Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-14 / 2. szám

városban a noi választmány tagjai által gyűjtettek, s melyek a felebaráti szeretet erősbödéséről, kivált ha a mai ismeretes anyagi viszonyokra gondolunk, igen szép tanúságot szolgáltatnak. Egy nyolcad ívnél, sűrű nyom­tatásban többet elfoglal a természetben nyújtott adomá­nyok jegyzéke (minők gyolcs, ruhakelmék, öltönydarabok, írószerek, élelmicikkek, cukor sütemények, déli gyümöl­csök, liszt, fa, kőszén stb. ;) ezen kívül özv. gr. T e 1 e k y Sándorné ívén gyűlt 10G frt. M.arcsalkóLeoné ívén 57 frt. Cséri Lajosné ívén 138 frt. Schnei­der Susette ívén 233 frt; S t e u d e m a n R o z a 1 i a ívén 2 G frt. Habere rn Jonathánné ívén 293 frt. Hunfalvi Pá Iné ívén 76 frt. özv. Székács Jó­zsef n é ívén 278 frt 50 kr. * A nyíregyházai épülőfélben levő reform, templomra az 1876-ik évben kivetés nélküli ajánlatokban 870 frt 54 kr. gyűlt össze, melyhez a város képviselő testülete 500 írttal járult. Adjon az ég egyebütt is aránylag ily nemes tettekben nyilvánuló hitbuzgóságot; adja az ég, hogy a józan liberális elvek, s azoknak tapintatos hirde tése másutt is ily gyümölcsöket teremjenek. * Az „EÖtvÖS alap" közp. gyűjtő bizottsága nevében Péterfy Sándor elnök és Komjáthy György titkár nyilt kérelmet intéznek mindazokhoz, a kikhez ezen alap növe­lése érdekéből annak idején gyűjtőivek küldettek, hogy ezen iveket a begyült kegyes adományokkal és gyűjté­sekkel együtt ezen alap pénztárnokához (Orley János igazgató úrhoz, Budapest VIII. ker. ősz-utca) mihamarabb küldjék be, sőt még azon esetben is küldjék be ezen íveket, ha azokra nem gyűjthettek volna. Megjegyezvén egyszersmind, hogy ezen alap számára, dacára az isme­retes sanyarú időknek, a közelebbi egy év alatt begyült mintegy 1600 frt, és a kitűzött célnak valósítása t. i. szegény sorsú tanítók egyetemeken s más fensőbb tanin­tézetekben tanuló szorgalmas s jó erkölcsű fiainak segé­lyezése ez által némileg lehetővé vált, és ez érdemben nem sokára pályázati hirdetés bocsáttatik ki. Másfelől felkérik a nevezettek az ezen nemes célért lelkesülő emberbarátokat, különösen tanitótársaikat, a tantestüle­teket, hogy szíveskedjenek az „Eötvös alap" érdekében a lehetőt megtenni, hogy az évről évre gyarapodván, minél tágabb körben terjeszthesse ki jótékonyságát s emlékez­tetik az illetőket, hogy a téli évszak, különösen a farsang tartama alatt köreikben jótékony czélú előadásokat, táncz­vigalmakat rendeznének, melyek sikerét biztosítja közön­ségünk áldozatkészsége s a hírlapok buzgó támogatása. Csak akarni kell — mondja e felhívás — s a néptanítók filléreiből s általuk a közönség jótékonyságából nem sokára létesülni fog az örök időig tartó „Eötvös alap", mely míg egyrészt a halhatatlan emlékű férfiú nevének meg­örökítésére szolgál, másrészt a néptanítók benne egy oly örökséget hagynak hátra, melyért a jövő nemzedék áldani fogja emléküket. * Köszönet nyilvánítás. Alatirt egyház elöljárósága az ősz folytán elhatározta, hogy épűlő-félben levő templo­mán a jövő, most már folyó év tavaszán valamit len­dítsen ; vagy külsején, vagy belsején. A terv meg a költségvetés, az c ak elkészült; a jegyzőkönyvi határozat is csak meghozatott. De mi módon haj:suk azokat keresz­tül ? ez okozott egy kis gondot. Ilyen tűnődések között rekeszténk be az esztendő legutolsó napjának megünnep­lését. A tűnődés hazakísért a templomból szobámba is, s míg itt tovább-tovább folytatánk az egyházi gondnok­kal tervezgetésünket: egyszer csak felnyílik az ajtó s egy hallgatóm, külömben tekintélyes polgár, lép azon be, az édes anyját kisérve, kinek tolmácsaként szerepelvén, előadja, hogy édes anyja elhatározá, miként a templom külseje- s belsejének rendbehozásához, megelőzve a kive­tést vagy önkéntes adakozásra való felhivást, 100 o. é. fttal kíván járulni ! Ezenfelül egy templomi széket rendez be saját költségén. Az adományt szívesen vettük s a mennyire a nem várt meglepetés engedte hálásan meg is köszöntük. A kegyes adományozó neve : özvegy Szondy Józsefné, szül. Berecky Erzsébet. Csak néhány ily ke­gyes özvegyre s néhány ily „özvegyi fillérre" lenne szükségünk, hogy feltett célunkat, melynek elérését 1877 re tűztük ki, valósíthassuk! Míg mí számosan töp­rengtünk felette, ő kitalálta : „mi az egy szükséges dolog." Adjon a jó ég minden egyháznak ily kegyes, áldozatkész „Máriákat " Öt pedig, kit dicsekedve mondunk magun­kénak, nekünk Isten kegyelme sokáig tartsa meg ! Midőn adományát nyilvánosan nyugtázzuk, fogadja egyszersmind köszönet-nyilvánításunkat is. N.-Kállón, 1877. január 1. GÖRÖMBEI PÉTER, ref. lelkész. * Mitrovics Gyula sárospataki ref. hittanár s főiskolai lelkész úr előfizetést hirdet Lang Henrik „válogatott egyházi beszédeinek" magyar kiadására Lapunk olvasói előtt nem szükséges Lángról szólanunk, ismeretes ő egyeb­bünnen is, de különösen a mult év elején e lapok ha­sábjain fel volt ő mutatva, mint a svájci és németországi szabadszellemű protestántismus egyik különösen kimagasló vezéralakja, a ki ha korán elszólittatott is az egyháznak e földön vitézlő tagjai közül, de munkássága mély nyo­mokat hagyott maga után, s szabad de mélyen vallásos szelleme még sok ideig vezérlő csillaga marad szárezerek­nek. Hittanának magyar fordítása a napokban hagyta el a sajtót, s küldetett szét a prot. theologiai könyvtár elő­fizetőinek ; de egyházi beszédei, melyekből ragyogó szel­leme s vallásos kedélye oly megragadólag visztükröződik, mindekkorig nincsenek átültetve hazai irodalmunkba. Ezen nemes és hasznos munka teljesítésére vállalkozik most M. úr, ki egyelőre mintegy 10 ívnyi kötetet szándékozik kiadni. Hogy M. úr méltó tolmácsolója leend nyelvünkön ezen egyházi beszédeknek, azt felesleges felemlítenünk, azok előtt, kik őt ha csak az ezen lapokban megjelent cikkeiből ismerik is; még inkább felesleges pedig, ha olvassuk előfizetési felhívását, s ebből azt a nagy elis­merést és ragaszkodást, melylyel ő Lang szelleme iránt viseltetik. Pectus est quod disertos facit. Kinek keble oly hő lelkesültséggel van eltelve valaki iránt, az kell, hogy annak gondolatait s érzelmeit lelkesen s lelkesitőleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom