Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-22 / 16. szám

Vagy kérdezze meg* Celder úr az „Evang. Lapok" t, szerkesztőjét, hogy a tiszta hitű skót testvérek, kiket az ujabb időkben tiszántúl oly igen szeretnek mintaképekül választani, mit szólnának hozzá, ha Balogh úr értesítené őket, hogy nálunk oly lelkészek védik a szent Siont, a kik az ó testamentom egy némely helyeit „zsidó hagyományának, az uj testamentomi ördöngösöket pedig vad tekintetű őrülteknek tekintik. Bátran merem állítani, hogy azt tanácsolnák önnek, miszerint ismerje becsületbeli kötelességének a ref. lelkészi hivatalt letenni. Ismeretes hazai közönségünk előtt is az igazhivő Gruerickenek a fenforgó Bálám ügyben tett nyilatkozata, confessori hősiességgel tévén vallomást, hogy ő hiszi, miszerint Bálám szamara emberi hangon megszólalt ; egy másik kiváló igazhivője korunknak, K u r t z pedig egy uj testamentomi locussal is támogatja ennek megtörténtét (2. Pét. 2, 15. f.), és egyszersmind igyekszik is ennek mikéntjét kimagyarázni, mondván „a csocla itt abban rejlik, hogy az állati érzés természetes kifejezése az isteni behatás által oly módosulást nyert, mely által az az emberi nyelv artikulált hangjaihoz hasonlítottu

(I)as Wunder besteht darin. dass durcli göttliche Einwirkung der natürliche Ausdruck der thierischen Empfindung eme Modulation erhált, durch welche er sich in articulirten Lauten menschlicher Sprache darstellt.) Nem zsidó hagyomány tehát a szamár megszólalásának története, hanem isteni behatás által eszközölt csodalény, melyet maga Mózes jegyzett fel, valamint ő irta mind az öt könyvet isteni sugalat következtében, amint ezt Kurtz és a többi igazhivők döuthetlen érvekkel kimutatják, legfeljebb annyit engedve meg, hogy az 5-dik könyv legutolsó fejezetét, mely Mózes haláláról s eltemetéséröl szól, talán nem maga Mózes, hanem valamelyik kortársa irta ; kimutatván egyszersmind azt is, hogy az idvességre okvetlenül megkívántatik a mózesi könyveknek isteni kijelentésből való származását hinni, ,,Denn der Pentateuch ist das Fundament, ohne welches die ganze übrige Geschichte in der Luft schweben würde." Ezt tartom én becsületes (bár nem egészen okos) orthodox beszédnek ; a ki így hiszen, az mondhatja, hogy ő az ágostai vagy helvét hitvallás alapján áll, az ilyen méltó joggal felhívhatja Kozma urat, és nagyon sok más társát, hogy tartsák becsületbeli kötelességüknek nem enni a kenyerét oly egyháznak, melynek hitvallását nem hiszik, nem lelkészkedni s espereskedni oly egyházban, melynek hivatalosan elfogadott tanával ellentétbe jönnek. De az ilyen igazhivők azután Celder iirnak is kiadnák s egészen méltó joggal a fentebbi beszédekért az útlevelet. Távolról sem az a célom azomban jelen soraimmal, hogy talán Celder úr f.-bányai kathed ráját megingatni óhajtanám, sőt lelkemből kívánom, vajha minél több egyházunk pásztori székében oly hitbuzgó s keresztyén lelkületű férfiak ülnének, mint Celder iir. Hanem célom volt mintegy kézzelfoghatóig kimutatni azt, hogy mily nagy képtelenség rejlik abban, midőn hazánk protest. orthodoxai a régi hitvallásokat, ezekhez való hűségüket emlegetik, és az ellenfél ellen folytatandó harcaikhoz a hitvallások betűivel köszörülik fegyvereiket. A fegyvert csillogóvá tehetik ezen köszörűkövön, de élessé nem; a dologhoz nem értők szemét talán kápráztatja az ily fegyver fénye, de notis est derisui. Hagyjuk ezt a fegyvert katholikus atyánkfiainál. Náluk jogos fegyver ez és éles. Előttünk a példa. Döllinger egyike volt a kathol. egyház legtiszteltebb ós legtudósabb főpapjainak, mivel azomban a kath. egyház hitvallásában s hivatalosan elfogadott tanai között van csupán egy pont, mely az ő gondolkodásával ellentétben van, már ezért ,,lelke meggyőződése és szabadsága iránti tekintetből kötelességének ismerte" azon egyháztól megválni. Ez oda át úgy szokás, úgy van rendjén, ez következik azon egyház szelleméből, intézményeiből. De épen abból, hogy oda át ezen szellem uralkodik, önként következik, hogy nálunk annak elnyomásán kell törekedni; következik az, mit alkalmas és alkalmatlan időben hirdetünk, hogy tudniillik nekünk protestánsoknak nem az ódon hitvallások és ezek betűi a mi egyesítő kapcsaink, hanem egyesítő kapcsunk Krisztus, és az ő isteni szelleme és az ezen szellemet visszatükröztető szent iratok, melyeket a protestántismus elvéből folyólag vizsgáljunk, kutassunk szabadon a nekünk adatott tehetség szerint, igyekezzünk ezekből ki esze, ki szíve, ki hite világánál Istennek akaratát felismerni. — S ne aggódjunk, ha szakadás támad is közöttünk a tekintetben, hogy A és B talán elfogadja szószerinti értelemben az ó- és uj-testamentómnak minden csodáját, míg Celder úr csak megválogatva, Kozma úr pedig azokat még inkább megrostálva; csak legyünk egyek abban, hogy Krisztusnak szellemét egyiránt törek-31*