Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-13 / 19. szám

Huszadik évfolyam. lO. S5E Budapest, 1877. május 18. PROTESTAUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KJADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. W r

I^eljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. "VSt Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Protestáns egyházunk jelene. 11. Hogy a vállá s az emberi művelődés korunkig lenyúló folyamában a legbensőbb faktorok közé tartozott minden időben és tartozik jelenleg is, semmi sem mutatja inkább, mint azon körülmény, miszerint a vallási kérdések bolygatása, feszegetése, vitatása a türelmetlenségig fokozódott izgalomba hozta bármely korban mindenütt a kedélyeket. A keresztyénségnek, a szeretet legdicsőbb, legmagasztosabb vallásának is vérnyomok jelölik útját; még pedig nem csak a judaismus és paganisrnus osztogatott s mórt fejére halálos csapásokat: hanem saját követőire is hagyományszerüleg szállott át szomorú örökségül a türelmetlenség, a vallási fa nati sinus, mely a vallásos szellem normális fejlődésének útjába óriási akadályokat gördített s vallásos üldözés, testvérmarcangolás, kicsinyeskedő érdektusák színhelyévé alakitá az egyházat. Ha széttekintünk az egyháztörténet mezejón, szomorú látomány tárni szemünk elé. Mennyi vérnyom, mennyi csonthalom minden felé. A vallási fanatismus, az egyház türelmetlenkedő szelleme még a halottak hamvait sem engedi békén nyugodni, feltöreti a koporsókat, szélnek szórja a porladozó hamvakat. Az inquisitio vérbirái Róma hóhérain igyekeztek az öldöklés s embermarcangolás nemes művészetében túltenni. Magok a nagy reformátorok sem valának képesek a hit dolgában nézetegységet állapítani meg, s bár egymás ellen irtó harcokat nem kezdtek is: de csakugyan pártokra szakadt a protestantismus ós Luther és Kálvin egyháza még máig sem tudá a minden nemes kebeltől hőn óhajtott unió áldott eszméjét megvalósítani. S a vallási tiirelmetlenkedós szelleme, véres árnyként, feljár a sírok gödreiből még világosult korunkban is kisérteni ; ha egyházi ügyek, vallástani kérdések kerülnek a szőnyegre, vagy pendittetnek meg az erre hivatott sajtóorganumokban: azonnal lázas ingerültség lepi meg a kedélyeket; a higgadt, tudományosan érvelő mérséklet medréből kikelve, epés fogcsikorgatással sorakoznak egymás ellen a gondolatok, és a mi legsajnálatra méltóbb, nem érvek, érvek ellen, nem elvek, elvek ellen: hanem emberek, emberek ellen foglalnak állást; ajtót mutogatnak egymásnak; testvérharcra ingerlik egymás ellen a kedélyeket. Mindenik azon gondolatban él, abban a kedves hitben ringatja magát, hogy ő van az örök igazságok, a fundamentális hitelvek s üdveszközök birtokában : tehát ő joggal bíráskodik mások hitelvei, tannézetei felett. Uraim, legyünk egymás iránt igazságosak s méltányosak, hallgassuk, hogy azután meg is érthessük egymást; magasabb nózpontok, ne a dolog lényegére nem néző mellékes tekintetek által hagyjuk magunkat vezéreltetni. Puszta véleménykülönbségek, egymástól eltérő egyéni hitelvek, vallásos meggyőződések szabad nyilvánítása miatt ne kongassuk mindjárt a vészharangot ; az ily üres vész-lármával egyházunknak ezer baján épenséggel nem segítünk, sem a tudományos vizsgálódás mindent megpróbáló, min-37