Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-11 / 10. szám

Jézus bünnélkülisége tehát nem absolut, az erkölcsi jó benne a gecsemánéig fejlődött, s fejlődve érte el a legmagasabb tökélyt, mit képzelet magának alkothat, s mit ember csak ő benne ért el. — A csalhatatlanság, a bünnélküliség e correlativuma az értelmi téren, absolut és minden térre kiterjesztett értelemben szintén nem vallható Jézusról. Akkor neki mindentudónak kellett volna lennie, s egyszersmind a legelső tudósnak a tudás minden mezején, legnagyobb művésznek a művészetek minden ágában, a legnagyobb költőnek, és bölcsésznek *), a mi világos képtelenség. Azonban vallási téren, ő/

kiben a vallási tökély legmagasabb fokát tiszteljük, kétségtelenül a csalhatatlanság kiváltságával birt; habár némely korlátok az ördögben, ördöngösség- és ördög megszállásban való hit miatt itt is állanak az absolut csalhatatlanság előtt. A legnagyobb, a legönerejűbb ember is egyszersmind a kornak gyermeke, melyben él; Jézus hatalma, egyénisége is teljesen a korból érthető meg, mely őt születni látta. E kort a nagy apóstól az idők teljességének nevezi, s hogy ez idő mennyiben volt kész s mennyiben képes az emberfiának befogadására, azaz hogy miben állt amaz idők teljessége, azt Hase bölcseimi mélységgel s eleven szinnel tárja elénk a Krisztus korának mesteri jellemzésével. Eredményül nyújtja azt az igazságot, hogy a keresztyénség nem tekinthető az égből alápottyant csudának, hanem világtörténeti fellépése negatíve a régi vallások összeomlása és a vallásos szükségek kielégítése utáni vágyódás által, positive a görög bölcsészet és a zsidó vallás egész fejlődési menete s akkori minősége által történelmileg előkészítve és közvetítve volt; de azért nem a kor és viszonyok szülötte, hanem az alapító világrenditő lelkének teremtménye, melyet a kor csak megszülni segített. Szépen fejti ki, hogyan volt Jézus keresztyénségének létrejöttében legdöntőbb szerepe a héber nép századokon át táplált nagy eszméjének, a messiás-reménynek. Megragadó annak festése, hogyan szánta rá magát, hogy ő legyen, s hogyan jött rá Jézus, hogy ő a századok óta sovárgott Messiás. A lelki fenség és lelki bátorság e bámulatba ejtő nagy tényét méltó emelkedettséggel, megható szép psychologiai rajzban tünteti föl Hase. Az elhatározást nem a ker. Jánossal való érintkezés idejére teszi mint Keim, nem is a nyilvános szereplés folyamán lassanként fölmerülni és megszilárdulni állítja, mint Strauss és Schenkel, még kevésbé osztja Renan halvaszületett gondolatát, mely galileai bámulói által erőszakoltatja rá Jézusra a Messiásságot; hanem azon nézet mellett argumentál, hogy a gondolat, hogy ő a Messiás, már nyilvános fellépte előtt *) Hase e gondolatot a maga elevenségével így fejezi ki. Akkor Jézusnak, lelkében legalább, már hallani kellett volna az ágyukat bömbölni, látni a mágnestű változhatatlan északra mutatását, az irás mechanikus megsokasitását, látnia mint repül a léggömb a felhőkbe, mint metszik a gőzhajók a tengert, a vonatok a földet és mmt repülik át percnyi idő alatt a táviratok a földet és tengereket. megérlelt meggyőződése volt Jézus lelkének, habár okmányi biztossággal a kérdés el nem dönthető. JEDDI FARKAS. (Vége következik.) RÉGISÉGEK. Végrendeletek a XVII ik századból, melyek a köznemesség vagyonosságát s az egyház iránti buzgalmát tanúsítják: I. Anno 1637 die 17-a Augusti. En Kutasi Mihály ez testi betegségemben halandóságomat előttem viselvén, lelkiismeretemnek józan okosságával, Istentől adatott javaimrúl tészek ilyen testi intézést az Atyának, Fiúnak, és Szentléleknek nevében, ugy hogy Elsőben lelkemet az én megváltó Uram Jézus Krisztus kezébe ajánlom, Testemet pediglen a minden testek annyának a földnek a következendő feltámadásnak idvességes reménységével. Másodszor pedig, az mi külső javaimat illeti, tudván azt, hogy Csáky László Urunk O nagysága, a mint egyéb özvegyi árvákhoz is atyai kegyességgel viseli magát, igy minden tisztességes alkalommal lészen az én szerelmes feleségemhez is Orosztoni Zsuzsánnához, ez jó reménységgel azon én javaimból hagyok O nagyságának egy aranyos Kupát. Harmadszor tudják azt mindenek, valakiknek ismeretségében éltem, hogy valami javaim vannak, azokat mind az én szerelmes feleségemmel Orosztoni Susánnával együtt kerestem. Ennekokáért ez akaratom, hogy az én holtom után, az én feleségem, holtáig mind maga bírhassa, és egyik atyámfia is őtet abban meg ne háboríthassa, hol pediglen az én feleségemnek is halála következnék, valami jószágom akkorra megmarad, éppen két részre oszoljon, és fele az én atyámfiára Gaál Ferenczre, s annak gyermekeire maradjon, a másik feleréázét pedig, szabad legyen az én feleségem Orosztoni Susánna akár kinek hagyja. Azonba hogy az én feleségemhez, özvegyi árvaságában nagyobb szeretettel és szolgálattal viselje magát az én Öcséoi Gaál Fezencz, még éltében azon én feleségem, adjon neki az én ruháim közül egy róka háttal béllett galléros gránát felső ruhát, ismét a mellé egy kék kamukával körül béllett skárlát felső ruhát. Ismét a fiának a zöld czapával borított aranyos kardot, kit magam viseltem. Végezetre még is ugyanazon Gaál Ferencznek adjon az én feleségem ötven ezüst tallért. Negyedszer Takács Istvánnak és Mihálynak, kik Mihályfalván lakoznak, adasson feleségem egy egy vemhes lovat. Takács István fiának pedig Istóknak magának egy gránát felső ruhát, testszinű tafotával körül béllettet. Ötödször. Az itt való egyházi gyülekezetnek közönséges szükségeire, ha mikor diákot taníttatnak, annak tanulásának segítségére hagyok 100 magyar forintot;