Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-04 / 9. szám

a magasabb tudományosságnak hoznak, az a várost mind csak emelheti. Az ottani lelkesedós bizton hiszem a legközelebbi jövőben concret alakot fog nyerni, s ismerni fogjuk az ajánlatok mérvét is, melyek majd csábitólag intenek felénk. Napjainkban ugyanis Miskolc városa a regálét megváltotta, ez érdemben a szerződés a magas kormány által már talán alá is Íratott, s míg a város bizonyos meghatározott ideig évi 26,000 forintot fog fizetni a kincstárnak, addig ő maga 36,000 forintot sőt többet is nyer saját céljaira. Midőn tehát a dolog, mint arról hitelesen értesültem, így áll, lehetetlen fel is tenni, hogy a város derék értelmisége ne hozna áldozatot a maga jóvoltáért a prot. egyházi s iskolai élet dicsőségeért. Ne mondja tehát senki, hogy az áthelyezés kérdése nem időszerű; soha nem volt korszerűbb, soha kedvezőbb pillanatban nem támadhatott volna. Mert ha Miskolc azt mondja, ime itt van a jogakadémia helyisége, itt vannak felszerelt tantermei, menjetek bele, akkor uraim el kell fogadni az ajánlatot, mert proximus ardet Ukalegon ! A jogászok létszámának csökkenése Patakon rendszeres lesz akár mit teszünk is ellene, mert hiszen alig tehetünk valami olyat, a mi azt megakadályozhatná. Ha járásbíróságot kapna Patak, ez még a létszám emelkedését nem eredményezhetné, ha az egy éves önkénytesség letudhatása kedveért katonaság jönne ide, ez még keveset változtatna a dolgon, meglehet semmit, mert a mi fő, a fiatal emberek azon legnagyobb része, mely akadémiai pályáján már arra van utalva, hogy saját becsületéből éljen meg, magának Patakon jövedelmező s szak-irányának megfelelő foglalkozási kört akkor sem találhat. S aztán a joghallgatónak, valódi jogászok közt kell forognia, hogy tágíthassa tapasztalatait, s egy nagy város társadalmában mozognia, hogy finomíthassa egész valóját. Míg Patakon társadalmi élete nincs, s jövedelme a legáció irgalom-filléreiből áll. S azt kérdem nem anachronismus már mai napság a praedikáló jogász ? Vajon nem profanatiója az az isteni tiszteletnek, hogy részint gimnazialis tanulók, részint Verbőcy utódai a papi kathedrát idétlen szárnypróbálgatásaik arénájává sülyesztik le? Ha már kell legációnak lenni a világon, hát menjen arra a theologus diák, aki ugy is pap lesz, gyakorolja magát azon a téren, melyet betölteni lesz hivatása, de a jogász az ne profauálja a szent cselekvényt, s a gimnasiumi ifjú se, mert papjaink tekintélyét ez a dolog éppen nem emeli, az egyház méltóságát pedig ugyancsak aláássa. A jogász keressen magának foglalkozást tisztességes ügyvédi irodában, városnál, megyénél stb. s ime Miskolcon mindezt föltalálja. Miskolc a mellett, hogy áldozni kész, évenként 40—50 joghallgatót is adni képes. Mert ennyi jogász onnan évenként megindul Egerbe, Kassára, Debrecenbe; Patakra is szokott vetődni közülők 3 —4. Ha azonban otthon kaphat jogi oktatást, akkor természetesen otthon tanul, s a sárospatak-miskolci jogakademiának oly törzsnépességet biztosit, a milyenre Patakon kilátás nem lehet. Érvül még azt is fölemlíthetem, hogy míg Debrecen, Pataktól tekintélyes létszámot von el évenként éppen a jogiszakban, addig Miskolcra áthelyezkedve a viszony éppen fordítva lenne: s a jogakadémia biztosan számíthatna évenként 130 — 160 tanulóra. E mellett a jogakadémia nem csak egy tágkörü művelt közönség, valamint a sajtó ellenőrzésének is kilenne téve, hanem nagy számú szakértők támogató érdeklődésének is. Míg most a jogakadémia, special kollégiumai igen gyérek, Miskolcon több docens akadna, ki szívesen hirdetne valamely szakjába vágó előadást már csak azért is, hogy saját renomméját növelje. Tandíjjövedelme pedig 150 tanuló után 30 frttal maga is 4500 frtot tenne, a miből egy és más szükséges kiadásait szépen fedezhetné. S miután a jogtanárok és docensek, kik ma nincsenek, az ott található jeles Török-féle szakkönyvtárt szorgalmasan használnák, az sem maradna árván, hanem gyümölcsöznék a magyar tudományosság javára. Lehet, hogy találkozik olyan fajta ember is, ki eddigi fejtegetéseimet olvasva, engemet Patak-ellenesnek nyilvánít. Az ilyennek, ha volna ilyen csudabogár valahol a nap alatt, azt felelem, hogy nem érti miről van szó. Pataknak nein jogakadémiára, hanem jó népiskolákra, polgári, ipar és reáliskolákra van szüksége. A jogakadémiával oly formán van Patak, mint az éhes ember lenne ragyogó kalárissal, semmi hasznát nem veszi, mert helyzeténél fogva nem veheti. Nem az barátja Pataknak, ki míg az ide nem való intézményeket itt dédelgeti, addig az ide valókat még csak indítványba sem teszi, hanem az, aki a pataki polgárságnak, mindazt megszerezni segit, ami annak jól felfogott érdekében áll. Ez pedig éppen nem a jogakadémia. Themis oly idegenül érzi itt magát, mint Iphigenia Taurisban.