Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-03-04 / 9. szám
marad, s a pataki főiskola pénzén nem lehet ám M i sk o 1 c z o n tartani pataki jogakadémiát. De most kérdem nem zsibárusi politika, kalandor szédelgés, sőt lelketlenség-© igy izgatni a kedélyeket az alig három éves intézeti ág ellen, melyet megvettünk drágán, szép reményekkel, de a melynek még ideje sem volt arra, hogy megmutathassa: mit ér, mennyire képes; örömünk telhetik-e megmentett, hévvel keblünkre szorított gyermekünkben? Én úgy tartom, hogy az idő előtti és elkésett reformátor, egyaránt nem komoly szándékú faja a társa dalomnak s egy bölcs ember „idejében hoz elő ót és ujat, az ő élésházának tárából!" De hát Kun Pál tisztársam indítványának nem az a gyenge oldala, hogy elkésett, hogy az előbb véka alá rejtett gyertya lángjával most gondatlanul oda áll az újonnan épített ház alacsony eresze alá, hanem igenis az, hogy indokai mind halomra dönthetők. Lássuk csak sorra őket, és pedig egészen józanul; dacára annak, hogy Kun Pál tiszttársam, még csak „hinni is alig tudja azt, hogy indítványának életrevalóságát valaki j ó z a n u 1 kétségbe vonhatná " kell tenni a pataki jogakadémiát Miskolcra • mert mig oly kis városban, a minő Patak, a leendő lelkipásztor meglehetősen előkészíthető magasztos élethivatására, addig a jogász, teljesen más életviszonyokat kívánván, ott rá nézve hiányzanak az előfeltételek : járásbíróság, törvényszék, megyei, központi, politikai élet és m é g stb. hogy igy a mit elméletileg hallgat, azt az életben való alkalmazásában is, még a tanfolyam alatt, minduntalan megláthassa." Először is a dologhoz való nem értésnek, roppant hibás felfogásnak tartom azt s azért tiltakozom is ellene, mintha egy leendő lelkipásztornak, bármi tekintetben is, csekélyebb miveltséggel kellene bírnia, mint a közélet akármelyik emberének ; aztán, ha csak mint e tekintetben laicus is, elgondolom a jogi tudományok roppant mezejét; az elsajátítandó és hozzá bensőleg feldolgozandó jogi ismeretek óriási halmazát; azt, hogy csak ha futólag, engedékenyen számitom is fel a négy évre kiszabott tantárgyak mennyiségét, még is körülbelol 400 ivet tesznek ki azok, s végre, hogy józanul felfogva, a jogakadémiai képzés célja talán első sorban mégsem gépszerű, rovatok szerint dolgozó ügyvédek szárnyra bocsátása, mint inkább alapos, a lehetőségig tudományos juristák képzése — mindjárt azt kell mondanom, hogy annak a leendő ügyvédnek, roppant nagy szüksége van a kiszabott négy elméleti évre s nem látom az időt, midőn Ő íigyvédi irodába ülhetne be ; járásbirósági, megyei központi ülésekbe járna és politikát űzne ; ha csak azon malitiosus, bizonyára bomlott föltevésből nem indulok ki, hogy abban a 400 ívnyi studiumban sok lehet a szükségtelen polyva, s maga az egész négy éves tanfolyam csak drága pénzen való idővesztegetés; félrevezetése az ahhoz nem értő közönségnek, mely felett egymás szemébe nevetnek, mint augurok, azok, kik e tanulmányi rendszert tervelték, s azok, kik azt annak idejében helyesnek, szükségesnek találták és elfogadtatták. Én úgy gondolom, hogy midőn a ministerium, a hazai legkitűnőbb jogtanárok helyeslése mellett, a régi három éves jogi j tanfolyamot, még egy évvel toldotta meg s a szükséges j gyakorlatról más módon gondoskodott, ezzel tekintélyek mondották ki egyúttal azt, hogy a jogi képzésnél az elmélet, a tudomány a fődolog, hogy a kettőt mischolni csak valamelyik rovására lehet; micsoda indoklás hát az azért, hogy a pataki jogakadémiát át kell tenni Miskolcra; mert Patakon a joghallgatók részére nincs elég patvaristai állomás??? Ilyen módon aztán, akár azt is lehetett volna már, egy füst alatt, inditványozni: a theologiai akadémia tétessék át Miskolcra, mert Patakon nincs elég kápiáni állomás! A második okot már, a főváros zajos és változatos sokszor izgató hatású légnyomásához szokott, unalomtól kínzott ember tolla irta. „Át kell tenni a jogakadémiát Miskolcra; mert a jogtanulónak lényegesen más társadalmi igényei vannak, mint a minőket Patak nyújthat. A jogásznak kell városi, megyei, politikai közélet, szakférfiakkal való eszmecsere". . . . Nemde: változatos, könnyed, gondtalan szórakozás ; ugyan nevezzük nevén a rejtegetett kivánalmat: kávéházi élet!?.. Patak igaz, hogy egyszerű, igénytelen, zajtalan életű kisváros; elzárva minden hevesebb társadalmi légáramlattól ; országos események,országos férfiak átutazása,azok tüntető fogadása, sensatiós csendéleti scandalumok s más effélék, igen igen ritkán rabolják el munka idejét; benne, a kinek nincs dolga, unatkozik is; dehát tanulásra, egy komoly felelőséggel járó pályára való lelkiismeretes előkészületre, igen alkalmas, épen jóra való hely. Nem csak a theoíögusnak, mint Kun Pál úr gondolja, minden becsületes, lelkiismeretes fiatal embernek, többet mondok : minden tanárnak szüksége van a „c o n t e m p 1 a t i ó r a" arra, hogy számot vetvén magával, komoly, benső lelki életet éljen; szemléljen, eszmélkedjék, egy saját gondolatkört alkosson magának ; önmegfigyeléssel, önbirálattal 1 képezze jellemét. Minden tudomány-ágnak megvannak komoly kérdései, megoldatlan kételyei, bűbájai, nehézjárású utai . . mikor jő ezekkel tisztába valaki, ha nem az előkészület csöndes, zaklatás nélküli éveiben ?! Jaj annak a fiatal embernek, ki ledéren, üresen lép ki az élet lármájába; kinek sohasem volt egy-egy komoly, önmagával számot vető órája; kinek már akkor nincs megállapodott jelleme, nézetköre, mikor a pályára lép ? Ilyenekből szoktak kikerülni az ingyen kenyérevők, a lelkiismeretlen munkások, a társadalom parasitái; szépen, ügyesen mozgó alak mindegyik ; csak a fej, csak a sziv nincs nálok rendben és a maga helyén. Ne igyekezzünk mi az ifjúsággal anticipáltatni az életet; megjön az mindenkinek élvezetével, terhével, keserűségeivel együtt; csak aztán vállakra találjon minden tekintetben. A tudomány minden ágának, magában is meg van szembetűnő símitó, szépészeti, nemesítő hatása, és Sárospatak, úgy amint van, egyszerű, természetes, zajtalan társadalmi életével, külsőségeken nem kapkodó mi.