Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-18 / 7. szám

a cselédek, gazdák, királyok, birák, katonák kötelességeiről szóló egy-egy hosszú litania. Bizony elég is, ha a gyermek polgári kötelességeit tudja s teljesiti. Azt pedig nem itt; hanem a fentebb elsoroltakkal együtt a p olgári jogok- és kötelességekről szóló könyvből tanulja meg, melyet ma már minden tanitó csak úgy köteles tanitani, mind az erkölcstant. Kihagyatott továbbá, hogy mi a lelkipásztor kötelessége hallgatói iránt? Helyesen. Majd meg tanulja a növendék, ha pappá akar lenni — a cura pasto ralisból. Végűi elhagyatott a tetszhalottakról való borzalmat gerjesztő kérdés is. Függelékül mellékelve van még : az oktalan állatok s más természeti dolgok iránt való kötelességeket tárgyazó egy pár kérdés. Berekeszti a könyvet a jó gyermek reggeli s esteli imája. Miután végig mentünk a kéz alatti könyvecske részletein, általánosságban kimondhatjuk, hogy az átdolgozó emberül megfelelt az önmaga által irt figyelmeztetésben lefektetett elveknek s kívánalmaknak Tartalmon, előadási alakon igen sokat változtatott elannyira, hogy sok helyt alig lehet a két könyv — régi és uj kiadás — közt az összeköttetést, a rokonságot felfedezni. A kérdések beosztásánál mindenütt fellelhető a fokozzatosság, a folytonos szükségképi egymásutániság. A bibliából és zsoltárból vett példák szépek, tanulságosak. A mi a külsőt illeti: a nyomás tiszta, a betűk jól olvashatók, kötés nem aféle fércelmény, mint valami vásári munka; hanem fedél és a könyvnek beillesztése elég erős, solid munka, E megjegyzésünk különben mindkét könyvre vonatkozik. Ajánlja végül őket ezentúl is, mint eddig ólcsóságuk. — Berekesztjük ismertetésünket az erkölcstan átdolgozója által a figyelmeztetés végére irt azon óhajtással: „vajha a tett változtatásoknak meglenne jó eredményök e két könyv tanításánál" addig is, mig majd egészen ujat és és még ennél is jobbat adhatnak szerzőink. Hogy e forrásból jónál jobbakat várhatunk, remélhetünk : arra jogosit bennünket a pataki irodalmi kör vallástudományi szakosztálya tagjainak névsora, melyből: Mitrovics Gyula, Nagy Gusztáv, Radácsi György, Warga Lajos nevei e lapok olvasói előtt eléggé s előnyösen ismeretesek. Kívánjuk is, hogy Isten kegyelme segítse őket nemes törekvésökben s kísérje áldás a ref. egyház javára irányzott működésüket. GÖRÖMBEI PÉTER. „ T>er Golf von Neapél, seine classischen DenTcmale und Denkwürdigkeiten" in Bildern aus dem Alterthum. Wilhehn Hess. Leipzig 1877. A fentebbi cím alatt egy igen érdekes munka jelent meg közelebb a német könyvpiacon. Könnyed, élvezetes modorban, de igazi tudományos alapra fektetve tárja ez elénk a gyönyörű fekvésű Nápolynak és környékének jelenét és múltját. A derült olasz ég alatt itt napi munkájokban sürgő emberektől hemzsegő utcákon, amott ragyogó uj és romladozó kopott palotákban s épületekben, itt citrom és narancsligetek sorai közt, amott tengertől nyaldosott, jövő, menő hajók által élénkített partokon, most Campania bájos téréin és völgyeiben, majd a Vezúv kormos, szakadékos oldalain, itt az újkorban született helységekben, amott a feledékenység hamvai alól már majdnem teljesen kiásott ókori Herculánumban és Pompejiben hordoz meg bennünket az ügyes iró, kinek úgy régészeti ismeretei, valamint jeles megfigyelő tehetsége és a németeknél csaknem szokatlan világos, élénk előadása az utolsó lapig feszült figyelem- és érdeklődésben képes tartani az olvasót. Valóban nagy örömünkre szolgálna, ha a könyv tüzetes boncolgatásába bocsátkozhatnánk. Hálás munka lenne ez úgy az ismertetőre, mint az olvasóra nézve. Azonban egy részről a tér szük volta, más részről és főleg pedig az, hogy a munka 596 nagy nyolcad lapra terjed, oda kényszerit benünket, hogy a könyvnek csupán rövid bemutatására szorítkozzunk. Min -denek előtt a könyv írójáról tudatunk annyit, hogy ő, mielőtt mostani ref. lelkészi állomását (Baden nagyhercegségben, Neckarbischofshein nevű kis városban) elfoglalta volna, két évig élt Nápolyban mint nevelő, s így módjában volt mindarról, a miről becses könyve szól, személyes tapasztalatot szereznie; a klasszikai tudományokban való kiváló jártassága, valamint esthetikai műveltsége pedig lehetővé tette rá nézve, hogy tárgyát minden tekintetben hatalmába ejtse, s igy oly munkát hozzon létre, mely különösen a felsőbb tanuló ifjúságra nézve ne csak kedves olvasmány, hanem egyszersmind példaadó is legyen arra nézve, hogy miként kell utazni úgy, hogy az utazásból valódi szellemi élvezetet és maradandó hasznot meríthessen az ember. Hess a maga módja szerint olyan formán jár, kél, mint a mi Szemere Bertalanunk. Az embert, az életet, az idegen földet s általában az előtte tünetkező dolgokat mindenütt ott ragadja meg, a hol azok magasabb szempont alá vonhatók, de a nélkül, hogy a reális alapot csak pillanatra is elvesztené lábai alól. Nöm csoda tehát, ha munkáját a német sajtó általában kedvező fogadtatásban részesitette. Az érdekes könyv harminckét fejezetből áll a következő cimek alatt : Nápoly hajdan és ma ; a boldog Campania és a nápolyi öböl; Campania történetének áttekintése ; Nápoly ; a Po^ilipo hegyfok : a phlegraei mezők, Solfatara ; Puteoli (Pozzuoli); az averni és lucrini tó • Cumae és Liternum ; Bajae, fördői élet, nyaralók és lakoma (t i. a régi rómaiak lakomája, asztal tartása) ; Bauli (Bacoli) és Misenum ; Aenaria, Prochita és Pandataria (Ischia, Procida és Vandotene) ; A Vezúv, a Vezúv körötti városok s azok betemettetése, a ^betemetett városok fölfedeztetése és kiásatása ; Herculanum ; a herculanumi papyruskéziratok, könyvtárak, római könyvkereskedés ; a nápolyi nemzeti muzeum szobrai; a muzeum bronzgyüjteménye; Pompeji alakja, utcái s az utcai élet ugyanott; a Pompejibeli házról általában; a pompejii magánházak \ a 14