Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-20 / 20. szám

többjében elosztás is van; viszont a templomi beszédekből a tárgyalás megrövidítésével udvari beszéd könnyen alakitható. Lássuk azonban egyenként, -r~ mindenek előtt a gyermekek fölöttieket. Az első két beszéd, Török József ceglédi ev. lelkész műve. T ö r ö k mind a két beszéde rövid, de a gondolatok elég következéssel folynak egymásból s épen ezért mind a kettő kerekdeden befejezett mű. Mind a kettő egy és ugyanazon szülők két, egymás után meghalt gyermeke fölött mondatik el. Az első azonban jóval fölülmúlja az utóbbit tartalmasságánál fogva, — pedig a dolog természeténél fogva, megfordítva kellene lenni. Mindkettőben előbb felnyitja a gyászolók sebeit, hogy azután ezekbe balzsamot cseppegtessen; de ezen műtét az elsőben nagyobb precizióval történik, mint a másodikban, s ez ád az előbbinek az utóbbi felett nagyobb becset. Nem hallgathatom el itt abbeli meggyőződésemet, hogy minden egyházi beszédnek kell hogy sz. írási hely szolgáljon alapul, bármily esetre vagy alkalommal mondassék is el. Szerző ezen két beszédében épen ezen alap hiányzik. A második beszéd folytán ugyan idézi Dávidé vigasztaló szavait: „m i megyünk őhozzá, d e ő nem jő ide vissza mi hozzán k," de ezt nem ugy teszi, hogy a beszéd alapjául legyen, csupán mint azt ily beszédek folyamán számos idézetekkel tenni szoktuk. Következik Simonidesz János szécsényi ev. lelkész egy beszéde, szintén sz. írási alap nélkül. Van ugyan a beszédben következő idézet: „az Úr adta, az Űr elvette, legyen áldott az ő szent neve* s ez a beszéd élén elmondva, maradandóbb nyomot hagyna az emberi kebelben, mint igy elvétve a beszéd folyamán. Alapgondolata e műnek ez: ..tartós, állandó örömre e földön számítani nem lehet" s ez alapgondolatot szerző azon ihlettséggel fejti ki, melylyel őt már megszoktuk hallani beszélni. Az ezután következő beszéd Margócsy Józsefé, Luk. „2. 48. alapján. Itt nincs több megjegyezni valóm, csak az, hogy Margócsy remekül bizonyítja ama fentebbi állításomat, miszerint az egyh. beszédnek kell, hogy sz. irási hely legyen alapja. A beszéd csak oly rövid, mint az előbbi három, s mégis mily nagy a különbség már csak ez okból is. E szakasz utolsó beszéde Grr a t z Mór, göllniczbányai ev. lelkész szerzeménye, egy, anyja által elhanyagolt s örökbe fogadott tanuló leányka fölött Gyöngéden búcsúztatja a kis ártatlant tanulótársnéitól s különösen meghatóan fogadott szüleitől. Előnyösen felhasználható hasonló alkalmakra, ha hozzá illő alapige választatik s ama — legalább én előttem — szokatlan kifejezés „1 eá n y z ó * helyett „kis leány," vagy „leányka" mondatik. A most következő szakasz ifjak fölötti beszédeket tartalmaz s ilyen van négy. Az első 2 Sámuel 12. 15—24 alapige nyomán Farbaky József nyíregyházai ev. lelkész műve. Dispotitiója ez : „A szülői szent szeretet áldásos volta és hatalma szemben a halállal." 1-szÖr „minden áldozatra kész, hogy gyermekét a haláltól megmentse," 2-szor „a változhatlan végzeten megnyugszik ugyan, de azért szeretete tárgyától még akkor sem válik meg" és végre 3-szor „megvilágítja a sir sötét éjjelének az öröklét virányai felé nyiló ajtaját." Ez egy nagyobb szabatú gyászbeszéd egy lelkész fia fölött, gazdag tartalommal, legszebb sz. irási helyek választékos idézetével s tősgyökeres magyar irálylyal, egyike e kötet kiválóbb műveinek. Szabad legyen itt az előbeszéd néhány sorát bemutatnom: „Oh ha nem vonza többé az ifjú élet zománcos bubája, maradtál volna még azoknak kedvéért legalább, kik veled s benned éltöknek minden öröméi vesztették el, s kiknek szeméből kora sírod hantjára hévkonnyeknek özöne hűli ! Nem látod-e atyádnak sápadt arcán a megkövült fájdalom dúlt vonásait ? Nem ébreszt-e fel kétséggel küzdő anyádnak fuldokló jajja, panaszos sírása ? Nézd szívok mint vérzik, azon sziv, mely téged éltedben, halálodban egyaránt szeret. O pedig a szülői szeretet hatalma mily határtalan! Ha az apostol a korinthushoz irt 1. levele 13-dik részében, a szeretetnek ezen utólérhetlen apotheosisában, a szeretetről általában mondja, hogy az mindenben kitartó, mindenben hitelt ád, mindent remél, mindent eltűr és soha sem bukik el (7,8.,) ugy e szavak mégis mindenek felett leginkább a szülői szeretetről volnának a legtöbb joggal elmondhatók, úgy mint mely a föhli szeretetnek legtisztább, legemelkedettebb, legsalaktalanabb nyilvánulása." Elég ennyi mutatóul. Ezt követi Garzó Lajos fölött Sz. I. tanulótárs által mondott sirbeszéd. Ezen röviden, de- melegen elmondott beszédke szerzője mindenesetre szép reményekre jogosít s a lelkészi pályán, ha erre lép, vagy már lépett, elösmerés fogja ki°érni. P L. (Vége következik.) BELFÖLD. Az abauji ref egyházmegye f. év mártíus 21. tartotta meg tavaszi közgyűlését Göncön, szokott állandó helyén. Senki eddig a külömben jobb sorsra érdemes gyűlés lefolyásáról az avatottak közül meg nem emlékezvén, hogy még is annak egyh.-megyénk körén kivül is nyoma legyen -— már csak a történeti hűség megőrzése tekintetéből is — nem mulaszthatom el, hogy az ott történteket legalább egyes főbb vonásaiban ha bár utólagosan ' is ezen becses lapok hasábjain vázolni meg ne kisértsem. Egyházi elnökünk elsőben is mindnyájunkat magával emelő szokott buzgó imájában az egek Urának áldá-