Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-22 / 16. szám

széde Pred. V. 18—20 alapján. „Most azért, midőn ugy az évszak nyugalmas téli csendje, m'nt a társadalmi közszokás alkalmilag is megliozá számotokra az „öröm napjait" ; én, a ki veletek voltam, midőn fáradoztatok ; közöttetek voltam, midőn fájdalmaitok könnyeit elsírtátok, örömeitek közepett is meglátogatlak e szent könyvvel, hogy amint intettelek a hű és becsületes munkára, a mint vígasztaltalak bánataitokban, ugy oktassalak, vezesselek most az igaz és valódi keresztyéni örömre. En magamtól nem idézek, csak a prédikátor könyvéből felolvasott igék tartalmát fejtem ki előttetek, kisérjetek szives figyelemmel ? Beszédeinek legtöbbjében tulaj donképeni felosztást nem látunk, hanem mindig a sz 1 e e k e, (a textus) m agyarázatával találkozunk, ugy hogy az ő beszédei tulaj donkép i r á sm agya rázatok. A 3-dik „Az isten félelme boldogít" Pred. XII. 15 alapján Bevezetés után: „Ezen igék alapján ismerkedjünk meg bölcs Salamon valódi életbölcseségével, mely minden időben hasznos és boldogító." „K r i s t u s nyilatkozata küldetése céljáról" (János XVII. 37.) „ . . De leszek én szavainak tolmácsa. Engem tettetek magatok között a Kr. evangyeliomának szolgájává, figyeljetek azért reám, mig bővebben megvilágosítom küldetésének céljáról mondott szavait." „Saul megtérése" (Csel. XXII. 1—16) . . . „E történet gazdag tartalmánál fogva méltó tárgya lehet vizsgálódásunknak ; kérlek azért, figyeljetek, míg részleteit megmagyarázni igyekszem." „Az igaz ember halála" (Luk.'XXIH. 46— 47.) „Bizony, ez ember igaz vala ! nézzük, mik költhették fel a római századosban e határozott hitet? Ezt fogom keresni a Kr. halála körülményeiben, kérlek figyeljetek." „Hármas kísértés" (Máté IV. 1 — 11) . . . „Kérem figyelmeteket, mig az ev. előadását megvilágosítani igyekszem." Mindezen rövid idézetek bizonyítják, hogy aző beszédei gyönyörű szép irás magyar ázatok. Hanem mindez csak forma, külső alak; a béltartalmat még kevéssé ismerjük ... Az ily irásmagyarázatokba váljon micsoda gondolatokat s eszméket sző be ? Mily irányt követ ? Ezen kérdésekre a 2-dik kötet néhány pontjából mutatunk fel példát. „Jézus a kánai menyegző ben" (János II. 1—10). A bevezetést egész terjedelmében ide kell írnunk : „Nem akarom eltitkolni előttetek — inkább én mondom meg, ki hitetek fölött őrködöm és nem hagynálak megfosztani semmitől, a mi idvességtekre tartozik inkább én mondom meg, sem hogygelébb olyanoktól halljátok, akik minden kegyelet nélkül nyúlnak sziveitekbe és hitetek valódi kincseitől is megakarnak fosztani ; inkább én mondom meg, hogy olyan időket élünk, melyekben a csudákban vetett hit nem tarthatja fel magát, nemcsak azért, mert azokat a tudományos vizsgálódás megingatta, hanem azért is, mert azokban, pusztán magukban véve, nincsen semmi üdvözítő tartalom. Nem titkolom el, sőt felfedezem, hogy a Kr. önmaga megfeddette több ízben a jelt és csodákat kivánó nemzetséget ; de mindamellett úgy történt, hogy sok dolgát és tettét a csoda színében fogták fel a gyermeteg gondolkodású lelkek, és a mint felfogták, ugy hagyták meg irva is. De jó, hogy irva hagyták. Mi legalább most a m agunk lelkével vizsgálhatjuk meg a tényeket és ha valamit csodásnak, titoktelj esnek látunk még most is, azt annak, mert a miben hitünk van abban üdvösségünk is van, meghagyjuk, ha pedig megnyilatkozott szemeinkkel uj eget és uj földet látunk, ha uj világosság támad lelki szemeink előtt, akkor ehez ragaszkodunk; mert idvezitőnk meghagyá : mindeneket megpróbáljatok s ami jó azt megtartsátok. A felolvasott ev. hely is ezek közé tartozik. En is megpróbáltam hát azt lelkemben és ugy találtam, hogy minden csoda nélkül is, sőt épen e nélkül, igen gyönyörű hely ez mert annak tanúságai örök igazságokat tartalmaznak, melyek minden időkre szólnak, melyek engem is, téged is illetnek, nemcsak a kánai ifjút, mert én is óhajtok részesülni abban a vizben, melyet Megváltóm édes borrá változtatott. Ez az, amitől nem engedlek titeket is megfosztatni, K-k! mert ez már valóban üdvösségetekbe vág, Az ige, az eszme, ez az, amit lelketekben ápolni akarok, hogy midőn naponként ostromolják hiteteket, tudjátok meg, hogy mi az, amire ezt mondjátok : ettől nem szakaszt el semmi, sem élet, sem halál, mint Isten szerelmétől ! Az igét, az eszmét fogom hát hirdetni előttetek a kánai menyegző történetében is, előadva annak tanúságait családi életünkre és átalában társas örömeinkre nézve. Kisérjetek figyelemmel !" (Bizony meg kell vallanunk, hogy nem igy tanultuk Pápán és Debrecenbeu. . . . predikációs könyveink sem igy kezdték a kánai menyegző történeteit.) Az első részben szól, hogy az emberi élet két öszszegct: a családot és társadalmat megszentelte Jézus a kánai menyegző vei s a család fogalmát adja. . A 2-dik részben vizsgálja, hogy milyennek tartjuk s mikép méltányoljuk mi a családot? Férj és nő közötti viszony, nevelés, minden hibáival . . . polgári házasság veszélyezteti-e a prot. egyházat? A második rész, külön egyházi beszédben feldolgozva' szól a társas életről, mikép fogja fel ennek örömeit minden józan és tiszta lelkű ember ? Nem a fényt, nem a pompát kell abban keresnünk, hanem a sziv örömét, „hogy a kik együtt küzdőtök, együtt is örülhettek." „Nekem hitem és meggyőződésem, hogy a mai társas élet hibáit és bűneit épen az által lehet leginkább megorvosolni, ha a nemes örömök alkalmait megadjuk