Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-18 / 7. szám

egy végszakasz : az állat és nővén y-v i 1 á g okos használatáról; az énekek száma itt 127. Mint már e felosztás is mutatja, ez énekek nincsenek cél és rend nélküli módon összehalmozva, hanem oly logikai következetességgel soroltatnak elé, milyent a jól berendezett vallástanoknál szoktunk találni, s úgy vannak összeválogatva s elrendezve, hogy ezen gyűjteményben , a vallásoktatás bár melyik tárgyához alkalmas énekre fogunk akadhatni. Azonkívül még az iskolai év- és időnek különféle alkalmaira is vétettek fel megfelelő énekek. Nunc venio ad fortissimum. Megfelelnek e a szóban levő énekeink az elébb érintett paedagogiai elveknek ? Itt is nagyban és egészben igen-nel felelhetünk. Dogmatikus tartalomtól ovakodnak a szerzők, Jézust p. o. megéneklik, mint gyermekbarátot, jó tanitót és példányképet, mely tárgyak a gyermek felfogási körén belül fekszenek. Leggyengébbek e tekintetben a húsvéti énekek. A költői ihlettségre nézve is mondhatni, hogy kevés kivétellel megfelelnek a versek, melyek e mellett, távol állanak a hitfelekezetek válaszfalaitól, hanem vallásos kebelből eredvén, ismét vallásosságra buzditanalc. A tűz csak tűznél gyul meg ! Könyvünk előnyeül felemlíthetjük még, hogy a szerzők prot. egyházunk remek énekeiről nem feledkeztek meg, hanem bőven felhasználták azokat. Némi hiánynak tartom, hogy a tanitók a kiválasztásnál csak is a dívó énekes könyvekre szorítkoztak, holott könyvük díszére szolgált volna, ha a német és magyar gazdag irodalom köréből is több költői terméket felvettek volna, miáltal több oly énekkel gazdagodott volna könyvük, melyek különösen a kisebb 6—8 éves tanulók vallásos szükségeinek megfeleltek volna. Wiedermann függeléke „ S a m e n-K örner f ü r Kinderherzen" című könyvéhez : „A 11 e Lieder neue Worte" jó utmutatást foglal magában. Tagadhatlan, hogy ezen énekek a prot. vallásoktatásnál jó szolgálatot teendnek az oktatónak a tanuló vallásos érzelmének ébresztésére és ápolására. Hogy e célt elérhessük, az énekek gyakorlati használatánál a következőkre kell figyelnünk. A szómagyarázat után a tanitó figyelmeztesse a gyermekeket az énok főgondolatára, és e gondolat logikai kivitelére az egyes versekben, úgy hogy az egész dispositiót tisztán láthassák. Szükséges hogy az előadó az ének költőjének hangulatába magát, úgy szólván beleérezze, hogy ugyan azt a hangulatot a tanítványban is felkölthesse. Es épen azért kívánatos, hogy az ének szerzőjét és viszontagságait is ismerjük, melyek között költeménye szereztetett, és a melyek meg is magyarázzák költeménye sajátságos színezetét. így p. o. Neumark énekét „Wer nur den lieben Gott lasst walten", egészen másképen fogjuk érteni és érezni, ha tudjuk, hogy a szerző mily keserű sors részese volt egy jó ideig, s hogy ezen szerencsétlen helyzetből Istennek kegyelme majd nem csodaszeruleg emelte ki, és helyezte boldogabb állapotba. Kívánom, hogy a megbeszélt könyvek ily észszerű használat mellett, mennél áldásosabb befolyást gyakoroljanak paedagogikus vallásoktatásunk felvirágoztatására és minél szélesebb körökben foglalják el azt a helyet, melyre érdemesek. WEBER SAMU. 1. „ A szent történetek rövid foglalatja és a ker. egyház történetei kérdések- és feleletekben Népiskolák számára. Kilencedik javított és bővített kiadás. 56 lap. Sárospatak. Nyomtatta Steinfeld Béla, a ref. főiskola betűivel. 1877. Ara kötve 14 kr. 2. „A keresztyén erkölcstudomány rövid foglalatjaNépiskolák számára. Átnézett és javított kiadás. Sárospatak. Nyomtatta Steinfeld Béla, a ref. főiskola betűivel. 1876. 36 lap. Ara kötve 18 kr. II. A másik ismertetendő könyv címe : „Keresztyén Erkölcstudomány." Itt az ismertető röviden elvégezhetné tisztét, ha csak amúgy tél túl, félvállról szólva akarná e könyvet bemutatni az olvasó és tanitó közönségnek, oly módon, hogy a könyv első lapján megirt figyelmeztetést adná itt szóról szóra. E „figyelmeztetésben" ugyanis jelezve van a szempont, az elv, melyből átdolgozó kiindult; aztán az irány, melyszerint haladni akar, s a cél, a melyet elérni kiván. Azt írja nevezetesen itt az átdolgozó : „E könyvecskén tett javítások részint a tartalomra, részint az előadási alakra vonatkoznak. Több volt az előbbi kiadásban olyan, mely a gyermeket idő előtti, rá nézve ismeretlen életviszonyok közé erőszakolta, most szülévé, majd pappá tanítóvá tette képzeletében stb. — a mi természetellenes s épen azért nem is érthető ilyen korán elővéve." Alább útal arra, hogy a javított kiadásban élő, bibliai példák vannak felvéve az elmélet megvilágosítására; „Súlyt kérünk azokra fektetni, úgymond, azért, mert élvezetesebbé gyakorlativá tehetik az elvont tételeket, s mint ezt a helyes oktatás elve hozza magúval, összekötik az erkölcstant, egy már megelőző tantárgygyal, a bibliai történetekkel." Azt hiszem, hogy ennyi is elég izleltetőül a végett, hogy belássa az olvasó, miként itt az átdolgozó személyében egy szakemberrel, egy paedagoggal áll szemközt. A részletes ismertetésnél pedig, reméllem meg fog győződni arról talán még Sz. K. tiszttársamis, hogy az ily javítás becsületére válnék bármely „szakács cégnek" is, vagy hogy is nevezte ő a „sárospataki irodalmi-kört" akkor, midőn a „népiskolák számára készitendő vallástani kézi könyvek" tárgyában írt, s azon körről is megemlékezett. A céhek ideje ugyan immár a múlté ; s a monopolizálásnak részemről sem vagyok barátja ; de azt tartom, hogy mikor oly testület, mint a sárospataki irodalmi kör vallástudományi szakosztálya, tehát vallástudomány, erkölcstan és egyháztörténelem tanárai és igy szakemberek, kik folyvást szaktantárgyaikat mélyezik, búvárolják a mint tanárok paedagogusok is — vállalkozik népiskolák