Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-22 / 16. szám

ték azt, amelyek — bárha nem igazak is — semmiesetre sem emelték intézetünk hitelét a nagy közönség előtt. Egyátalában Szinyei úr sok olyat állit, amit — ugy látszik — maga sem hisz. De igy jár az iró, aki belefog egy munkába anélkül, hogy meggondolná, van-e alioz elég anyaga? A kartárs úr föltette magába, hogy röpiratban megfelel nekünk, akik a pataki jogakadémiái át akarjuk helyezni Miskolcra. Ha már röpiratot ir, akkor legalább is egy nyomatott ívnyi argumentummal kell előállnia. Egy nyomatott iven értekezni azonban az áthelyezés ellen, melyre nézve a legfőbb érv az, hogy „ellenzem, mert ellenzem," oly nehéz feladat, melyet csak sophismákkal, szőrszálhasogatásokkal és semmitmondó frázisokkal lehet megoldani. Uram, teremtőm ! mennyivel többet ért volna ugy nemzetgazdasági-financiális, mint egyéb szempontból, ha Szinyei úr valamelyik hirlapban egy nyilatkozatot tesz közé, melyben tudtára adja a világnak, hogy ő ellenzi az áthelyezést. Evvel a két szóval ha nem is használt volna az ügynek, de legalább nem ártott volna; mert nem árulta volna el saját álláspontjuk tarthatatlanságát. „A tizenkét, jogakadémiával biró város közt Patakon van a legtöbb jogász," s ebből önkényt következik — legalább mi szerintünk — hogy Patakon leginkább helye van egy jogakadémiának. Ezen csókolni való tétellel lép be Szinyei úr a kérdés érdemleges vitatásába. Kezdetnek nagyon baljóslatú, állitásnak boi'zadalmasan vakmerő, meggyőződésnek siralmas, felültetésnek szánalmasan együgyü. A népességi arányt veszi ő alapul, s ezen az alapon bebizonyítja, hogy ha Pataknak 58 jogásza van, Nagyváradnak 138 helyett 277, Debrecennek 125 helyett 447-nek stb kellene lenni. Nem teszem fel Szinyei úrról, hogy midőn ezen türelmet igénylő számítást elvégezte, maga is gondolkozóba ne esett volna annak különös eredménye fölött, s ha mégis kirukkolt a nyilvánosság elé munkájának eredményével, ezt valószínűleg csak azért tette, mert ezzel Kun Pál állításának szószerinti értelmét vélte megcáfolhatni. No hát ezen célját el is érte; de az a kérdés, minő áron? En azt hiszem, a józan publikum előtt sokba került neki ez a kis, pillanatnyi dicsőség, mely csak addig tart, mig rabulisticus okoskodását a maga meztelenségében fel nem tünteti valaki. Szívesen vállalkozom erre a különben is nagyon könnyű szerepre én. Ha Szinyei úr nem lenne ebben a kérdésben annyira elfogult, mint aminő, azt hiszem, midőn arra a képtelen resultatumra lyukadt ki: okoskodása alaposságát maga is kétségbe vonván, újra kezdte volna azt. Rá kellett volna jönnie okvetlenül azon szarvas hibára, hogy olyan számmüveletbe bocsájtkozott, ami semmi összefüggésben nincs magával a dolog lényegével, t. i. Kun Pálnak azon állításával, hogy Patak olyan kis hely, melybe jogakadémia nem való ; s rájött volna másrészről, hogy bakot lőtt, midőn a népesség számát vette csupán tekintetbe; holott valamely városnak alkalmas volta egy főiskola befogadására nem csupán a lakosság számától, hanem ! az illető városnak városi jellegétől is függ. Valamely község városi jellegének megítélésében pedig — amint azt Keleti Károly igen alaposan és szépen kifejti — a népszámon kivül döntő fontosságú tényezők gyanánt szerepelnek : a lakosság foglalkozása, miveltségi foka, az értelmiségi kereset, a családszám és a lakviszonyok. Ezen tényezőket kellett volna tehát combinálnia — ugy, amint azt Keleti Károly teszi — s ezen az alapon felelni nem arra a kérdésre, ami úgyse nyom semmit a latba, hogy aránylag hol van több jogász, hanem arra, hogy Patak alkalmasabb hely-e egy jogakadémia befogadására, mint akár Debrecen, akár Nagyvárad ? S ha ezen alapot fogadjuk el okoskodásunk kiindulási pontjául: akkor lehetetlen, hogy egyéb eredményre jussunk, mint arra, hogy mégis csak alkalmasabb hely Debrecen mint Patak ; de nem azért alkalmasabb, mert Debrecenben több ember lakik, mint Patakon; hanem azért, mert Debrecen város, olyan értelemben, mint Keleti fejti ki a város fogalmát, mig Patak semmiféle értelemben, még ha csupán csak a lakosság számát vészük is tekintetbe, nem nevezhető városnak. Hogy olyan arányban nincs több jogásza Debrecennek, aminő arányban áll an nak lakosai száma Patak lakosainak számához : ez nem bizonyit semmit és nem változtat még azon elvitázhatlan tényen sem, hogy absolut számítással amott mégis csak több a jogász. Ha Pataknak ugyanannyi lakosa volna is, mint Debrecennek: azért mégis kevesebb jogásza lenne, föltéve, hogy a népesség számának emelkedésével arányban a városi jelleg megállapítására döntő egyéb tényezők is nem fejlődnek tovább. Mi célja volt tehát Szinyei úrnak ama rabulisticus számítással ? Semmi egyéb, mint hogy elterelje a közönség figyelmét a kérdés lényegétől, s hogy zavarba hozza a mathematice különben helyes, de logice annál helytelenebb számcsoportositással azokat, akik a nyomtatásban olvasottak felett nem tartják érdemesnek gondolkozni, mert hát ugy okoskodnak, hogy ami nyomtatásban áll, az úgyis mind igaz. Egyébiránt csak akkor beszél mást Bodóné, mikor a bor árát kérik. Midőn Kun Pál arról beszél, hogy jogakadémia csak városba való s e nézetét statistikai hiteles adatokkal támogatja : ezzel szemben Szinyei úr azt vitatja, hogy Patakon több jogász van, mint Debrecenben. Érdekében áll azt tenni, mivel Kun Pál statistikai adatait, azon szempontból, amely szempontból ő azokat felhozta, cáfolni nagyon nehéz lenne ; vagyis világosibban szólva: bajos lenne bebizonyítani ezen adatok alapján, hogy Sárospatakra inkább való jogakadémia, mint például Pozsonyba. Mindenesetre sokkal kényelmesebb volt Szinyei úrra nézve röpiratában előbb az említett statistikai adatokkal végezni, s csak azután térni át a kérdésre, hogy jó helyen van-e Patakon s általában kisvárosban a jogakadémia ? Szinyei ur elsőbbséget tulajdonit nevelési szempontból a kisvárosnak, szemben a nagy várossal. Ez