Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-22 / 16. szám

RÉGISÉGEK. Dunántúli ref. superintendens néhai Tóth Ferencnek a philosophiai, jelesen a hegeli rendszerről nyilvánított véleménye. (Vége.) Ha abból ítélünk, a mit egyes német folyóiratokban olvasunk : ugy nagy csalódásba esünk ; mert tudjuk hogy azokban egyik irigységből, másik saját systemája féltéséből, másik tudatlanságból, s mocskolási kedvből recenseál: ezekből hát el nem lehet a dolgot igazitni, és ha nem helyeslő reeensiókat látunk, látni helyeslőket is, mint a milyenek : „ Jahrbücher für wissenschaftliche Kritik Február, November , December 1832 , Maji 1833, Heidelberger Jahrbücher Október 1828, Leipziger Literatur Zeitung 1832," s még az „Allgemeine Kirehenzeitung"-ban is itt ott. Vagy tán Lexiconokból Ítélünk ? Ott is ha Tholuchra, Hengstenbergre és ezekhez hasonsonlókra bizatik az, hogy írják le Hegel philosophiáját : ugy irnak ezek Hegel ellen, mint minden pliilosophiának ellenségei. Ha a régi Bayle Lexiconát vagy Dictionariumát nézi az ember: az egész ker. vallás el van ott temetve ; sőt ha csak a Pesten kijövő „Magyar Lexicont" nézi is meg valaki, ezen szó alatt Catholicismus olyat talál, melyből az látszik, hogy a protestáns vallás nem igazi keresztyéni. Az ily Lexiconoknak sem lehet egészen hinni. Honnan van, hogy ha Hegel philosophiája Atheismust, Pantbeismust tanit, még is az Berlinben az igen vallásos király szemei előtt taníttatik, — honnan van, hogy ezt nem csak a porosz tartományokban, hanem másutt is elfogadták a tudósok ? Csak a vallás, a status, az erkölcsiség ellen ne tanítson valamit e philosophia: akkor azt el lehet szenvedni, ha egyes nézetekben eltér is a többi rendszerektől, ezt pedig Hegelről nem lehet mondani. A Kant systemáját hamarább vádolhatná valaki Atheismussal, mert ha ő mindent csak időben és térben tud concipiálni, az Istent is tehát vagy időben és térben concipiálja, vagy nem. Ha időben és térben: ugy az nem Isten, — ha nem abban: úgy az nincsen. Ha azt mondja : már maga az Isten ismerete transcendens dolog: meghúzván hát a lineát a Criticismus az emberi ismeretek körének, a melyen túl ő nem mehet: úgy az Isten mint azon lineán kivül álló, ott kezd létezni, mert azon belől róla mit sem lehet tudni, e pedig ismét azt mutatja, hogy az Isten nem végetlen, hanem véges az emberi elme előtt, s ha Hegel e nehézséget megfejti, kárhozatos-e annak systemája ? Atalában szólva minden philosophia nehéz ; ha hát a Hegel philosophiája is nehéz: oka ennek az, mert ez is philosophia. Ha pedig a magyar Hegel nehéz: már ezt meg kell engednünk ; mert philosophiát még magyarul egyetlen magyar akadémiában, sőt az universi tásban sem tanítottak ez ideig. Boldogult Márton úr elkezdette egyszer a philosophiát magyar nyelven, és mivel érthetlenebb a szokatlan terminusok miatt, tudjuk, abban hagyta magyar előadását, s ismét a deák nyelvet használt?-, de harminc esztendei erőlködései után is a derék tanítónak rendszerét sokan homályosnak s érthetlennek kiáltották, s örülök rajta, hogy most már mindenki mint érthetőt védelmezi, s ez igen nagy nyereség. Mindezekkel én nem Tarczy professor úr mellett prokátoroskodom. mert ha a vallás, status és morál ellen van tanítása : én leszek a legkeményebb ostora, hanem csupáu Barátom Uramat kívántam figyelmeztetni a Magyarországon taníttatott philosophiai rendszerek fatumára, s ha azokat oly kedvetlen sors érte, ennek is ki kell azt állnia, de Gamaliel szavai ide is alkalmazhatók: ha e rabért ő 1 van e dolog, semmivé 1 e s z e n, ha pedig Istentől: ti azt fel n e in bonthatjátok. Arra is figyelmeztetem Barátom Uramat, hogy ez ám, a következése az akadémiákra való nem járásnak, hogy embereink nem is tudják, hogy állnak külföldön a tudományok, stagnálnak-e azok, vagy haladnak? Ilyen fatuma volt Magyarországon a theologiának 200 év alatt is, egyik rendszert mint veszedelmest kárhoztatták, s mást vettek fel, azt is kárhoztatták, ezen mindnyájunk előtt ismeretes mondat szerint: Amesium a m is i m u s, Vendelinum vendidimus, M e 1 c h i or e m tamquam meliorem r e c e p i m u s, s a t i s stupidé fecimus, Benedicto postea Pictet benediximus, e i tandem malediximus, Stosehiamque recepemus, és erre is miket mondott boldogult Márton Ur a Szótárában, tudjuk. Igy változott hát tudósaink ítélete más tudományokra nézve eleitől fogva, s igy lesz ez ezután is. Csak vallás, Morál, Status, Király, alkotmány ellen ne legyen valami a tanitásban : a többivel könnyen megbékélhetünk • de ezeket ha csak messziről érintené is akárki : akkor ő tanitó s nevelő nem lehet. Én ezekre vigyázni tartozom, s vigyázok is. Méltóztassék most már a vádemelő urakat felhívni, hogy vádjaikat Hegel szavaiból merítve, Írásban adják be, hogy a dolognak iniben létéről én is tudomást szerezzek. Magamat a tekintetes Ur barátságába ajánlva vagyok a tekintetes Coadjutor Curator Ur Pápán, Junius 6, 1834. kész szolgája Tóth Ferenc Superintendens." Boldogultnak a birtokomban levő eredeti püspöki magán jegyzőkönyvéből közlöm LISZKAY JÓZSEF.