Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-20 / 20. szám

tévesztettek szem elől akkor is, s úgy látszik tévesztenek most is azok, a kik megtámadták akkor, s ostromolják ma is a vál. szabályt, t. i. liogy „a z egyház n e m j o g i, hanem k i v á 1 ó 1 a g erkölcsi intézmény," a mi nem azt teszi, hogy nélkülözheti a jog követelményeit, hanem, hogy erkölcsi szempontoknak kell intézményeiben döntő suly-1 y a 1 b i r n i o k. Jogi intézmény az állam. S az állam magasabb céljai a „salus reipublicae" szempontjából, hányszor alkottatik s pedig néha közmegnyugvással, jogelvellenes „suprema lexu

is. Ezen analógia folytán, teljes joggal s öntudattal hozhat, sokkal inkább az egyház is jogelvellenesnek mu tatkozó, de „tényleges viszonyainkból kiindulva, szükséges, nemesítő hatású s erkölcsi irányú" törvényt." Sikerült az elfogulatlan gondolkozók előtt, nem egyházkerületünket, mert ugy hiszem, hogy annak közönsége előtt nem kell az uj vál. szabályt ujabban in dokolni, hanem a hazai prot. egyház egyetemet értve, az uj leik. vál. szabályt igazolnom. Es ha — mint hiszem — sikerült, akkor, sőt még ellenesetben is, szükségtelen a 17. §. érdekében, egy szót is vesztegetni, mert könnyű belátni, hogy bármely törvénynek is kell executiójának lenni, ha nem akarjuk, hogy a törvény csak papiroson maradjon. S kérdem, hogy a 17. vagy ahoz hason §. nélkül, mikép fogná az esperes végrehajtani a vál. törvényt? Mert nem csak egy, de a hány a felfogás, annyiféle szempontból meglehet támadni bármely törvényt, sőt ki is bújni alóla, ha nincs a ki résen álljon mellettte. Látni való tehát, hogy mily alaptalan Barla úrnak a 17. §. ellen, mely ép azért lett meghozva, hogy kibújósdit ne engedjen, azon vádja, mintha az idézte volna elő „hallatlan absurditásával az összeütközést, a bel.somogyi esperes és a superintendens között", holott előidézte az, a ki azt megszegte, t i. az esperes. Ha Barla úr tud képzelni annyival inkább alkotni oly törvényt, a melyet sem önérdek, sem elfogultság, sem rövidlátás stb. meg ne tudjon támadni, tisztelem fantáziáját s törvényhozói bölcsességét, ám álljon elő vele, de „meglássa, hogy aki magának láttatik állani, el ne essék" Pál L Kor. X. 12. Tessék elébb oly népet nevelni, mint a minőt az amerikai viszonyok teremtettek ; tessék teljes polgári és akkor aztán teljes vallási szabadságot létre hozni; tessék felállítani a „szabadegyházat a szabadállamban" s azután megengedni, hogy akinek tetszik tartson, akinek nem tetszik ne tartson papot; szerződjék akinek tetszik Péterrel, akinek nem tetszik Pállal, próba évre, 3 - 6—10 év vagy egész életre, mint Amerikában; de vigyázzon, hogy midőn amerikai valóban a prot. egyházhoz méltó, | szabadelvű állapotokat akar teremteni, belgiumi állapotokat ne idézzen elő, az ultrámon tánismus örömére s a protestanismus végpusztulására. De hogy a hazai protestantismus lássa, miszerént B. úr elve amolyan „ignotos fallit, notis est derisuiM

-féle s így tisztába lehessen intentiójával, az e lapok 17. sz.ban, ép e cikkem írása közben megjelent ujabb kritikáját is bemutatom. Megtámadja B. 1-örisavál. szabály azon az evangeliomból kisugárzó s az állami életbe is innét átment, ma már Törökországban is respectált, sőt a felvilágosult ó Görögországban s az államhatalmat oly imposánsan személyesített pogány Rómában is, a polgári joggal azonosnak tartott alapelvét, hogy „minden gazdai vagy apai hatalom alatt nem álló, nagykorú s egyháza terhét önállóan viselő s teljesítő" tehát jogképes és tényleges egyháztagnak megadatik a vál.-jog; s mint további okoskodásából: „a qualificáltész mint conservativ elemnek, ex professo befolyására" hivatkozásából kitűnik, azt a „candidatio* félét akarná vissza állítani, a melyeta vál. szabály revideálására : „a szabad választás elvének f e n tar tá s ával", mint egyetlen utasítással kiküldött bizottságban, a bel.-somogyi esperes is megkisérlett keresztül vinni; a mely a bel.-Somogyban régtől uralgó nepotistikus iránynak malmára hajtaná ugyan a vizet, de a melynek a múltból eléggé ismeretes és megutált, némely férfiakat annyira compromittált visszaélései mindörökre lehetetlenné tették azt komolyan s jóakarattal csak szóba is hozni. Megtámadja: 2-or az uj vál. szabály 800 frtos minimumát, missió szerű végvárak ürügye alatt, mely minimumot a revideáló bizottság javaslata mellé csatolt exposéjában következőleg mutatott be : „oly az emberiség, — az állam, — a nemzet legmagasb érdekeit érintő közművelődési s nagy erkölcsi tényező, minő a prot papi, ha fen maradását akarjuk, kell, hogy 12 évi tudományos készülés 5—6 évi segédlelkészkedés után, tisztesebb díjazásban részesüljön, mintegy vasúti bakter." Jogosnak tartja, hogy a jegyzői, a tanítói a körorvosi dijjminimum megállapitassék; helyesnek tán, hogy egy írnok évi díjjá 600 frt legyen, de uram fia nem tartja jogosultnak a képviseleti alapon tanácskozó autonom egyházat a lelkészi díjminimum megállapítására: sőt a tihanyi pap s egy Bátki tragicus sorsa után sem tartja tán szükségesnek sem. Megtámadja: 3-or „a csereszerű" változásokróli intézkedés hiányát; a jog ábécéjébe tartozik azon elv, hogy „amit a törvény nem tilt, azt megengedi" s ép ezért nem vétetett fel a „csere" mint amúgy is egészen önelhatározási jogkörön belül eső cselekvény a vál. szabályba. Megtámadja: 4-er a vál. szab. részletes és tüzetes intézkedését, holott előző sorban helyesli azon nézetemet, hogy a törvény határozott legyen ; s egy sorral lejebb már megelégszik hogy csak a „főbbelvek definiáltass a n a k." No hiszen lenne ciZ ci választási törv. Samú