Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-08 / 14. szám

években; és a környéken levő kálvinista községeket felszólították, hogy gyalog és igás napszámukkal nyújtaná nak segédkezet a lakosok e régi Árpádkori templom újonnan építéséhez. Es a vidék kálvinista lakosai versenyezve siettek igás napszámukkal, az építéshez szükséges anyagok beszállítására. A jánosii kálvinista kurátor pedig házról házra járt hitsorsosai közt és jelentékeny pénz-összeget szedett össze az épitendő templom segélyezésére. Kisded egyházamban is, mely tisztán református, azon egy vegyes házasságban élő párt kivéve,melynek felekezeties szűkkeblűségéről fenebb emlékeztem, — szívélyes és bizalmas fölhívásomra azonnal készséggel megajánlotta e templomhoz minden gazda a fuvart és gyalog napszámot. És ezen önzéstelen s minden felekezetességen felülemelkedő nemes tette és szolgálata e kálvinista gyülekezetnek, oly jól esett a jánosii apát úr emberszerető szivének, mint jól esik most nekem ezen alkalomból Budapestről hozzám irt igen becses sorait s lelkes elismerő levelét, „Prot. egyházi lapunk"-ban közzétenni s a nagyon tisztelt olvasó közönségnek bemutatni. A jeles apát úr nagy becsű levele szorul szóra ekképen hangzik : „Nagytiszteletű Uram! Háládatlannak íűnném fel, ha szútori hiveinek nemes tettét köszönet nélkül hagynám. Ugyanis e hét elején Jánosiban mulatván, a jegyző úrtól hallám, mily szívességgel járultak a jó szútoriak igás napszámukkal Gömörmegyének legrégibb műemléke fentartásához. Sajnálom, hogy e lelkes hazafiakkal kezet nem szoríthatok és szóval nem tolmácsolhatom, mily kedvesen hatott reám ezen jó hír, mely tanuja annak, mily kezekre van bizva azon nyáj, mely minden mellékes tekintet nélkül segítségre megy oda, a hol egy szégyenünkre váló ősiségnek gyász állapotátóli fölmentéséről szó vagyon. — Fogadja Nagytiszteletűséged nagyrabecsülésem e csekély jelét és szíveskedjék kérem tisztelt híveinek is őszinte hazafias hálámat kijelenteni. Maradok, magamat további becses hajlamaikba ajánlva Budapesten stb. Ró-MER FLÓRIS jánosii apát, a m. n. múzeumnál a régiségi osztály főnöke.4

Í Exempla trahunt! Igy kiáltott fel egykor Turcsányi Gy. barátunk e becses lapok hasábjain, midőn nadabulai kurátora és hivei, csak kötelességszerű dolgot teljesítvén, saját egyházuk javára fuvarozási terheket vállaltak és írtak alá. De én úgy szeretném és óhajtanám az „exempla trahunt" példaszó igazságát teljesülve látni, hogy a felekezetesség és előítéletes vakbuzgóság sötét múmiáit ne hagynák már tovább egy vallásfelekezet lelkészei sem, különösen a plebánus urak, a falusi népek életében oly sokszor és oly lélekbotránkoztatóan kisérteni, melyek az igazi testvériség és egyenlőség szent eszméjével többé össze nem férhetnek ] itt szeretném mondom látni és tapasztalni, hogy reánk, mint keresztyénekre s ugyanazon egy istent imádókra kölcsönösen hatnának a lelkes és megragadó példák, és vonzanának azok bennünket vallás| különbség nélkül az egymás iránti jótéteire és a tiszta Jézusi szeretetre. Minden papnak felekezeti különbség nélkül a Jézusi vallást, a szeretet, egyenlőség és testvériség szent vallását kell a nép között hirdetni, hogy az átmenjen annak • vérébe és lelkének boldogító hite és vallása legyen. Nem a katholika vallás, hanem ezen Jézusi tan : „Szeressed felebarátodat, min ten magadat", ez az egyedül idvezitő vallás; és ha ezt hirdetjük elfogúlatlanúl a népek millióinak : csak akkor jön el hozzánk az Isten országa, melyért mindennap imádkozunk az Istennek : „Mi atyánk! jőjön el a te országod." Bizony, b zony., a felekezetesség szorító bilincseiből I kibontakozva, a vallásos műveltségen kivül nincs más menyország itt alant • és az elfogúlt vallásos ostobaságon | kivül nincs más pokol sem égen sem a földön. Csak ha a felvilágosúlt szellem s valódi irányban fejlesztett szívjóság és értelem, az ezzel rokon erkölcsi nemességgel párosulva lesz : csak akkor nem fog az úgynevezett „egyedül idvezitő vallás" sötét árnyakat vetni a haladó emberiség göröngyös útjára; csak akkor nem ütköznek meg lábaink azon botránykövekben, melyeket mint fentebb néhány vonásban jeleztem, a vallás befolyása termeszt az ugarban hagyott kath, köznép hétköznapi életében. SIMON S. ISKOLAÜGY. Észrevételek Dr. Ballagi Géza „A sárospataki jogakadémia és a sajtó" cimü cikkére. Jóuak látja a tisztelt tanár úr reflectálni mind azon cikkekre, melyek a sárospatak-miskolci jogakadémia ügyében pro et contra megjelentek a lapokban. Es teszi ezt a szerkesztő — Ballagi Mór — megbízásából azért, mert e lapnak okmánytár gyanánt kell szolgálni azon esetben, ha netalán az eszme gyakorlati keresztülvitelére kerülne egyszer a sor. Egyrészről hogy az okmánytár annál teljesebb legyen, másrészről hogy a történeti igazsághoz is hű maradjon -r- s ne csak azon cikkek lássanak benne napvilágot, melyek a kisebb rész, az áthelyezés védői tollából jöttek: szükségesnek látja e cikkírója, a „Miskolc"-ban megjelent eikkéroli szives megemlékezés némi viszonzásául is, Ballagi úr cikkére némi megjegyzéseket tenni. „Az eszme életrevaló s nem egy két nyugtalan, bőrében nem férő ember elmebeli torzszülötte", mondja Ballagi úr. — Hogy életrevaló-e: azt majd a jövendő fogja megmutatni. Szerintem minden olyan, a mi kivihetetlen : nem életrevaló ; s a jogakadémia áthelyezésének eszméje épen olyan. Hogy ezen egész dolog „egy két bőrében nem férő ember elmebeli torzszülötte" : az bizony itt nálunk közvélemény, sőt a torzszülött édes szü-K