Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-11 / 10. szám

budapesti, akár a kolozsvári egyetemen, akár valamely jogakademiában tanuljon valaki, 4 évig kell tanulnia, s igy minden oly fiatal ember, a ki nem akarja magát mint akadémiai-polgár, az ifjúság legszebb éveiben kisvárosi pórázon vezettetni, s hogy úgy mondjam, a fejlődés legkiválóbb éveiben nem akarja magát bizonyos, szellemi sutaságba belelovagolni, a melyből később nincs menekvés, s a melyet meg nem gyógyit sem Göttinga sem j Heidelberg : az igyekezni fog felkeresni a nagyobb forgalmú és szélesebb medrű értelmi központokat, s ott 1 tudománya komoly művelése mellett részint szakférfiak, részint más művelt emberek körében forogni, s ezen forgolódás közben oly tulajdonságokat elsajátítani , melyet a Krahwinkel lakója csak festve láthat de elevenen soha. Mert ne higyje senki, hogy az emberek szeretik a faragatlan tudóst, ha az eget verdesi is bölcsesége, már pedig politesse-re csakis' oly városokban tehetni szert, a melyekben oly sok a nemcsak tudományosan, de társadalmilag is művelt ember. Ha valaki azt mondaná, hogy nem alkalmas a nag)obb varos az elmélyedésre, a contemplatiora, erre ezt felelném: csak olyan ember beszélhet igy, a ki nagy városban éveken át nem lakott, a ki tehát, mihelyt eltűnik szűk körű szemei elől a falu nyele, azonnal rosszul érni magát. Sőt merem állítani , hogy a contemplatio okcsabb fajára a nagyobb városok alkalmasabbak a szurdékoknál, mivel a képzeteknek azon tulajdonságok van, hogy okos emberekkel érintkezés által ujabb képzetek támadnak, s igy a fiatalember más szakférfiakkal beszélgetvén észrevétlenül emelkedik tudományában s szép csendesen levetkezi gymnasiális szögletességeit, s ha nem esküszik is az utolsó jóttáig a mester szavára, a mi csak is a kisvárosi tanulót jellemzi, ha nem lát is professorában egy homo infallibilist, a mit csak is korlátolt a-y láthat: annál inkább becsüli a való érdemet, annál tanulékonyabb oly emberek körében, kiknek nemcsak a vaskalapjuk gerjeszt tiszteletet, hanem a szabadabb, tágabb látkör mely szavaikból int az ifjú felé azt komoly haladásra híja föl. Igaz hogy a duodez városkákban is van valami contemplatio-féle, a mi a nagy táblás pofák demonstrativ mutogatásában, a társadalmi érintkezés darabosságában s mindenek fölött a valódi eszmeszegénységnek durvaságok általi ügyetlen maskirozásában culminál. De hát hiszen ki-ki ugy contemplál a hogyan tud, s ne higyjük, hogy csak a nagy városok a métely fészkei, hogy csak ott látunk Tartuffeöket, a k svárosiak is gyakran elmondhatják : aussi nous sommes tartuffiés. Miskolc az ő 21.199 lakosával igen alkalmas város a sárospatak-miskolci jogakadémia elhelyezésére, s a ki contemplálni akar, annak lehet ott benne módja, s a mi a jellemfejlést illeti, arra már a paraenesis lclaszikus írója megmondta, hogy „csendes magányban fejlik a talentum." — Világi zaj közt állandó character. — — No de a kik a számokkal csak akkor szeretnek foglalkozni, a mikor a t. közönséget akarják mystificálni, azok had gyönyörködjenek a következő számadatokban. Az is komoly kérdés, vajon az a pataki jogtanár a kinek az évi fizetése, most 1200 forint és 200 frt lakbér, miképen élhet meg ezen csekély összegből olyan kulcsos városban, a milyen őt Patakhoz képest Miskolc? Nos hát lássuk: Patakon jelenleg 2 jogtanár kap a kollégiumtól szállást és pedig egy-egy úr 180 forintért. Miskolcon fizetne, nem ugyan egy házért, mert hát az város, hanem csinos, tisztességes lakásért 200 forintot. A mi pedig a piacot illeti, Miskolc sokkal o'csóbb város nemcsak Pataknál, hanem S.-A.-Uj helynél, a mely pedig amannál olesóbb. A fiités Miskolcon aránytalanul kevesebb kiadást igényel, minthogy a város európai módra el van látva olcsó kőszénnel és ahoz való kőszén kályhákkal. A hol tehát a lakás nem drágább, a hol a piac és fűtés olcsóbb, ott az 1400 forintból legalább is éppen úgy meglehet élni, mint a Bodrogparti Athénben. E mellett a tanároknak ott lehet más jövedelmi forrásuk is, mert ott van egy két könyvkiadó is, a kivel szót j lehet váltani az íróasztal fiában heverő kézirat napvilágra | segitése tekintetében ; s a tettre kész erő mozoghat, nem levén kénytelen contemplálni addig, dum defluat amnis. De hát a szegény diák, a ki most az anyaoskola legationalis emlőjét szopogatja, hogyan él meg, ha nem lesz meg az ünnepi jótéteménye, ha be nem vesszük a convictusba ? Nagyon naiv kérdés, majdnem olyan szellemdús, mint azon sajtkukac elégiája, a ki kicsuzanván a sajtból, az éhhalál által látja magát fenyegetve. Soha Göthe igazabbat nem mondott, mint ezen szavaiban „im engen Kreis verengert sich der Sitin." A hol több az ember, valóbbszinű a megélhetés módja, a mit a nagy városok cáfolhatlanul bizonyítanak, ezt mondja Carey. S aztán megmondtam már, hogy Miskolc a saját érdekében hozzon áldozatot, alapitsanak egyes ügybuzgó emberek ösztöndiakat stb. Conviktust pedig a pesti theologia növendékei a GO as években maguk creáltak maguknak, s jól éltek mellette, lagalább az éhhalálnak egy esete sem volt soha constatirozható. Igen ám de a pataki iskolának nemzetiségi raissiója is van, s ha már valamerre viszik, fölfelé kell azt vinni nem lefelé, mert hát fölfélé megy borban a gyöngy, jól teszi. De hát ki akarja borsón eltolni a pataki kollégiumot ? Hát nem itt marad-e az egész, leszámitva egy kis részét, a melyet jogi szaknak hivnak ? Azt kérdem én már most, vajon a jogakademiának vagy theologiának van-e ez a hangsúlyozott nemzetiségi missiója ? Lehetett a jogi szaknak in antiquissimis temporibus, a mikor még a nagy Kövi hirdette az igét, ha ugyan nem latinul tanított, a mi már csak azért is valószínű, mert különben nem kellett volna Fogarasinak magyarra dolgozni a mi legnagyobb tekintélyünk művét. Akkoriban sőt később is felkeresték a jogot Patakon a szerb atyafiak is, s Patak jogiszaka nevelte a hazának, hogy egyebet ne említsek ! azt a Stratrimirovicsot, a ki a mult szerb háborúban humoristico tragicomikus szerepet játszott. Ne áltassuk magunkat uraim, a főiskoláknak csak annyiban lehet nemzetiségi missiójuk, a mennyiben körükbea a tudomán