Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-15 / 15. szám

lehet, kerülnünk kellene a tudomány ruhájával felöltöztetett olyan nyilatkozatokat, melyek a hit és vallás tételeit hamisaknak állítván, az egész keresztyén vallásos életet és öntudatot veszélyeztetik, & a lelkeket, kiknek egymást legalább méltányolniok, ha nem szeretniök kellene: egymástól eltávolítják. A Ballagi úr megjegyzéseire szóló ezen őszinte nyilatkozat után, cikkedhez értem. Az egészen kitetszik azon ingerültség, mondhatnám türelmetlen boszu által, mely minden ügy védelmének ártalmára van s igaztalanná tesz. Istennek mindenek lehetségesek voltak és lesznek, csoda nem csoda egyaránt, én ezt hiszem és vallom, mert e nélkül, lelkem meggyőződése szerint nincs isteni mindenhatóság. Hogy az embert minden rendkívüli eredmény mélyebben meghatja, s igy a csodák is azon korbeliekre megrendítő s a megrendités által növelő hatást gyakorolhattak s gyakoroltak, ezen nézet, a lélek természetes voltán, ha ugy tetszik, törvényein alapszik. Azért hiába szólítgatod a paedagogokat, nem jönnek segítségedre mint szeretnéd. Azt mondod: hát csak a maroknyi zsidóságot részesítette volna Isten növelő kegyelmében ? mért nem az assziriaiakat, egyptomiakat stb. Erre azt mondom: mért nem látod két helyen fölkelni a napot, s két anyai keblen egy életnek születését, mely pedig később, sok életnek lesz forrásává? Azon nézetedet, hogy a zsidó népet, a csodák neveletlenné tették: nem értem, talán nem igy akartad mondani. Az pedig, a legkirívóbb igazságtalanság állítom, midőn a zsidó néptől megakartad tagadni annak legnagyobb érdemét, hogy t. i. az emberiség összes népei közt a zsidó volt az egy isten eszméjének szülője és ápolója. A zsidónak, az igaz, és azon korszerinti felvilágosodott zsidónak mindene a Jehova volt, s nem imádott több Istent a kivül. Azt mondod továbbá, az egy Isten eszméjét a monotheismust Mózes az egyptomiaktól tanulta el s ugy ajánlotta a zsidóknak. Mily tévedés ! A zsidó nemzet törzs atyja Ábrahám volt, ki Krisztus előtt 2,366, Mózes előtt 641 esztendővel élt. Ábrahám vitte a monotheismust az egyptomiakhoz, kik talán ezért jutalmul, nejét is a király hatalmába véteték. Mózes tehát Ábrahám után 641 esztendővel tanulhatta a monotheismust az egyptomiaktól s vihette onnan a zsidó nép közé, melynek alsó osztálya sok ideig bálványimádó volt, mint minden akkori nép. Hogy az egyptomiak közt, ha a felsőbb papság hitte is a monotheismust, Mózes korában és után, mennyire elterjedt s rendszeresített volt a bálványimádás : a történelem kétségbe vonhatlanul bizonyítja. A zsidó néptől, minden bűne és gyarlósága mellett sem lesz soha megtagadható azon érdem, hogy az egy Isten eszméje, az ő jobbjai lelkében fakadt és nőtt; őrizte bujdosásában, hordozta harcai közt, s adta át a tisztultabb kor világnézetének az Isten eszmét, a személyes Istent; kit bár a tökéletlen képzelem, emberi tulajdonok- és formával ruházott is fel, de e formák lassan lassan szétomoltak ; Jézus és az ő tudománya, az örökké való istent, a maga dicsőségében ragyogtatá fel, s tette a lelkek leikévé, a mult, jelen és jövendő világ kormányzásának igazgató s gondviselő atyjává. Ne légy azért elfogult magasztalója a régi népeknek a szegény zsidó rovására. Nem olvasod-e az egyptomi népről is mily önző volt, s a ktilömböző pogány szekták egymást mint gyűlölték. S bár a zsidó is gyűlölte azt a ki nem volt zsidó, de főpapja, Philó történetíró szerint, a szentek szentében, az idegen nemzetekért is imádkozott. Tovább megyek. Krisztus megtörve a nemzetek, zsidók, görögök pogányok szükkeblíiségét, az emberi nemzet testvériségét kimondotta és megszentelte. A keresztyénség e tant lelke szentségévé választá, s mind e mellett, a keresztyénség körében nincsenek-e még ma is szűkkeblű nézetek ? nincsenek-e, kik az idvességet is saját birtokul tekintvén, ha lehetne, abból másokat kirekesztenének, s magokat tennék minden isteni adományok és kegyelmek jótéteményesévé. Kisebb nagyobb mértékben minden nemzetnek megvolt és van saját büszkesége, meg volt és van a vallásfelekezeteknek is. Egyik a másikat tűzzel vassal üldözte s ha ellene egyebet nem tehetett, megátkozta. Igy tiintek le nemzedékek, évszázadok, ezredek, s az ember gyarló és önző maradt. S valóban még messze van azon idő, midőn a nemzetek és egyházak tagjai, a krisztusi szeretet azon magaslatáig tökélyesülnek, hol elenyész minden magát másoknál hitére lelkére jobbnak valló nézet, ke = vélység, s tisztelendi egyik ember a másik meggyőződését hitét és szabadságát. Mig e jobb kort elhozná Isten, addig nekünk, mint a magyar nemzet s keresztyén egyház tagjainak, szükségünk van a protestantismus vallástételeire, azért, mert nekünk az, egyháztársadalmi intézmény is, s mint ilyen nem nélkülözhet bizonyos hit és elvbeli megállapodásokat, melyek a lelkiismeret evangyeliomi szabadságának tiszteletben tartása, mellett is, azok által, kik magokat hozzánk tartozóknak vallják, kell hogy megtartassanak, s nevetségessé tétel vagy földhöz tiprás helyett védelmeztessenek. Itt jövök rá azon botot is emlegető s szinte verekedni kész felindulásodra, hogy tőled, az esperesi hivatalról való lemondást kívánják. Kedves barátom ! én nem vagyok türelmetlen, s kérem Istent, hogy attól óvjon is meg engemet. Lelkem a szabadságért való küzdelemben erősödött, hitem a szinte elviselhetlen nehéz próbák közt lett megtartója lelkemnek és életemnek. De sem magamat sem mást csalni nem akarván, a te helyedben és i gondolkodásoddal, ha ellentétbe jönnék a kormányzá' somban lévő egyházak vallástételével, és saját egyházam gyülekezetem tanával, a visszalépést mint esperesi, ugy lelkészi hivatalomtól is lelkem meggyőződése és szabadsága iránti kötelességemnek ismerném. Inkább koldusbot, mint olyan kenyér melyért lelkemnek meggyőződését szét kell tépnie s magát képmutatásra aljasitnia. És ha én ezt mégsem tenném, s Lutherre, Zwinglire hivatkozva, kik itt nem lehetnek tekintélyek, állásom tisztétől magválni nem