Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-04 / 9. szám

pásztor az elrendelt uj választást betiltotta nem mert a consistorium a szerint eljárni; holott a főpásztor csak feltételesen — ha igaz! — tiltotta azt be; de ha simpliciter betiltotta volna is: élni kellett volna a consistoriumnak municipalis jogával s a kerületi consistoriumnak tartani fenn a döntő bíráskodást. A törvénynek mikénti alkalmazásától függ egyébbiránt annak jósága, vagy rosszasága — Lehet azt alkalmazni betű szerint s akkor öl, lehet eljárni annak szellemében s akkor éltet. — Nálunk mind a kettőre volt már eset. Rendeltünk, és esak csere utján tudtunk a bajból kimenekedni, miben a nép is segített ugyan, inkább elfogadván a cserét, mint a rendeltet, máskor uj választást engedtünk és a legjobb sikerrel. N. J. esperes. Feleletre váró kérdések visontai lelkész t. Barla József úrhoz. Honnan merítette tisztelendőséged az adatokat, melyeknek alapján az „Egyh. iskolai lap" mult heti számában becsületemet megtámadta, azt állítván X. Y-nos cikkében, hogy X. egyházközség egy nem választható és tán botrányos múltú egyént választott meg ? Onnönmaga tapasztalta-é cégéres életemet, vagy tanúi vannak ellenem, kik botrányos életemnek látói és hallói valának? Kik legyenek ők, hogy arról lelkiismeretes bizonyságot mernének tenni Isten és saját lelkök előtt ? Ki által lett X. egyházközség félre-vezetve, általamé, kit három év óta nem látott, és mégis a sok ígéretek és ijesztgetések dacára egyhangúlag megválasztott lelkészeül (pedig én nem tettem meg a mai időben már szokásos ígéreteket: a fizetésleengedést s egyéb vesztegetést és korteskedést); vagy azok által, akik azért lettek volna jelen a választásnál, hogy mindenek ékesen és szép renddel folyjanak ? A feltett kérdésekre minél elébb várom a feleletet. És bár vádja előéletem, iskolai pályám Patakon ugy, mint Pápán, hol még csak iskolaszék előtt sem állottam soha, de különösen az általam eddig, mint káplán által szolgált 4 gyülekezet által igen fényesen meg van már előre is cáfolva; de mégis hogy becsületességem és igazságom felől azok is meg legyenek győződve, kik vagy nem — vagy félre ismertek volna : felhozandó argumentumaira a válaszszal nem fogok késni. Hogy ki legyen papja X egyháznak, az-é a kit megválasztott, vagy az, kit a nt. Consistorium a törvény § értelmében 15 nap alatt oda berendel, ezt végezzék el azok, kiknek joguk van a végezéshez. Engem a mult évben alkotott statutum kizár a választhatók sorából, mint idegen egyházkerület káplánját, és bár e statutum se nem jogos se nem méltányos, mégis én mint subordinált egyén az egyházi felsőbbséggel és végzéseivel dacolni nem fogok. Nevet ugyan tisztelendőséged cikkében nem említett, de minthogy Y egyházmegye 64 községe tudja, hogy X. egyház három év óta kit kért és óhajtott lelkészeül, minden arcapirulás nélkül önmagam adom tudtára mindeneknek, hogy az a botrányos múltúnak nevezett egyén a n . . . i segéd lelkész N. N. A cikk t. beküldője oda irta cikke végére nevét is, valamint azon négy egyházét is, melyben mint segédlelkész szolgált és szolgál, de mi ezt elhallgatjuk, miután a támadó sem emiitett nevet, és így a cikkbeküldő tulaj donkép csak azon egyházmegye tagjai előtt lett megsértve, kik a Barla J. úr által leplezetten előadott tényálladékkal, s körülményekkel ismeretesek, azok előtt pedig névaláírás nélkül is tudva lesz, hogy ki ezen fentebbi sorok írója. S a mi hivatásunk e tekintetben csak is abban áll, hogy a sértett félnek nyújtsunk tért arra, hogy a kik előtt jó hírnevében megcsorbíttatott, azok előtt védhesse is magát. Erre szívesen engedtünk tért, de egyszersmind önként értetik, hogy ezt az ügyet tovább nem folytathatjuk, sem a t. segédlelkész úr ellen netán felhozandó speciális vádaknak, sem az ezekre adatni igért cáfolatoknak közlésére nem ajánlkozhatunk, az e.-kerületi törvényszékek vagy becsületbiróságok köréhez tartozván az ilyesféle ügyek elintézése. Sz e r k. Az unitáriusok nevezetes egyház-ünnepélye Kolozsvárt. (Vége.) „Méltóságos főispán, főgondnok és királyi biztos úr! mlgs és főtisztelendő e. k. tanács ! tisztelt gyülekezet ! Ot hónapja, hogy az unitárius vallásközönség zsinati főtanácsának törvényes választásban nyilvánult bizalmából egyházunk püspöki tisztét birni szerencsés vagyok ; s midőn erre autonómiánkból kifolyólag a választás ténye bevégződése után a canonszerű szokott egyházi esküt letettem, a rám erőm feletti sulylyal nehezedő, de egyszersmind érdem fölöttileg megtisztelő egyházi hivatal jogkörében munkálkodni s az ahoz kötött kötelességeket teljesitni tettleg elkezdettem. Mégis, úgy tetszik nekem, hogy — mellőzve a személyi tekintetet — egyházi létünk e legfontosabb életmozzanata formailag csak a mai napon nyerte meg teljes bevégzettségét, midőn a választás és hivatalkörbe lépés tényéhez a korona beleegyezése is is hozzá járult, midőn a legfőbb felügyeleti felségi jogból kifolyólag püspökké választatásomat ő felsége, apostoli királyunk kegyelmesen helyben hagyni s a szokásos királyi oklevél — Diploma Regium — kiadatása által megerősíteni méltóztatott, minek alapján csak imént tevém le a magyar szent korona, 0 császári és apostoli királyi Felsége legmagasb személye s törvényes utódai iránt tartozó hűségi esküt is. Evvel tehát a különben minden külső pompát nélkülöző egyházi esemény egyszerű képe, úgy szólva a