úgynevezett rendszer bilincsébe verni akarják".2

„Nem tagadhatjuk, hogy ily orthodoxia, mely a protestántismus alapnézetével össze nem egyeztethető ós csak képmutatókat szül, tért foglalt az ev. egyházban. Minden képmutatást, szenteskedést szóval minden egyháziasságot (Kirchwesen) kötelességünk leálcázni, a hol csak lehetséges, ha azok önző céloknak szolgálnak. Az igazi vallásosság az ember egész magaviseletén mutatkozik. Ez mindig szemmel tartandó és a külső tettetéstől megkülömtetendő".3 Ezen idézetekben a magyarhoni modernek többé kevésbé saját véleményeikre ismernek, melyeket hirdettek a tudomány ós haladás emberei minden időben ós minden országban, a nélkül, hogy ajtót mutattak volna nekik, sőt mai napig is békében tanítanak hol az iskolában, hol az egyházban. Ha már a mi moderneink állításaikkal voltaképen uj tant nem is hirdetnek, hanem a tudomány kutatásait felhasználva, itthon csak azt tanitjak, a mi másutt régóta hirdettetett, kérdés: miért sújtatnak annyi anathemával, holott mások ugyan ezen tan miatt nem csak hogy nem üldöztettek, hanem gyakran a legnagyobb tiszteletben ós kitüntetésben részesültek. E kérdésre feleljenek orthodoxaink; ón részemről nem akarnám feltenni, hogy az itteni igaz hitűeknél a „rabies theologorum" nagyobb kifejlettségü volna mint más országokban. Szerencse egyházunkra nézve, hogy az orthodoxoknak nincsen hatalmuk ós módjuk a moderneket kicsaphatni, a mint azt oly szükségesnek és jogosnak tartják. Jaj volna annak az egyháznak, melyből a modernek által képviselt tudományt és haladást kiűznék, — a pezsgő és egésséges élet az orthodoxia egyedüli domini urnában csakhamar holt kövületté fajulna. WEBER SAMU. 1 Froschammer Prof. an der Univ. in München: Über die religiösen und Kirchenpol. Fragen der Gegenwart. 65. 2 Schleier macher: Über die Religion, Berg: Geist und Welt. I. 593. 3 A német császár eskü letétele alkalmával 1858. okt. 26. 45*