Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-27 / 21. szám

S erre igy felel: „1. ki még az ifjúkor napjait éli; 2 ki nincsen gyermekekkel körűi özönlve ; 3. kinek becsületes keresetre van kedvező alkalma s 4. ki szülei körében élhet;" — másik: „szülés közben meghalt ifjú nő" felett Jeremiás siralm. 5. 15. verse alapján azon kérdést intézi: „mi a teendőnk akkor midőn várt öröm helyett bánat ér?" melyre ily választ ád : „1- kétszeres éberséget tanusitsunk, nehogy még erkölcsi tekintetben is veszély, baj érjen; 2 életsorsunk szomorú változását Isten gondviselésének tulajdonítsuk s azon nyúgodjunk meg; 3. Viseljük sorsunkat türelemmel". Mind a két beszéd általánosságánál fogva, egészben vagy a körülményekhez képest csekély változtatással előnyösen fölhasználható. E szakaszt Jer. 45. 3. alapige nyomán Celder Marton volt oláhországi missionárius, most felső-bányai lelkész „hirtelen meghalt gondos családanya" fölött mondott s három részre rendszeresen osztott beszéde zárja be. Celder tolla eléggé ismeretes s ezzel a beszéd értékét illetőleg elég van mondva. Átl épünk ezekután egy u j szakaszra, nevezetesen ,;

ö rege k" felett hozott beszédekre ; ilyen van a kötetben 6. — S itt ismét mindenek előtt Celder rel találkozunk, a ki egy „munkás agg férfi' fölött azt mondja : „a z ember a pálya végén ismerhető fel amaga egész valójában, ki és mivolt?1

' — s ezt következő részekben fejtegeti: „1. az ember mint családtag; 2. az ember mint polgár és hazafi; 3. az ember mint egyháztag." Nem tehetek róla, de ismételten őszintén kimondom, miszerint én valami szokatlannak tartom azt, hogy az egyházi beszéd, bármily esetre, bármily alkalommal mondatnék — és bármily rövid legyen is, nem valamely sz. irási alapige nyomán van mondva. Menynyivel viszásabbnak tetszik előttem, ha az egy ily rendszeres gyászbeszédnél történik, mint imént a C e 1-deré! Hisz az adja meg a beszéd zamatját! Ezután Simonidesz János egy 78 éves tisztes öreg fölött, hasonló alkalmakra szerencsésen használható beszédével találkozunk. Ezt követi Margó esi Sirák 5. 16. és 1. Tessalon. 2. 19. igék alapján szerzett gyászbeszéde. „L ehullott a mi fejünknek koronája" — ez alapgondolata 2,1. Igy szólhat a család; 2. az egyház és 3. a váró s." H o 11 e s Danóval többször is szeretnék találkozni, előnyösen ismervén őt az előbbi kötetekből. 1. Kir. 19. 4. nyomán, gyászbeszédének ez a dispótitiója: „elég mmár 1. a munkából; 2. a gondolatból; 3. az örömökből." Margócsy Példab. 31. 10. 12. alapigét szerencsésen választotta egy „világtalan férjét hűn ápolt koros- nő" fölött irt beszédéhez. Ezen rövid beszéd egy rendszeres beszéd minden kellékével rendelkezik. Alapgondolata: „mi célja lehetett Istennek e pár ember által?" Erre igy felel: 1. hogy a házassági élethűség példányául állította elénk; 2 hogy tanuljuk a szegénységet példájok után türelemmel viselni ; 3. hogy a szerencse s jólét gyermekei tanuljanak vallásos, hálás érzelmet táplálni szivökben; 4. hogy a nők ékességöket a külsőségek helyett, érzelmeik nemességébe helyezzék." E szakasz utolsó beszéde L á g 1 e r Sándor kölesdi lelkész műve. Egy „sánta, agg hajadon" fölött Máté 11. 5. alapige nyomán mondja: „a sánták járnak, ezt üzeni Jézus keresztelő Jánosnak Az evangyeliom világánál, az evangyeliom isteni erejének segítségével — az Úr szavára — a sánták ma is járnak még az élet utján s ez nem csak tövist, hanem örömvirágot is terem számukra." Uj szakasz tárúl előnkbe „éltes özvegyek" fölött irt két beszéddel; az első Grarzó Gyula, a második Farbaky József szerzeménye. Mindkét beszéd teljesen rendszeres. Az első Zsolt. 88. 19. alapján „a gyászba borult élet panaszárról értekezik következőleg: „az alapigékben hármas veszteséget említ a szenvedő lélek, midőn szól a Mindenható előtt 1. az ő barátjáról; 2. az ő társáról; 3. az Ő ösm erőseiről." A második Luk. 1. 38. nyomán „a keresztyénnő, mint az Úrnak szolgálóleánya" tárgyát igy fejtegeti: „két dolog az főleg, mely a keresztyén nőt e díszes névre érdemessé teszi, ugyanis ha 1. egész életét az Ür szolgálatának szenteli; 2, és ha az Úrnak akaratja előtt mindig alázattal hajlik meg." Végre az utolsó szakasz „hivatalos állású egyének" fölött két beszédet tartalmaz, mindkettőt Margó esi Józseftől. Mindkettő rendszeres. Az első egy hivatalnok főbb jellemvonásait ecseteli, melyek — mond — „1. hivatásérzet; 2. szakértelem; 3. lelkiismeretes szorgalom/ s épen ezért „a közhivatalnok halála közveszteség." — A második egy „fiatal tanitó" fölött mondatott, azon kérdést intézve: „melyik tanitó végzi örömmel az ő életét?* — az „1. ki pályáját valódi hivatásérzettel futhatta meg; 2. kinek pályája örömvirágokat hozott; 3. ki pályáját közelismerésben részesitve látja.* Ezzel befejezem ismertetésemet. Csak annyit akarok még megemlíteni, hogy nem alap nélkül mondottam ismertetésem elején, miszerint aszerkesztő igazán gazdag kévét nyújtott jelen egyházi beszédek kötetében lelkésztársainak és az egész magyar protestántizmusnak. Margócsy azonban ismét uj „megrendelési f e 1 hí v á s"-sal lepett meg bennünket, a „prot. egyh. beszédtár" VI dik — és a prot. alkalmi beszédtár" IV-dik kötetére, kötetenként 1 — 1 frt megrendelési dijjal, mely összeg csak a kötetek megküldetésekor fog kéretni postai utánvét mellett. Ezen uj kötetek legékeszólóbb ajánlója az általam jelenleg ismertetett beszédgyüjtemény. PUTZ LAJOS, surányi ev. lelkész s a nógrád megyei esp. jegyzője. 42 *