Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-29 / 17. szám

idősb világi tanácsbiró — kéretett föl, mely kérelemnek ő készséggel engedve, inditványozá, hogy a leköszönt elnök érdemei s mai köszönettel fogadott adománya jegyzőkönyvbe igtattassanak s az utókor számára meg­örökíttessenek. A gyűlés ezen indítványt a legnagyobb örömmel fogadta, s az érdemes férfiú ügybuzgó fáradsága s áldozatkészsége iránti háláját ily módon leróvni kedves kötelességének ismerte. Ezután Prágay Lajos esperes úr jelenti, hogy az őszi gyűlés óta boldogemlékezetű Ando Lajos volt tisza­keszi lelkész helyére Makláry Károly papi lelkész, az ő helyére Asztalos Ferenc bábái lelkész, az ő helyére pedig Somodi János m.-csáthi h.-lelkész, s a miskolci orgonista állomásra Ruttkay Menyhért választattak, továbbá, hogy a zsérci tanitói állomásra ideiglenesen Sipos Zsigmondot alkalmazta, s végre, hogy az ábrányi községi iskola is­mét felekezeti iskolává változtattatott. — Mely jelentése tudomásúl vétetvén, fentnevezett választottak, valamint Balog István oszlári tanitó hivatalaikba megrősittettek. Az egyházmegyei világi tanácsbirói s első aljegyzői hivatal betöltése végett az egyes egyházak zárt szavazatai felbontatván, az ülnöki állomásra Bárcai Miklós úr, az aljegyzői állomásra pedig Yattay István a zsol­cai leik. nyertek általános többséget, s az utóbbi a szo­kásos eskü letétele után, helyét a gyűlésben azonnal el is foglalta. Erre több kisebb érdekű ügy elintézése után Bató István miskolci egyháztag ügye kerülvén szőnyegre, felol­vastatott főt. Kun Bertalan superintendens úr átirata, mely­ben értesíti az egyházmegyét, hogy Bató István O csá­szári és ap. királyi Felségéhez feltex-j esztett folyamodványa a vallás s közoktatási minisztérium utján hozzá küldetett, s hogy a miniszteri átirat nem csak meghagyja az ügy elintézését, hanem az eljárás módját is kimutatja. Az egyházmegye fájdalommal tapasztalta a felolvasott leirat­ból, hogy a magas kormány ez esetben olyan térre lépett? melynek megtétele a királyi főfelügyelői jog zavaros fo­galma- és értelmezéséből eredt. Belügyeinkbe ily módon való beavatkozás autonomicus jogainkba ütközik. Miért is az egyházmegye sérelmesnek tartva a kormány ezen eljárá­sát, Mocsáry Lajos indítványára az ügyet ily alapokon nem tárgyalja, hanem a superintendentiára azon kérelem­mel terjeszti fel, hogy az egyházmegye ebbeli nyilatko­zatát a kormány nyal közölje, s maga részéről is erélye­sen szólaljon fel. Ezzel kapcsolatban a miskolci egyháztanácsnak ugyau csak Bató ügyébeni felterjesztése, Bató fellebbezése s az összes iratok felolvastattak. A gyűlés minden egyes tagja úgy a birlapok útján, mint a felolvasott ügyiratokból tel­jesen megismervén az ügy lényegét és állását, minde­nekelőtt egyhangúlag kimondatott azon elv, hogy az egy­háztanácsnak századokon át gyakorlott jogai közé tartozik az arra érdemes egyént nem csak az egyháztanácsból, hanem a gyülekezetből is kirekeszteni, annyival inkább megróvni; de arra nézve, vájjon ezen jogát igazságosan gyakorolta-e az egyháztanács akkor, midőn Bató Istvánt az e.-tanácsból kirekesztette — eltértek a vélemények, s hosz­szas vita után a többség véleménye oda irányult, hogy bár beismeri, miként Bató István — ez elkényeztetett gyer­meke az egyháznak nagyon kirúgott, vele megférni s higgadtan tanácskozni teljes lehetetlen, mégis miután cano­nikus bűnt nem követett el, hibáját nem tartia olyannak, mely az egyháztanácsból kirekesztését vonhatná maga után: miért is az egyháztanács megrovó határozata fen­tartásával, az egyház tanácsból kirekesztő 242. sz. határo­zata feloldatik s érvényen kívül helyeztetik. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Mutatvány a socialistikus sajtóból. Számos alkalommal elmondottuk már e lapok ha­sábjain, hogy nagyon korlátolt felfogás felől tesz tanúsá­got az, a ki mai napság a keresztyénséget fenyegető veszélyek forrását a józan liberalismusban keresi, és dol­gát egészen jól végzettnek véli, ha a modern irány ellen epéjét és tintáját kiöntötte. Ma már, vagy legalább a közel jövőben nem az képezi a vita tárgyat, hogy a sz. írásnak betűjét vagy annak szellemét tekintsük-é vallásos életünk szabályzójakint, hogy a test szerint feltámadott Krisztust ismerjük-é hitünk fejedelmeként, avagy Krisztus szellemét igyekezzünk magunkban feleleveníteni. Hanem a kérdés az, hogy Krisztus uralkodjék-é tovább is a ci­vilizált emberiség felett, avagy Béliái ? Mondottuk és mondjuk, hogy Béliái uralmának leg­főbb előmozdítója a katholicismus a maga infallibilitásá­val, hierarchiájával és jézsuitáival, utána pedig mindjárt következnek a külöinbféle nevezetű protestáns orthodoxok, a régi és uj szellem között ingadozó ezen két kulacsosok; míg ellenben, hogy a keresztyénség ügyének azok tesz­nek legjobb szolgálatot, a kik feláldozzák abból mit ahhoz a régi idők tudatlansága, korlátolt felfogása tapasztott, engedik az uj idők szelleme által elfuvatni a polyvát s pozdorját, hogy megmentsék a lényeget, az örök igazságok magvait. Illustrálására ezen sokszor ismételt állításainknak, másrészt bepillantást nyújtandó az uj idők méhében for­rongó elemek közé, ide igtatjuk a „Prot. K. Z."-nak egy a német socialistikus sajtót ismertető cikkét. A közelebbi képviselő-választások a német birodalomi gyűlésbe — írja az idézett lap — keserű tanúságot tet­tek a birodalom minden hű polgára előtt a socialiszmus­nak hazánkbani hatalmas terjedése felől. Ép oly leverten éreztük magunkat most is, mint az 1874-iki választások után. Akkor az a mese eresztetett világgá, hogy a sociál­demokratia hanyatlóban van, s ezen mese hitelre talált, az emberek közömbösek lettek. Most kétség kívül jóval nagyobb volt a nem socialista választók száma, mint há­rom évvel előbb, de még nem elég nagy most sem. Ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom