Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-01 / 13. szám

ISKOLAÜGY. A sárospataki jogakadémia és a sajtó. *) A sárospataki jog- és államtudományi kar Miskolcra való áthelyezésének eszméjét a közérdeklődés nem engedi elaludni. Az ügy országos ügygyé vált, beszéd tárgyát képezi a müveit protestáns körökben és a sajtó terén. Mindez a mellett bizonyit — s ezt azoknak, akik az ügyet szőnyegre hozták, jóhirnevük érdekében constatálniok kell, — hogy az eszme életrevaló s nem egy-két nyugtalan, bőrében nem férő ember elmebeli torzszülötte. Hiába figyelmeztetik a megindított mozgalom ellenségei a közönséget, hogy a kérdés szellőztetésével elkéstünk, hogy ma már idejét multa az áthelyezés sürgetése: a közvélemény másként gondolkozik s kétkedve fogadja a különben is gyanús helyről jövő figyelmeztetést. Az állítólag „elkésett" ügyre nézve egész kis irodalom támadt; a pro és contra irt cikkeknek egész sora látott már napvilágot. A mi célunk ezúttal a legújabb felszólalások kiválóbbjaival megismertetni az olvasót s reflectálni a vitában ujabban fölmerült egy-két aggodalomra. Teszszük ezt a szerkesztő megbizásából és a célból, hogy e lap, mely annyi, egyházunkx*a nézve üdvös mozgalomnak volt már eddig is részint megindítója, részint organuma, mintegy okmánytár gyanánt használtathassék azon esetben, ha netalán az eszme gyakorlati keresztülvitelére kerülne egyszer a sor. A hírlapok közül természetesen a „Miskolc" kiseri legélénkebb figyelemmel a Miskolc városát és környékét legközvetlenebbül érdeklő mozgalmat. Két hosszabb cikk jelent meg közelébb is a „Miskolc"-ban; az egyik az áthelyezés mellett, a másik ellene. Az áthelyezés mellett Csordás Dániel úr ír, lelkesen, a tiszta meggyőződés elfogulatlan és higgadt hangján. Legfigyelemre méltóbbak e cikkben is a gyakorlati észrevételek. Általában óhajtandó, hogy — mint e lapokban már egyszer ki lőn fejezve — a kérdést a közönség mint tisztán gyakorlati kérdést tekintené s mint ilyenhez szólanának ahoz annyival is inkább, mert annak elvi oldala eléggé meg lőn már eddig vitatva. „Vannak — irja a többi közt Csordás ur, —• kik azon is aggódnak, hogy a főiskola ama 60,000 frtja, melyet a mult évben iskola építésére fordított, kárba vész. Dehogy vész ! A ki a sárospataki főiskolát csak némileg is ismeri, tudja azt, hogy a főiskola a közelebbi időkben már csak igen kevés ifjút részesíthetett azon kedvezményben, hogy azoknak lakást adjon. Mennyi szegény tanuló van pedig Patakon ! ? Mily nagy jótétemény lenne ^Fölösleges aggodaltnak* cim alatt megindított cikksorozatomat egy időre jónak látom félbeszakítani. Miskolc hozandó áldozataitól függvén az egész ügy sikere, addig, míg ezen áldozatok iránt tisztában nem leszünk, a ^fölösleges aggodalmakat® még ha sikerülne js eloszlatnunk, ebbeli munkánknak úgysem lenne gyakorlati eredménye. 13. G. hát ezekre, ugy erkölcsi és egészségi, mint financialis szempontból, ha benlakást nyerhetnének !" E sorok irója nem barátja ugyan elvileg az internatusnak; de azért mégis kénytelen igazat adni Csordás úrnak, hogy Patakon a helyi viszonyoknál fogva szükség van a benlakásra. Emlékszem rá, hogy valamelyik közelebbi osztrák egyetemes tanitógyülésen szóba jött a benlakás kérdése is, s a többség ellene nyilatkozott annak ; de másrészről ugyanakkor hangsúlyozták többen, hogy e kérdés elvi és gyakorlati oldala élesen elkülönítendő egymástól s hogy lehetnek helyi viszonyok, amelyek a különben paedagogiai szempontból nem helyeselhető internátus behozatalát parancsolólag követelik. A pataki főiskola, épen mint a nagyobbrészt kis községekben elhelyezett svájci kantonális tanitóképezdék, utalva vannak mintegy arra, hogy növendékeiknek lakást adjanak magában az iskola épületében; mert habár a pataki tanulók lakásai nem oly borzasztó kinézésüek is, amint azt némelyek szeretnék a világgal elhitetni, de másrészről az is bizonyos, hogy Patak sokkal kisebb város, semhogy képes lenne minden tekintetben megfelelni az igényeknek a tanulók lakásaira nézve. A „Miskolciban, mint emiitők, egy másik cikk is jelent meg közelébb Tóth Dániel úrtól, az áthelyezés ellen. Tóth úr azonban minden jóakarata és ékesszólása dacára is csak gyönge kontrása a „Pesti Napló" márc. 24 ki esti lapjában primázó K.-nak. K. úr emiitett cikke nagyon figyelemre méltó. K. úr mindenekelőtt bizonyos kérdésekre nézve szeretne tisztába jönni, melyeknek helyes megoldásától függ szerinte a tervnek sikere. E kérdésekre tüzetesen megfelelni ezúttal a hely szűke miatt nem fogunk ; de amennyiben rövid feleletekkel megelégszik K. úr és a közönség, szívesen adunk ama kérdésekre nézve fölvilágosítást már csak azért is, nehogy azt találja valaki hinni, mintha ezek a kérdések Sphinx-szerü talányok volnának. „Valyon olyan összefüggő, egységes egészet képez-e a protestánsok eme főiskolája, a minőnek a debrecenit s a pápait tekintjük, s ha igen : mindennek dacára részekre darabolható-e és egymástól távol vidékre elviliető-e ?" Ez az első kérdés, melyre röviden azt feleljük, hogy igenis a pataki főiskola egységes egész, de azért annak egyes részei Patakról mégis elvihetők, mert hát valamely iskola egysége tudtunkkal nem abban áll, hogy egy fedél alatt legyen annak az iskolának minden darabja, hanem hogy szerves összefüggésben álljon egymással s közös kormányzat s felügyeletben részesüljön. Aki ellenkezőleg fogná fel az egység eszméjét, annak ajánljuk, hogy tiltakozzék az ellen is, hogy Patakon a gymnasium és az akadémia külön épületben vannak tényleg elhelyezve, vagy — mint politikus — tiltakozzék a kormány egységének olyatén megzavarása ellen, hogy mig Tisza Kálmán ministerelnök a budai, a kereskedelmi minister a pesti oldalon intézik az ország ügyeit.