Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-27 / 21. szám

Huszadik évfolyam. 21. sz Budapest, 1877. május 27. PROTE STAUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KI ADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utoa 10. sz. 1. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég- szolgálhatunk. "HHt Azon t. előfizetők, kiknek előfizetéaök a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Permanens vagy ambulatorius legyen-é a rectorság ? „A mennyi ház, annyi szokás" mondja a példabeszéd. Az okos ember ha valamely házba betér, annak szabályai- és szokásaihoz fog alkalmazkodni, mig vendég ; de ha bármiféle alak- és minőségben netalán ott reked, akkor élettapasztalatait a ház java és üdvére érvényesítendő, igyekezni fog a ház netaláni rosz szokásait jobbakkal, célszerűbbekkel váltani fel. A magyar protestantismus is egy ily nagy ház, önrendelkezési és önkormányzati joggal fölruházva: s ha e jogból természetszerűleg folyó különféle intézményeket, mint megannyi szokásokat, az egyes egyházközségek ós tanintézetek helyi viszonyaik- és érdekeiknek megfelelőleg létesítettek ós azokat ily minőségben fen is tartják, egészen okszerűen s jogosan cselekesznek. Azonban a protestantismus haladás, az az, a kor kívánalmaihoz való idomulás és alkalmazkodás : s igy ha a megszokott ócska köntöst ujjal és célszerűbbel válthatja fel, ezt nem csak megengedi az autonomia, hanem igényli és sürgeti a prudentia is. A magyarhoni evangyelmiak egyes tanintézeteiben, értem kiváltkópen a főgymnasiumokat, különösen ott, hol maga az egyházközség mint alapitványozó és fentartó gyakorolja a patronatus jogát, iskolatanácsa, illetve presbyteriuma által hol évenként hol minden 3 évben választja a rectort: még pedig a protestantismus elvével, ós az intézet jól felfogott érdekével azon egészen ellenkező nézetből indulva ki, hogy a rectoratust csak a főgymnasiumi tanárok, s ezek közt is csak azok, kiket ő alkalmasaknak vél, viselhessék. Szellőztessük kissé ezt a kérdést! Nem szólunk az állandó rectoratusokról, mely személyhez kötött jog lévén, bilateralis pactumon alapúi, s melyet mint az idő, gyakorlat, s a prot. elv áltaL rég elitólt s elvetett álláspontot egyszerűen mellőzünk. Mindazon által ha választanunk kellene, határozottan vagy ezt, vagy a mi nagyon természetes, sokkal örömestebb, az ambulatorius rendszert választanók, mint ama, a többire nézve kétségen kívül sértő s őket lealázó rendszert, mely csak egy, legfelebb két szemóly körül tekereg, föltévén a többiről azt, hogy az intézet igazgatására semmiféle qualitással nem birnak. Mint prot. emberek mindenkinek nézetét tiszteletben tartván, de magunknak is hasonlót igényelvén, nem állítjuk, hogy nincsen e gyakorlatnak jogosultsága, sőt jó oldala is. Mert hisz a világon minden dolognak jó és rosz oldala van, legalább lehet. Hanem más részről ismét mint protestánsoknak kötelességünk mindeneket megpróbálni, s a mi jobb azt megtartani. Mi ez elvből indulva ki, határozottan azt valljuk, hogy ennél jobb gyakorlat az ambulatórius rectorság, úgy a tanári-kar, mint az ifjúság s így az egész intézetre nézve. Minden intézet virágzásának főtónyezője, lelke a jó tanerők lóvén, midőn az egyházközség mint patronatus egy-egy tanerőt választ, úgy hiszszük azt a célt is szeme előtt tartja, hogy nem csak szükség esetén, de külömben is — sorból — rector lehessen 41