Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-04 / 9. szám

lelkének jó gondolatai bennem fogékony kebelre találnak : egyedül a közérdekek azok, mik engem vezetnek, ezek lesznek az én égsarki csillagaim mindenben, vallásközönségünk ügyeinek törvényes mederben jól folyása s egyházunknak számbeli és erkölcsi gyarapodása, a közmiveltségnek hiveink között s jó hirnevünknek a világ előtt terjedése lesz éj napi gondom tárgya, a mig élek, s csak az a nap lesz megnyerve életemben, melyen e nagy jókért valamit tehettem s el lesz veszve valamenyi, midőn ezeken semmit se lendithettem. E nyilvános vallomás legyen megpecsétloje a közöttem és szent vallásunk egyeteme között a mai napon megerősített lelki frigynek. Utoljára legyen szabad a mlsgs főispán királyi biztos urat arra is mély tisztelettel kérnem, hogy ezen lcépv. tanácsunk és egész magyar unitárius vallásközönségünk őseitől örökölt hűsége s alkotmányos hódolata kifejezése mellett az enyimet is — a leghívebb alattvalók egyikéét a magas kormány utján a királyi trón elébe juttatni, ő cs. és apostoli királyi felsége és kormánya legmagasabb figyelmét s pártfogó gondoskodását reánk kikérni, engem pedig további nagyra becsült hajlamaiban megtartani méltóztassék. Éljen a király. Éljen a haza ! Éljen Udvarhelymegye főispánja, főgondnok és királyi biztos, Dániel Gábor úr ő méltósága \ u A főt. püspök urnák fennebbi, a közönség harsogó ! éljene közt mondott beszéde végeztével h. főjegyző Derzsi József a következő üdvözlő beszédet intézte a püs pökhöz az e. k. tanács nevében : „Főtisztelendő püspök ur! Az egyházi képviselő tanács megilletődéssel hallgatta végig főtisztelendőséged ajkairól a dicsőségesen uralkodó I. Ferenc József koronás magyar király ő felsége iránti hódolati esküt. Mindnyájunkra nézve megható vala az. Mindnyájunk kebelét szent örömérzések dagasztják e pillanatban. Király ő felségének legfelsőbb jóváhagyása legfelsőbb pecséttel erősítette meg egyházunk zsinati főtanácsának mult évi augusztus hava 27-én megejtett, régi egyházi és országos törvényeken alapuló szabad választását. Nagy örömünkre szolgál, hogy király ő felsége önként engedve a zsinati főtanács kivánatainak az Approbata Constitutio 1. része 1. titulusának az 1848. évi, akkor még külön magyarországi XX. törvénycikknek is megfeleloleg, az 1868. évi XLIII. törvénycikk 14. §-a által is fenntartott és dicsőségesen uralkodott felséges eldődei közül is senki által soha kétségbe nem vont IX-ik articulusa értelmében főtisztelendőségedet már elfoglalt püspöki hivatalában legkegyelmesebben megerősíteni készséggel méltóztatván, ezen kegyelmes megerősítéssel és a hódolati eskünek most történt letételével, illetőleg a méltóságos főgondnok úr, mint e végre kinevezett királyi biztos által lett bevételével a magyar állam elsőrendű diplomaticus hivatalnokai sorába ünnepélyesen beiktatni s ez által vallásközönségünketjelen válságos napokban megnyugtatni kegyeskedett. Nagy örömünkre szolgál, hogy e pillanattól kezdve vallás közönségünknek nem csak törvényesen megválasztott hanem törvényesen királyilag meg is erősített püspöke van főtisztelendőséged személyében, hogy a tépett és sok vihart kiállott lobogóra, melynek zászlótartója magas hivatalánál fogva első helyen egyik felül főtisztelendőséged, az egyház címere mellé a magyar állam cimere is fel van illesztve újra. Ha Jézus elmondhatta mikor a szegények javára mindenét felajánlott Zákéus házába, annak meghívására belépett: ma lett üdvessége e háznak, bizony mi is elmondhatjuk már most, hogy : ma lett teljessé vallásközönségünk öröme és megnyugvása újra, ma tölt be az igéret. Annyival nagyobb a mi örömünk mert főtisztelendőséged nyilatkozataiból ujabban is meggyozodék tanácsunk vallásközönségünk ügyei iránti meleg érdeklődéséről, ragaszkodásáról és erős szeretetéről s ujabb igéretét birja, hogy kitűnő tehetségeit annak érdekében és javára fogja felhasználni. Igaz ugyan, hogy főtisztelendőséged törvényeink szerint inter p ar e s piúmus, következőleg a fő és képviselő tanács minden tagjának, nemcsak, de minden hitfelünknek ki kell venni a maga részét kellő mértékben a köz teendőkből. De az is igaz, hogy főtisztelendőséged püspöki hivatala nem annyira külső dignitás, mint inkább a felelősségnek, munkának és tevékenységnek sokszoros halmaza. Vallásközönségünk szép családjában, e család különböző törzsei között egyik felől főtisztelendőséged a családapa, s bármily odaadással működjenek is az egyes tagok, sok, nagyon sok marad még fenn és vára fő intézőre. A ki valaha valamely nagyobb testületnek közügyi intézésében részt vett, vagy épen vezér szerepet játszott, az tudja, mit teszen egy nagyobb testület vezére lenni. Szem kell, hogy legyen, mely mindent meglát, még azt is, a mi talán a sokaság figyelmét kikerüli — és s z e m, mely sokat — látván, nem lát meg. F ü 1 kell hogy legyen, mely minden neszt észre vesz, és fül a mely sok lármát nem hall meg. Kéz, mely folyton ültet, plántál, és kéz, mely egyúttal folyton irt és gyomlál. Szív, mely az egész nagy test érzelmeitől dagadozzék, és sziv, mely a rohamos árakat mérsékelni és fékezni birja. F ő, mely a nagy testet, annak lépéseit cselekedeteit helyesen irányozza. Tűz, mely égetés nélkül az egésznek éltető fenntartó és tenyésztő meleget kölcsönöz és mérséklet, mely előtt a megszilajodott indulatok és hullámok is lesimulnak. Ez talán igen sok is egy embertől. De a nagy test érdekei igy kívánják s a kinek sok adatott attól sok is kívántatik. S az összes testi és szellemi erőknek mind ezen megfeszítése és folytonos feszültségben tartása, mind ezen sok oldalú munkásság elzártan, mondhatni titokban történik. A nagy sokaság nem tud az átvirasztott éjekről, a kimerülésről, bágyadtságról, nem is ügyel a mozgató erőre, elég ha látja hogy megyen halad a test. Hja! a naptól azt kivánjuk, hogy minden reggel felkeljen, új erővel világoljon és áraszva áldásait, ha szintén vérző kebellel nyugodott is el, s ha vágyadozó sugarai, mint fájdalmas sóhaj ok rezegtek is halmok és völgyek felett.